A Páger–villa sorsa

„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”

Források 

Az MDP KV Politikai Bizottságának határozata Páger Antal hazatérése után

Különfélék

  1. Javaslat Páger Antal hazatérésével kapcsolatos problémákra vonatkozóan.
    (Kádár János elvtárs szóbeli javaslata.)

    A Politikai Bizottság a javaslatot elfogadta és az alábbi határozatot hozta.

    A Politikai Bizottság helytelennek tartja a sajtóban és a rádióban Páger Antal hazatérésével kapcsolatban megjelent nyilatkozatokat, melyek szerénytelen és a fasiszta magatartását el nem ítélő hangja miatt joggal váltották ki a lakosság széles rétegeinek ellenszenvét.

    A Politikai Bizottság megállapítja: komoly hiba volt, hogy a sajtó és rádió vezetői ezt a kérdést előzőleg nem beszélték meg a Központi Vezetőségnek a sajtó munkájáért felelős titkárával.

    A Politikai Bizottság megbízza Szalai Béla elvtársat, kísérje figyelemmel és biztosítsa, hogy ez a kérdés a közvélemény igazságérzetének megfelelő módon záródjék le.

Szőke [György]
jegyzőkönyvvezető
Kovács István
a K. V. titkára

* * *

[Hangulatjelentés Páger Antal hazatéréséről]

[kézírással]
Kovács I[stván] e[lv]t[árs]

BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG
Információs Alosztály
Budapest, 1956. szeptember 6.

Lássák a Politikai Bizottság tagjai.

B[uda]pest, IX. 6.[popup title="Kovács [István]" format="Default click" activate="click" close text="Kovács István kézírásos megjegyzése, aki az MDP Budapesti Bizottságának volt az első titkára, és egyben a Központi Vezetőség titkára, valamint a Politikai Bizottság tagja."]

Feljegyzés

Készült:VII. IX. VI. és XVIII. kerületek telefoninformációja és személyes tapasztalat alapján

Elég széles rétegeket foglalkoztatnak a Páger Antal hazatérésével kapcsolatban kiadott közlemények és nyilatkozatok. Túlnyomórészt felháborodást vált ki Páger Antal fogadtatása és szerepeltetése a sajtóban és a rádióban. Nagyon sok olyan vélemény van, hogy „minek ilyen felhajtás? Miért adnak lehetőséget, hogy a sajtóban, rádióban Páger nyilatkozzon?" Emlékeztetnek fasiszta szerepeire, fasiszta múltjára. Szóvá teszik, hogy a rehabilitáltak nem kaptak ilyen lehetőségeket. Sokan nem értenek egyet a Szabad Népben megjelent nyilatkozat azon kitételével, hogy „A háborús események miatt nyugatra távozott". Ezt a megfogalmazást túl enyhének tartják és úgy vélik, hogy ez nem felel meg a valóságnak. A XVIII. Ker. P. B.-n az interpellációk között a Páger-ügy is szerepel. Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele. Elég[gé] elterjedtek olyan hírek, hogy a 

 már szerződést is ajánlott fel Págernak, továbbá, hogy hazatértekor 10 000 Ft-ot kapott, hogy legyen mivel elkezdenie az életet. Végül, s különösen az háborította fel az embereket, hogy visszakapta villáját. Olyan hangok voltak ezzel kapcsolatban, hogy úgy látszik, érdemesebb nyugatra menni, mint itthon becsületes munkával, s nehezen dolgozva megélni. Szóvá teszik, hogy a becsületes elvtársak és a pártonkívüli munkások százai tértek haza az országba, akikről nem ír az újság és nem gondoskodnak a hatóságok.

Ugyanakkor ellentétes megnyilvánulások is tapasztalhatók. A VI. ker.-ben a Petőfi Színházban felmerült, hogy szerződtetni kellene Págert, mert szerintük ezzel rentábilissá tennék a színházat. Művészi körökben tették szóvá azt is, hogy „rehabilitálni" kellene [popup title="Kiss Ferencet" format="Default click" activate="click" close text="Kiss Ferenc (1893–1978) színész, az 1930-as évektől a II. világháború végéig a magyar színházi élet egyik meghatározó alakja. 1930-tól 1945-ig a Nemzeti Színház tagja (1937-ben örökös tagságot kapott). 1939-ben a Színművészeti Kamara elnöke, 1944. októberben [!] a Nemzeti Színház igazgatója lett. A háború után népbíróság, mint háborús bűnöst elítélte. Börtönévei után először a székesfehérvári vágóhídon, majd 1956-tól ismét a szakmájában dolgozott. 1964-ben érdemes művész kitüntetést kapott."] is. A Péterffy S[ándor] utcai kórházból jutott hozzánk az a hír, hogy a XIII. ker.-ben rokonszenv tüntetés volt Páger mellett. Ez a valóságnak nem felel meg, de jellemző, hogy a XIII. ker.-ben történt antiszemita megnyilvánulást már összekapcsolják Páger személyével, mondván, hogy Páger hazatérése és az ezzel kapcsolatos megnyilatkozások felbátorítják a fasiszta elemeket. Több helyről jelzik, hogy elszaporodtak a jobboldali hangok, mióta Páger hazatért.

Budapesti Pártbizottság
Párt- és Tömegszervezeti Osztálya
Információs alosztály

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 53. cs. 302. ő. e. (Magyar Dolgozók Pártja - Politikai Bizottság)

* * *

[Belügyminisztériumi jelentés a pártközpontnak]

Belügyminisztérium
II. főosztály
Szigorúan titkos!

Tárgy: Páger Antal ügyében


Budapest, 1956. szeptember 20.

Páger Antal a hazatéréséről folyó megbeszélések során több olyan kérést tárt elénk, amelynek a megoldásától tette végső soron függővé a hazatérését. Kérésének teljesítésére az alábbiak szerint tettünk ígéretet:

  1. Önkéntes hazatérésre bírására vonatkozó javaslatunkat 1955. május 19-én Dékán István á[llam]v[édelmi] v[ezér]őr[na]gy. és Hárs István áv. ez[re]d[e]s miniszterhelyettes elvtársak jóváhagyták. Ebben megjelöltük, hogy hazatérése után színház és filmművészet terén biztosítani kell képességeinek megfelelő elhelyezkedést. Erről a  Págert tájékoztatta.
  2. 1956. március 28-án egy hazahívó levelet juttattunk el Págernak, amelyben ígéretet kapott, hogy művészeti vonalon képességeinek megfelelő helyet kap. A levelet kérésünkre Kállai Gyula elvtárs írta alá.
  3. Mivel Páger ragaszkodott korábbi kérésének teljesítéséhez, 1956. május 4-én a rezidentura engedélyt kapott a központtól, hogy közölheti, visszakapja a házát, és annak berendezéséhez kölcsönt kap.
  4. Páger fenti kéréseiről írásban tájékoztattuk a pártközpontot (1956. július 10.) és a BM vezetőit (1956. április 19. és 1956. augusztus 27.), azonban a felvetett problémákra nem kaptunk választ.

A fasiszta emigráció éles támadást intézett a követség ellen és tartani lehetett attól, hogy Págert megakadályozzák hazatérésében. Ezért a rezidens e kényszerhelyzetben, augusztus 28-án Págert hazaindította, és kívánságának megfelelően az alábbi kéréseinek teljesítését írásba adta. E garancialevelet rezidensünk a követ távollétében ügyvivői minőségben írta alá, ami jelenleg is Páger birtokában van.

  1. Visszakapja Tamás utcai házát, amelyben rendbehozatalához és bebútorozásához állami segítséget kap.
  2. Jogfolytonosságát biztosítjuk (nyugdíj, SZTK).
  3. 25 ezer peso-t, [és] 1 ezer forintot kap előlegként az utazással kapcsolatos beruházások fedezésére. Argentínában maradó családja részére havi 5 ezer peso-t biztosítunk a különélésük idejére (kb. 4 ezer forint).
  4. Itthon művészi képességeinek megfelelő alkalmaztatást nyer.
  5. Visszakapja a Lupa szigetén és a Balaton mellékén lévő kb. 250 négyszögöl területű telkét.
  6. Az ő családja útiköltségét fedezzük. Gondoskodunk ingóságainak hazaszállításáról és a fennálló rendelkezések értelmében a 

Rajnai Sándor áv. alez.
főosztályvezető

Kézírással: L[áttam] Piros László
Hibát követett el a főosztály vezetése, mikor engedély megkérése nélkül az ígéretet megtette. Ahhoz, hogy Páger hazajöjjön, bizonyos ígéret kellett. E nélkül senki nem jön haza, de itt túlzásról van szó.
[19]56. 9. 21.

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 61. cs. 904. ő. e. (Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Közigazgatási és Adminisztratív Osztály)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő