A KISZ KB megvitatta a „legégetőbb kérdésnek” minősített eszmei-politikai nevelés kérdését, ill. annak „Irányelveit”. Az 56 oldalas...Tovább
Sikertelen támadás a dohányzók ellen
Az Országos Füstmentes Egyesület a rendszerváltás előtt
„A dohányzók közvetve vagy közvetlenül nagyon sok ártalmat okoznak a társadalomnak. Szennyezik a levegőt, rossz példát mutatnak a felnövekvő generációnak. Gyenge akaratú em-berek, a szenvedély rabjai. Az ilyen emberek más területen is lazább erkölcsi felfogást enged-nek meg maguknak. Villamos és autóbusz megállókban valóságos szemétdombot alakítanak ki az eldobott cigaret-tavégekkel, végül és elsősorban saját egészségüket is károsítják, nem szólva terhes anyák fele-lőtlenségéről, akik veszélyeztetik ártatlan magzataikat a nikotin méreggel.”
Illyésné Gyenizse Erzsébet levelezése hivatalos szervekkel
a.
Ipper Péter, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezetőjének hárító válaszlevele Illyésné Gyenizse Erzsébetnek
1988. június 13.
KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS VÍZGAZDÁLKODÁSI
MINISZTÉRIUM
Tájékoztatási Főosztály
TF/531/88.
ILLYÉSNÉ GYENIZSE ERZSÉBET elvtársnő
Országos Füstmentes Egyesület titkára
B u d a p e s t
Pf. 8.
1378
Kedves Illyésné elvtársnő!
Dr. Ábrahám Kálmán minisztériumi államtitkár elvtárshoz írott levelére illetékességből válaszolok.
Az Országos Füstmentes Egyesület tevékenységéről és célkitűzéseiről összeállított dokumentumokat nagy figyelemmel és örömmel olvastam. Minisztériumunk támogatja az egyesület működését, hiszen az egészség védelme, ezen belül a dohányzás elleni harc - és a környezet védelme között nem lehet fontossági sorrendet meghatározni.
A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kormányzati szervek közötti munkamegosztásban. Ennek alapján a KVM nem felelős kormányzati szinten a dohányzás egyértelműen és vitathatatlanul káros hatásainak visszaszorításáért, ezért jogi személyként az Egyesülethez történő csatlakozásunkat nem látom indokoltnak. Ugyanakkor - egyetértve programjukkal - sajátos lehetőségeinkkel kívánjuk céljaikat segíteni. (Pl. a KVM értekezletein egyre jobban terjedő kezdeményezés a dohányzás tilalma.)
Munkatársaink elhelyezésénél fontos szempont a nemdohányzók védelme. Növekszik a füstmentes irodák száma és tekintélye. Minisztériumunk vezetése személyes példamutatásával is szorgalmazza a nemdohányosok érdekeinek védelmét.
A dohányzás elleni tevékenység eredményességét - nézetem szerint - elsősorban nem az adminisztratív tiltásokkal (bár bizonyos esetekben erre is szükség van), hanem a személyiségi jogokat is tiszteletben tartó propagandamunkával érhetjük el. Úgy vélem, hogy munkájukhoz kormányzati szintű támogatást illetékességből a Szociális és Egészségügyi Minisztérium adhat.
Budapest, 1988. június 13.
Elvtársi üdvözlettel:
| Ipper Péter osztályvezető |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
b.
Illyésné Gyenizse Erzsébet vádaskodó levele dr. Hantos Jánosnak, a Magyar Vöröskereszt elnökének
1988. június 30.
Országos Füstmentes Egyesület Budapest, Népköztársaság útja 82. Pf. 8. 1378.
269/1988.
Magyar Vöröskereszt
Országos Végrehajtó Bizottsága
Dr. HANTOS JÁNOS Elnök Elvtárs
Budapest V.
Arany János u. 31.
| Tájékoztatásul: Dr. Csehák Judit Szociális- és egészségügyi miniszter |
Tisztelt Hantos Elvtárs!
Hivatkozva Pesti Györgyné elvtársnővel folytatott telefonbeszélgetésünkre megköszönöm jóindulatát és segítő szándékát alapvető közérdeket szolgáló, egészségmegőrzést célzó tevékenységünkhöz.
Sajnálatosan azonban a felső vezető pozitív hozzáállása nem realizálódhat a felületes, elfogadhatatlan ügykezelésű szakapparátus mellett.
Nemcsak az 1987. december 9-én átadott 48/1987. számú, másolatban ide csatolt levelem maradt válasz nélkül a mai napi többszöri telefoni érdeklődésemre, hanem az Önnek ajánlottan feladott, 1988. május 4-én kelt 218/1988. számú levelem is közel két hónapja már.
A hivatkozott decemberi levelet mellékleteivel K. A. egészségnevelő vette át tőlem személyesen. Bár tudott a súlyos dohányfüst allergiámról korábbi beszélgetésünk alapján, mégis (vagy éppen ezért) haladéktalanul cigarettára gyújtott, amikor a levéllel felkerestem. Többször telefonon kérdeztem őt a válasz felől, mindig azzal tért ki (rázott le), hogy ettől fontosabb dolgaik vannak, sőt nézete szerint a Családi Lapnál is eldobhatták a tőlük megkapott anyagunkat, mivel nem tulajdonítottak fontosságot az ügynek! Erről beszámoltam a vezetőségi ülésen, és egyetértőleg úgy határoztunk, hogy nem lehet beletörődni egy dohányzó ügyintéző önkényeskedésébe, legyen az egy rangos országos szervezet képviselője is.
Ezért, 1988. február 19-én az Országos Egészségvédelmi Tanács első ülése után személyesen adtam át a kapcsolatot kereső levél hiteles másolatát S. J. osztályvezetőnek, aki nem emlékezett az eredeti, nevére szóló levélre, nem látta még, de megígérte, hogy majd foglalkozik vele a másolat alapján. Azóta is csaknem öt hónap telt el anélkül, hogy válaszra méltatott volna. Nyilvánvalóan helyesnek tartja egészségnevelő munkatársnője munkastílusát, módszerét.
1988. május 18-án érkezett az Egyesülethez „illetékességből" a másolatban csatolt, május 9-én kelt, számnélküli levél, K. A.-né ügyintézésében, S. J.-né aláírásával, csatolva B. O. ceglédi lakos 1988. április 21-én kelt levele, amelyen ugyancsak nem volt semmiféle iratkezelési feljegyzés sem. Ez a tény egyértelműen dokumentálja, hogy a Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottságának egyik fontos apparátusánál, az Egészségvédelmi és Szociális Osztályon nem tartják be a legelemibb ügyviteli előírásokat, iratkezelési szabályokat. Csakis így fordulhatott elő (és fordulhat elő még számtalan esetben) az ismertetett tarthatatlan gyakorlat, ügy-nemintézés. Bizonyosra veszem, hogy nemcsak az OFE-t és szerény személyemet „tüntetik" ki ezzel a semmibevétellel és tüntetik el az iratokat.
Mindezekből következően már nem is okozott számomra túl nagy meglepetést, amikor a Siófokon rendezett „FITT 88" egészségmegőrző 3 napos konferencián a május 15-én este rendezett „ismerkedési est" vacsoráján az Egészségvédelmi és Szociális Osztály két, már megnevezett képviselője asztalától sűrű dohányfüst áramlott szét, a rendezők szándéka szerint füstmentes étteremben. Ugyanis egyetlen hamutartót nem helyeztek el az asztalokon, mivel a hatalmas előtér és presszó, dohányzást szolgált. Ezért többen elmenekültünk a „füstmentes" étteremből, vacsoránk egy részét feláldozva, nem fogyaszthattuk el. Az ismerkedési est fénypontja volt tehát ez a kulturálatlan, agresszív magatartás, ami közfelháborodást keltve nem öregbítette a patinás Vöröskereszt jó hírnevét! Véleményem szerint ilyen személyek nem biztosíthatják az egészségnevelés komolyságát, hitelét és eredményességét.
Az ilyen és ehhez hasonló hiábavaló fáradozás miatt kénytelen voltam túlerőltetni magam a külső- és belső segítség hiányában, mert meg akartam akadályozni az általam kezdeményezett Egyesület összeomlását. Ezért betegségeim súlyosbodtak, hosszabb ideig kórházban kezeltek.
Bízom benne, hogy a tények feltárása nemcsak gyümölcsöző munkakapcsolatunkban realizálódik majd, hanem a szükséges belső szervezeti változásokban is.
Budapest, 1988. június 30.
Elvtársi üdvözlettel:
| Illyésné Gyenizse Erzsébet titkár r[okkant] ny[ug]d[íjas] ügyvitel szervezési szaktanácsadó |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
c.
Illyésné Gyenizse Erzsébet panaszoló levele Csehák Judit egészségügyi miniszternek
1988. július 6.
| Országos Füstmentes Egyesület Budapest, Népköztársaság útja 82. Pf. 8. 1378 | Budapest, 1988. július 6. |
271/1988.
Dr. Csehák Judit
szociális és egészségügyi miniszter
Szociális- és Egészségügyi Minisztérium
Budapest
Arany J. u. 6-8.
Kedves Miniszter Asszony!
Az Egyesületünk célkitűzéseit és tevékenységét az eddigiekben is számunkra megtisztelő érdeklődéssel és elismeréssel méltatta. Ennek alapján szeretnénk kérni szíves véleményét az alábbiakra vonatkozóan:
Példaadó személyiségektől - közéleti emberek, egészségnevelők, pedagógusok, stb. - joggal várhatjuk-e el, hogy ne dohányozzanak a nyilvánosság előtt?
Társadalmi és tömegszervezetek, illetve főhatóságok elháríthatják vagy elhagyhatják-e a megkeresésünkre való válaszadást? Ez esetben ugyanis semmibevételnek kell tartanunk értékelésüket.
Szíves tájékoztatására megküldjük dr. Hantos János elnök elvtárshoz írt levelem másolatát. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy fontos társadalmi érdeket szolgáló tevékenységünket országos szerv egészségnevelő tisztviselői szándékosan akadályozzák. Feltehetően hasonló méltánytalanság történik más öntevékeny közösséggel is.
A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium másolatban idecsatolt levelében kinyilvánítja, hogy „a KVM nem felelős kormányzati szinten a dohányzás egyértelműen és vitathatatlanul káros hatásainak visszaszorításáért .... munkájukhoz kormányzati szintű támogatást illetékességből a Szociális és Egészségügyi Minisztérium adhat."
Ezt megelőzően már kértük dr. Kökény Mihály miniszterhelyettes elvtárs támogatását a 156/1988. számú, 1988. március 19-én kelt és Kiskunhalason ajánlottan feladott levelünkben. Sajnálatosan a mai napig sem érkezett válasz és intézkedés sem történt. Fontosnak és kívánatosnak tartanánk, hogy az állami törvényességi felügyeletet ellátó országos főhatóságnál is létesülne helyi csoportja az Egyesületnek. Ebben kérjük miniszter asszony szíves támogatását.
Jó egészséget és kellemes nyaralást kívánunk.
| Üdvözlettel: Illyésné Gyenizse Erzsébet titkár |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
d.
dr. Ajkay Zoltánnak, az Országos Egészségvédelmi Tanács titkárának válasza Illyésné Gyenizse Erzsébet Csehák Juditnak küldött levelére
1988. augusztus 5.
Illyésné Gyenizse Erzsébet
Titkár
ORSZÁGOS FÜSTMENTES
EGYESÜLET
Budapest
K e d v e s Gyenizse Elvtársnő!
Dr. Csehák Judit szociális- és egészségügyi miniszternek küldött levelét tájékoztatás céljából megkaptam. Ebben többek között panaszt tesz dr. Kökény Mihály miniszterhelyettesre egy korábbi levelének válasz nélkül való hagyására. A miniszteri titkárság tegnap vett telefonjából kiderült, hogy hasonlóképpen türelmetlen a miniszter asszonyhoz írt levele ügyében.
Mint azt már személyes megbeszélésünkön és egyik korábbi levelemben is jeleztem, a társadalmi egyesületeknek mindenképpen mellőzniük kell a jelenlegi feszített, munkával telített időszakban a főhatóságok túlzott adminisztrációval való terhelését. Az Ön legutóbbi levelében csakúgy, mint a korábbiakban, számos olyan konfliktusról, ingerült levélváltásról és hasonlókról számol be, mely kellő körültekintéssel megelőzhető lett volna.
Az egészségmegőrzés elkötelezett híveinek ebben az időszakban magatartásukkal mindenekelőtt azt kell demonstrálniuk, hogy a lakosok, az együttműködő partnerek egészségmegtartását nem erőszakosan, nem intézkedésekkel, hanem a megértésen alapuló meggyőzéssel és az alternatív lehetőségek biztosításával szeretnénk lehetővé tenni.
Amennyiben levelei nyomán eljártunk volna az Ön által sérelmezett kérdésekben, úgy az egészségvédelem eddig tevékeny szövetségeseit (Magyar Vöröskereszt, Környezetvédelmi- és Vízgazdálkodási Minisztérium, Vértes dr. stb.) veszítettük volna el, nem szólva a hosszadalmas levelezés és egyeztető tárgyalások során elvesztegetett időről.
Leveleivel kapcsolatos további gondomat jelenti, hogy minden egyes alkalommal mellékel néhány példányt az alapító levélből, a belépési nyilatkozatból és a közben kinyomott kiadványokból. Ezekből már valamennyien rendelkezünk egy-egy példánnyal, így a többletek megküldése azt a látszatot keltheti, hogy az egyesület jelentős feleslegekkel rendelkezik a Biztosító és az OENI pénzéből kinyomott anyagokból.
Tájékoztatom továbbá, hogy megkaptuk a Tanács mellett működő dohányzás elleni küzdelmet irányító bizottságra tett javaslatát. Mint azt a miniszter asszony a Tanács legutóbbi ülésén elmondta, ezt a bizottságot csupán kb. fél év múlva fogjuk beindítani a hypertónia program szervezésével történő időegyeztetés miatt. A bizottság nem állandó jelleggel fog működni, hanem ad hoc feladatokra szerveződik. Személyi összetételére az Operatív Bizottság tesz majd javaslatot és Ön tanácstagságából kifolyólag ismertetheti véleményét.
Budapest, 1988. augusztus 5.
Üdvözlettel:
| Dr. Ajkay Zoltán Országos Egészségvédelmi Tanács titkára |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-1195-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
e.
Dr. Telkes Józsefnek, az Országos Egészségnevelési Intézet megbízott igazgató főorvosának és Illyésné Gyenizse Erzsébet levélváltása az intézményben gomolygó füst miatt, ill. Csehák Judit helyreutasító levele
1988. december - 1989. február
| 313/ é: [19]88. dec. 19. v: dec. 20. |
ORSZÁGOS EGÉSZSÉGNEVELÉSI INTÉZET
| Ügyintézőnk: Vági Levelünk száma: 1176/[19]88. |
| Illyésné Gyenizse Erzsébet Titkár Országos Dohányfüstmentes Egyesület | Budapest, 1988. december 19. |
Tisztelt Asszonyom!
1988. december 17-én a TV-ben elhangzottakkal kapcsolatban, mely szerint: „az OENI értekezletein gomolyog a füst", kérem segítségét.
A mielőbbi és hathatós intézkedés megtétele érdekében szíveskedjék tájékoztatni, hogy hol vagy milyen értekezleten tapasztalta, hogy az ott lévők dohányoznak. Régebben és az igazgatói tanács megalakítása óta is, az épületben csak a kijelölt helyiségekben engedélyezett a dohányzás, az ezt megszegőket felelősségre vonjuk.
Köszönettel:
| Dr. Telkes József mb. igazgató főorvos |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
* * *
| 1988. december 20. 446/1988. |
Országos Egészségnevelési Intézet
Dr. TELKES JÓZSEF
mb. igazgató főorvos
Budapest
Népköztársaság útja 82.
A hozzám küldött december 19-én kelt, 1176/88. számú levelét megkaptam. Készségesen rögzítem kérésére mindazt, amit már az elmúlt héten megbeszéltünk Önnel. Ugyanis kértem megértő és pozitív intézkedését a két igazgató kollegája dohányzására vonatkozóan. Sajnálatosan akkor azt a választ kaptam, hogy nincs lehetőség másokat érintő kérdésekben eljárni és korlátozni sem, csak annyiban tegyek észrevételt a jövőben, ha az saját személyére vonatkozik.
Tehát a küldött-közgyűlésünk határozatával már 34 000 tagtársunk álláspontja az, hogy tiltakozzunk amiatt, hogy az Országos Egészségnevelési Intézet épületében - ahol hazai és külföldi egészségnevelők, sajtóképviselők folyamatosan megfordulnak, s ahol az Egyesület is helyet kapott - továbbra is kétségessé tegyék az Intézet hitelét a jelenlegi dohányzás miatt.
Személyes tapasztalatom szerint dohányos igazgató kollegái a „teakonyhának" nevezett étkezőhelyiségben tartják a munkaértekezleteiket. Onnan aztán nagy töménységben „gomolyog a füst" az Intézet légterébe, ami délután elviselhetetlen. Ezt a tényt december 1-től mindenki szóvá teszi, aki felkeresi az Egyesületet. Elfogadhatatlan, hogy étkezőhelyiséget dohányfüsttel telítsenek, megakadályozva ezzel a rendeltetésszerű használatát. A II. emeleti étkezőben korábban egyáltalán nem volt dohányzás, ezért azokat a mellékhelyiségeket használták az Egyesületben dolgozó aktivisták. Most viszont H. Z. többnyire ott tartja több órás munkaértekezleteit, gyötörve ezzel a tiszta levegőhöz szokott intézeti dolgozókat.
Természetesen ilyen körülmények között a dohányzó intézeti dolgozók sem tartják már magukra kötelezőnek a dohányzás előzőleg főigazgatói utasításban történt korlátozását.
Hangsúlyozni kívánom alapvető álláspontunkat: a személyes példamutatásra kötelezett személyiségek felelősségét. Semmiképpen nem lehet hitele annak az egészségnevelőnek, aki az egészségmegőrzés bajnokaként rabja valamelyik szenvedélybetegségnek! Elképesztőnek és megengedhetetlennek tartjuk, hogy az egészségnevelés országos koordinálására hivatott Intézetben gomolyog a dohányfüst, és hogy a nemdohányzó munkatársaik, valamint az egyesületi munkások kénytelenek passzív dohányzóként mindezt elszenvedni. Megjegyezni kívánom, hogy a december 17-i TV Híradóban elhangzott összegezésnek mindössze egy mellékmondata még nagyon is enyhén érzékeltette az Intézetben eluralkodott dohányzást, mert a valóság ettől sokkal rosszabb.
Egyébként Egyesületünk vezetősége semmiképpen nem az Intézet vezetése ellen tiltakozik, hanem az Intézet jó hírére, becsületére szeretnénk vigyázni, hogy szűnjön meg végre a szavak inflációja és a tettek erőtlensége! Ezért is írtuk a Nyílt levelet az
melyet az Egyesületünk küldöttgyűlése egyhangúan, köztük több tagja az Országos Egészségnevelési Tanácsnak, megszavazott. Ugyancsak egyhangú szavazás volt a „Józan Élet" Egészség- és Családvédő Országos Szövetség választmányi ülésén is, ahol szintén nagy egyetértésre és helyeslésre talált a közös Nyílt levelünk.Az Egyesület eddig csak jót tapasztalt és kapott az Intézet vezetőitől, hiszen elkötelezetten dohányzás elleni beállítottságúak voltak, saját magatartásukkal jó példát mutattak. Ezt várjuk el Önöktől is az egészségmegőrzés társadalmi programja teljesíthetősége érdekében.
Melléklet: 2 db
Tisztelettel:
| Illyésné Gyenizse Erzsébet főtitkár |
Tájékoztatásul kapják:
Dr. Csehák Judit miniszter
Németh Miklós miniszterelnök
Dr. Pozsgai Imre államminiszter
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
* * *
Dr. Csehák Judit miniszter levele Illyésné Gyenizse Erzsébet főtitkárnak
1989. február 16.
| Országos Dohányfüstmentes Egyesület | Ikt. sz.: 2329/Min/1988. |
Illyésné Gyenizse Erzsébet
főtitkár
B u d a p e s t
Kedves Gyenizse Elvtársnő!
1988. december 20-án keltezett levelére és a mellékletekre válaszolva csupán elismételni tudom a korábban már leírt és az OET legutóbbi ülésén elmondott véleményemet.
Az egészségvédelmi programért dolgozók körében rendkívül fontos egy olyan egységes szemlélet kialakítása, ami mindenekelőtt a megértésre, az erőszak nélkül történő meggyőzésre apellál. Igen károsnak tartom ezért mindazokat az adminisztratív lépéseket, amelyek különböző vezető szerveknél és személyiségeknél az ügyünkért sokat tevő, elkötelezett személyeket támadja, sérti.
Budapest, 1989. február 16.
Üdvözlettel:
| Dr. Csehák Judit |
Jelzet: MOL XIX-C-13-a-2329/Min.-1988. (Magyar Országos Levéltár Szociális- és Egészségügyi Minisztérium)
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 24.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő