A Páger–villa sorsa
„Az egyik üzemi párttitkár elvtársnő elmondotta, hogy amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy miért adunk ilyen lehetőséget Págernak, a munkások erre azt mondották, hogy az elvtársnő azért védi Págert, mert úgy látszik, ő éppen olyan fasiszta, mint Páger. Sok helyen voltak olyan megnyilvánulások, hogy beverik a mozivásznat, ha Páger filmjét játs[s]zák. Baloldali művészek felháborodva beszélnek arról, hogy míg ők a múltban meg tudták tagadni részvételüket a fasiszta darabokban, most a népi demokrácia kényszeríti őket arra, hogy együtt játsszanak vele.”
A Páger-villa tulajdonjoga. A „Hivatal intézkedik"
a.
Pro domo és levéltervezet Apró Antal miniszterelnök-helyettesnek
1957. augusztus 30.
Tárgy: Balázs Béláné lakásügye
Kállai elvtárs titkársága által kapott tájékoztatás szerint Páger Antal részére a régebben tulajdonát képező Bp. XII. ker. Molnár u. 40. számú villát vissza kívánja a kormány adni. A villát annak idején államosították és Balázs Béla, valamint neje részére adták át tulajdonjogilag is. Időközben Balázs Béla meghalt, neje pedig súlyos betegen kórházba került. A házat nem gondozták, tetőzete megrongálódott, beázott, és a délnyugati oldala részben beomlott.
Balázs Béláné jelenleg a Kútvölgyi úti kórházban van. Állapota javult, a kórház tovább nem hajlandó bent tartani. Szeptember 10-én, mint gyógyíthatatlant elbocsátják. Lakásproblémáját sürgetősen rendezni kell. Jelenlegi lakásába - részben annak rossz állapota miatt - vissza nem mehet, másrészt lakásügyének más módon történő megoldása révén a Páger-ügy is megoldódnék.
Az eddigi megoldási kísérletek eredményre nem vezettek, ezért az alábbi kiadványtervezetet mutatom be:
Apró Antal elvtársnak,
a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány
elnökhelyettese
Budapest
V., Kossuth Lajos tér 1-3.
Kedves Apró Elvtárs!
Balázs Béla és neje az emigrációból való visszatérés után az államosított Páger-féle villát (Bp. XII. ker. Molnár [?] u. 40.) kapta meg. Páger Antal hazatérése után ígéretet kapott, hogy az igen erősen megrongálódott villát visszakapja. Ezért szükségessé vált Balázs Béláné részére egy újabb, esetleg öröklakás adományozása. Balázs Béla özvegye hosszú idő óta kórházi kezelés alatt áll. Az Állami Kútvölgyi Kórház folyó évi szeptember 10-ig ápolja. Tovább bent tartani nem tudja.
A villa délnyugati része tetőbeázás következtében beszakadt, a súlyos, gyógyíthatatlan beteget ilyen körülmények közé visszavinni nem lehet.
A tanácsi szervek a kérdést hónapok óta rendezni nem tudják. Kérem segítségét, hogy a rehabilitáltak részére juttatandó lakásokból - lehetőleg Budán - egy db kettő szoba összkomfortos lakást Balázs Béláné részére biztosítsanak. A kérdés megoldása azért is fontos és sürgős, mert az időközben elhunyt Balázs Béla irodalmi hagyatéka és könyvtára igen értékes, és annak biztonságba helyezése nemzeti érdek.
Budapest, 1957. augusztus 30.
[olvashatatlan aláírás]
b.
Feljegyzés Páger-villa kapcsán
Feljegyzés
a Jogi Osztály részére
Gyenge Zoltán elvtárs szóbeli utasítására kérem a Jogi osztályt, Szigeti miniszterhelyettes elvtárs aláírásával az alábbiakban szíveskedjenek intézkedni a Főv[árosi] Tanács
elvtárs felé.A XII. ker. Tamás u. 40. sz. alatti villa-lakást, mely Páger Antal művész tulajdona volt közvetlenül a felszabadulás utáni években államosították és azt Balázs Béla, valamint neje részére adták át tulajdonjogilag is.
Páger Antal hazatérése előtt a külügyi szerveken keresztül a Kormánytól ígéretet kapott, hogy az életveszélyesen megrongálódott villát visszakapja.
Ezért feladatul kapta a Művelődésügyi Minisztérium, hogy a közben özvegyen maradt Balázs Bélánét a villából helyezzük ki. Ez most meg is történt és így már nincs akadálya, hogy a villát tulajdonjogilag Páger Antal részére visszaadják.
Ezzel kapcsolatban dr. Say Ferencet az I. sz. ügyvédi munkaközösség tagját kell megkeresni (382-401), aki özv. Balázs Béláné jogi képviselője. Az ő birtokában vannak azok az okmányok, amelyek alapján Balázsék a villát megkapták.
Fentiek alapján kérem a Jogi osztály szíves intézkedését és egyben kérem, hogy az átiratba vegyék bele, hogy a villába[n] ezen kívül még két család lakik, ezek: Sajnovits Sándor másodmagával és Molnár József harmadmagával.
Páger Antal közölte, hogy e két család a tavaszig bennmaradhat, mivel az építkezés a tél folyamán úgysem indul meg.
Szerintünk az átiratban azt is kérni kell, hogy a Főv[árosi] Tanács tegyen intézkedést a XII. ker. Tanács felé, hogy e két családot helyezze el.
Budapest, 1957. november 29.
| (Schilling Rudolf) a gazdasági hivatal vezetője [Művelődésügyi Minisztérium] |
[A levél mellett található - külön fotómásolatban közöljük - az 1947-es elkobzásról és a Páger-villa Balázs Bélának juttatásáról szóló 1950-es véghatározatok másolata, továbbá az alábbi kísérőlevél is.]
| Szigorúan titkos! | Tamás u. 40. sz. alatt lévő ingatlan visszajuttatása |
Földművelésügyi Minisztérium (Vajta et. kezéhez)
Budapest
Utalással a folyó évi január 3-án 001/1958. szám alatt kelt átiratukra, kérem, hogy az ingatlant, az állam tulajdonába való visszavétel esetén szíveskedjék a Művelődésügyi Minisztérium kezelésébe adni és ennek a telekkönyvi feljegyzése iránt intézkedni.
Budapest, 1958. január 7.
| Dr. Zakár János s. k. osztályvezető |
A kiadmány hiteléül:
irodavezető
c.
Feljegyzés a Páger-villa állami tulajdonba vételéről
Pro domo:
A minisztériumi titkárság vezetőjének utasítására Páger Antal Budapest, XII. Tamás utca 40. sz. alatt volt házingatlanának visszajuttatásával kapcsolatban a jogi osztály az alábbiakat állapította meg:
Páger Antal említett házingatlanát az Országos Földhivatal a 303 682/1947. II/4. O. F. H. sz. határozatával elkobozta és a 332 052/1947. II/4. O. F. H. sz. határozatával Balázs Béla részére juttatta. A juttató határozatot az Országos Földhivatal az 1950. évi január hó 20. napján 8123/Bp./8/1950. sz. alatt kelt határozatával hatályon kívül helyezte, elrendelte az ingatlanra a magyar államkincstár tehermentes tulajdonjogának bekebelezését, egyidejűleg az ingatlant az 1949:XXIV. tv. 1. § /1/ bekezdésre utalással végleges felhasználás céljából özv. Balázs Béláné sz. Hamvassy Anna budapesti lakos tulajdonába adta. E határozat alapján a budai járásbíróság mint telekkönyvi hatóság az előírt törlés, valamint a magyar államkincstár telekkönyvön kívüli tulajdonjogának feltüntetése mellett az ingatlanra özv. Balázs Béláné sz. Hamvassy Anna budapesti lakos tulajdonjogát bekebelezte. Az ingatlan jelenleg is a telekkönyvben özv. Balázs Béláné budapesti lakos nevén áll.
A szóban lévő ingatlan erősen megrongált állapotban van, amelyet az állam a Páger Antal részére történő visszabocsájtás előtt helyre kíván állítani. A helyreállítást az a körülmény akadályozza, hogy az ingatlannak a telekkönyv szerint nem az állam a tulajdonosa.
Az ingatlan megszerzése özv. Balázs Bélánéval való megegyezés alapján, vagy a juttató határozat hatálytalanítása útján történhet meg.
Özv. Balázs Béláné ügyvédjének, dr. Say Ferenc budapesti ügyvédnek a közlése szerint súlyos betegen fekszik a Kútvölgyi úti kórházban, felépülésére nincs remény. Dr. Say Ferenc eddig nem kapott az ügyfelétől felhatalmazást arra, hogy az ingatlanra vonatkozóan az állammal jogügyletet kössön, a múlt év novemberében kapott felhatalmazása csupán arra terjedt ki, hogy a Tamás utca 40. sz. házban lévő lakás helyett fogadja el a biztosított másik lakást és oda szállíttassa át ügyfele ingóságait. Ez meg is történt.
A juttató határozatot a földművelésügyi miniszter hatálytalaníthatná azon az alapon, hogy a tulajdonba adás vonatkozásában a határozat törvénysértő. A juttató határozat ugyanis az 1949:XXIV. Tv. 1. § /1/ bek.-ben foglalt rendelkezést jelöli meg a tulajdonba adás jogalapjaként, amely viszont úgy rendelkezik, hogy az állam tulajdonába került és birtokpolitikai célra szolgáló még ki nem osztott ingatlanokat - csereingatlan és házhely kivételével - egyéni juttatásra felhasználni nem lehet. Dr. Say Ferenc ügyvéd elismerte - és közölte, hogy ügyfele képviseletében írásban is hajlandó kinyilatkoztatni - azt, hogy ügyfele a juttató határozat folytán, telekkönyvi bejegyzés ellenére sem tulajdonjogot, hanem lényegében csupán a haszonélvezettel azonos tartalmú, személyre szóló - tehát nem örökölhető - használati jogot szerzett.
Ha azonban a földművelésügyi miniszter a rendelkezésére álló adatok alapján azt állapítaná meg, hogy a szóban lévő házingatlant olyannak kell tekinteni, amely már korábban is ki volt osztva és csupán a határozatban foglalt hivatkozás téves, de a tulajdonba adás jogszerű volt, akkor az ingatlant kizárólag özv. Balázs Bélánéval való megegyezés alapján lehet megszerezni.
Ha a földművelésügyi miniszter a juttató határozatot a tulajdonba adást elrendelő részében hatálytalanítaná, akkor is esetleg megmarad a telekkönyvben özv. Balázs Béláné használati joga. Ez esetben ennek a jognak a töröltetése csupán nevezett hozzájárulásával történhet meg, vagy csupán akkor válik lehetségessé, ha özv. Balázs Béláné meghal, mert ez esetben személyéhez kötött használati joga, mint az örökösökre át nem szálló jogosítvány megszűnik.
Ha az ingatlan az állam telekkönyvi tulajdonába kerül, azt Páger Antal részére akként lehetne visszajuttatni, hogy a földművelésügyi miniszter hatálytalanítja az elkobzást kimondó 303 682/1947. II/4. O. F. H. sz. határozatot és helyreállíttatja az eredeti telekkönyvi állapotot. Ez irányban akkor lesz szükség majd intézkedésre, ha a házingatlan helyreállítása megtörtént.
A visszajuttatásra kerülő házban jelenleg még két család lakik, akiknek másutt való elhelyezéséről annak idején ugyancsak
d.
Értesítés a Páger-villa állami tulajdonjogának helyreállításáról
| Szigorúan titkos | Páger Antal színművész villájának helyreállítása |
Harsányi Zoltánné elvtársnőnek, Kormány Titkársága,
Budapest
Páger Antal színművész hazatérésével kapcsolatban az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy részére Budapesten, XII. ker. Tamás utca 40. szám alatt lévő villát helyreállítva visszajuttatja. (Telekkönyvi adatok: Budapest Duna jobb parti rész 26 529. számú tkvi betét 8514/2. hrsz.). A villa eddig Balázs Béláné sz. Hamvassy Anna tulajdonában állott, aki a tulajdonjogról lemondott, s ennek következtében a Földművelésügyi Minisztérium a 30 060/1958. számú véghatározatával az ingatlanra az állam tulajdonjogát helyreállította, és kezelőszervül a Művelődésügyi Minisztériumot jelölte ki. A helyreállítás ideje alatt a villa az állam tulajdonában marad.
Az állam tulajdonjogának helyreállításáról szóló t[elek[k[öny]vi végzést másolatban az épület helyreállítása érdekében teendő intézkedés végett
Budapest, 1958. január 31.
| Gyenge Zoltán s. k. a [Művelődésügyi] minisztériumi titkárság vezetője |
A kiadmány hiteléül:
a TÜK vezetője
Jelzet: MOL XIX-I-4-d-001/1958 5. d. (Művelődésügyi Minisztérium)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő