Megalakul a Népszínház – 1978

Az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház összeolvadása

„Az 1960-as évek második felében a színházi közélet egyre inkább kicsinyes belharcok színtere lett. A fővárosi színházak és a színházi szakmai-társadalmi szervezetek élén régóta ugyanaz a néhány alkotó állt, a budapesti színházi struktúra teljesen megmerevedett. Megdönthetetlennek látszó képződménnyé vált, amely sok esetben már a nézők számára is elviselhetetlen volt, a produkciók teljesen elszürkültek. Míg a hivatalos jelentések évi ötmilliós nézőszámról számoltak be, a KSH adatai szerint az ország felnőtt lakosságának kb. kétharmada egyáltalán nem látogatta a színházakat.”

A Népszínház megalakítása, az Állami Déryné Színház és a 25. Színház összevonása,
1977. szeptember 27.  

Jegyzőkönyv
az Agit. Prop. Bizottság 1977. szeptember 27-i üléséről

Jelen vannak: a Bizottság tagjai (Aczél [György], Nemes [Dezső], Lakos [Sándor], Grósz [Károly] elvtárs kivételével), Király Andrásné, Polinszky Károly,

elvtárs.

Napirend:

2. Javaslat az Állami Déryné Színház és a 25. Színház összevonásából létrejövő Népszínház működésére.

Előadó:        


Meghívott:     Gyurkó László
                        Orosz László
Hozzászólt:    [popup title="Orbán [László]," format="Default click" activate="click" close text="1976-tól az Országos. Közművelődési Tanács elnöke."] Királyné, Pozsgay, [popup title="Óvári [Miklós]" format="Default click" activate="click" close text="Az MSZMP PB tagja (1977–1988.), a KB-titkára (1977–1985)"] elvtárs

Az Agit. Prop. Bizottság - vitában tett észrevételekkel - elfogadja a javaslatot.

Egyetértően tudomásul veszi, hogy az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház összevonásából megalakul a Népszínház, amely építve a két korábbi színház művészeti, közművelődési eredményeire, a legszélesebb közönségrétegek színházi kultúrájának gazdagítását tűzi ki célul, művészi - közművelődési törekvéseinek valóra váltásával színesítheti, frissítheti színházi életünket.
A Népszínház prózai, opera-, tánc-előadásaival és szorosabban értelmezett közművelődési tevékenységével szervesen beépül hazánk művelődési rendszerébe. Kulturális politikánk általános alapelveihez igazodva, hangsúlyozottan törekszik a szocialista eszmeiségű alkotások bemutatására, a klasszikus és az élő magyar irodalom legjobb drámáinak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és kortárs - kiváltképpen a Szovjetunióból és más szocialista országokból átvett - művek tolmácsolására. Rangos alkotásokkal elégíti ki a közönség szórakozási igényeit; művészi eszközökkel küzd a kispolgári életérzés, ízlés ellen.

Az Agit. Prop. Bizottság tudomásul veszi, hogy az Állami Déryné Színház és Huszonötödik Színház 1977-ben az eddigi rend szerint folytatja tevékenységét; 1978. január 1-el a Kulturális Minisztérium, a szükséges tárcaszintű egyeztetések után létrehozza a Népszínházat. Megbízza a Kulturális Minisztériumot, hogy 1980 második felében adjon tájékoztatást az Agit. Prop. Bizottságnak a Népszínház működésének tapasztalatairól. Kívánatosnak tartja, hogy az új színház működéséhez, különösen a kezdeti időszakban, az érintett helyi szervek adjanak fokozott segítséget.

Az előterjesztés, a vitában tett észrevételek szerint módosítva, az Agit. Prop. Bizottság állásfoglalásával együtt jelenjen meg az Agit. Prop. Osztály Tájékoztatójában.

Az állásfoglalást kapják:


Kornidesz Mihály
Pozsgay Imre
Vas Imre
A megyei pártbizottságok első titkárai.

K. m. f.

Jegyzőkönyvezte:                                                                                        Látta:

Rátkai Ferenc                                                                                             Óvári Miklós

***

KULTURÁLIS MINISZTÉRIUM

Javaslat

Az Agitációs és Propaganda Bizottság részére a Népszínház létrehozására

A Kulturális Minisztérium ez év márciusában összevonta a színházi kultúra fejlesztésében nagy eredményeket elért, de napjainkban elavult rendszerű, súlyos problémákkal küszködő, nagy apparátusú Déryné Színházat a Huszonötödik Színházzal, amely a korszerű színjátszást hatékony közművelődési tevékenységgel összekapcsolva, szerény lehetőségek között működött. A két színház egyesítésével olyan új színház létrehozása volt a cél, amely - a rendelkezésre álló erők, működési feltételek ésszerű koncentrálásával - népszerű szocialista művészeti-közművelődési programjával színesíti, és várhatóan felfrissíti színházi életünket.
Az összevonásról, a majdani Népszínházról a párt, a tanácsi és társadalmi szervek képviselői, művelődési szakemberek mondták el észrevételeiket. Az így kialakított koncepciót megvitatták az illetékes párt- és állami szervek, az érintett művészeti szövetségek, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, valamint a Színházművészeti Tanács. Mindezek alapján a Népszínház szerepére, arculatára, szerkezetére vonatkozóan a Kulturális Minisztérium a következőket javasolja.

I.

•1.      A Népszínház új, egységes és komplex alkotóműhely, amelyet más színházakhoz képest határozottabb, közművelődési arculat jellemez. Különösen a közművelődési határozat óta minden színház igyekszik bekapcsolódni a szorosabban értelmezett közművelődési munkába is. A Népszínház működésében azonban a közművelődési program nem csupán kiegészítője a hagyományos színházi tevékenységnek, hanem egész műsorpolitikáját, produkcióit, szervezését közvetlenül alakítja.

A munkásművelődés, a színházművészeti nevelés valamint az iskolai oktató-nevelőmunka segítése érdekében lényeges és jellemző feladata, hogy a hagyományos értelemben vett színházi előadások mellett azokkal egyenrangú, tartalmas produkciókkal (irodalmi estek, zenés összeállítások, rendhagyó irodalomórák, üzemi műsorok stb.) is ellássa a közönséget, kiváltképpen a kisebb helységekben, peremkerületekben, munkástelepüléseken. A feltételek megteremtésétől függően egyéb színházi-közművelődési formák kifejlesztését is folyamatosan kezdeményezi (baráti-kör hálózat kialakítása; amatőr mozgalmak patronálása; társművészetek, rokon műfajok népszerűsítése; KISZ és úttörő táborok, vezetőképző tanfolyamok műsorokkal való ellátása stb.). Székhelye a Főváros (és bár a Várszínházban és a Józsefvárosi Színházban tartott előadásai hozzájárulnak Budapest színházi életének színesítéséhez) - tevékenységének színtere az egész ország. Működésével hozzájárul, hogy az eddigi színházi struktúrában el nem ért (elsősorban vidéki) közönség színházi kultúrája növekedjék, gazdagodjék.

A Népszínház prózai, opera-, tánc- előadásaival és közművelődési tevékenységével szervesen beépül az ország művelődési rendszerébe. Kulturális politikánk általános alapelveihez igazodva hangsúlyozottan törekszik a szocialista eszmeiségű alkotások bemutatására, a klasszikus és az élő magyar irodalom legjobbjainak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és az élő magyar irodalom legjobbjainak színpadra állítására, az egyetemes klasszikus és kortárs (kiváltképpen a szovjet és más szocialista országokból származó) művek tolmácsolására. Rangos alkotásokkal elégíti ki a közönség szórakozási igényeit; küzd a kispolgári életérzés, ízlés ellen.

A Népszínház épít a korábbi két társulat művészeti és közművelődési eredményeire, és fokozatosan alakítja ki a populáris játékstílust képviselő, egységes színházi alkotóműhelyt.

Az egységes Népszínházon belül működő Várszínház lehetőséget biztosít vidéki és külföldi színházak, valamint a társművészetek (zene, tánc stb.) kiemelkedő, hivatásos és amatőr produkcióinak budapesti bemutatásaira.

•2.      A Népszínház feladatkörének megfelelően tagozódik (lásd 1. sz. melléklet). Csupán műfaji szerepű társulatai azonban sem személyi összetétel, sem játszási hely szempontjából nem különülnek el mereven. Programjában műfajilag is új kezdemény a táncszínház, amely a többi részleg támogatása, valamint saját produkciók létrehozása mellett egyben fóruma is a műfajba tartozó (balett, néptánc, pantomim stb.) hivatásos és amatőr bemutatóknak, a Népszínház törekvéseinek egybehangzó kísérleteknek.

•3.      Az összevonás - különösen a Déryné Színház működéséhez képest - a korábbinál sokkal kedvezőbb játszási rend kialakítását teszi lehetővé, ami az új színház művészi színvonalának egyik biztosítéka; megteremti a rendszeres képzés- és továbbképzés, a színészek sokoldalú és humánus igénybevételének feltételeit; jobb működési és szociális körülményeket biztosít a művészek és a műszaki dolgozók számára.

•4.      A társulat összetételét a Népszínház - feladatrendszerének - fokozatosan, a vonatkozó jogszabályok betartásával és a méltányosság szellemében felújítja, művészi tekintetben megerősíti. (Különösen a volt Déryné Színház együttesébe nagyon kevés a főiskolai végzettségű vagy működési engedéllyel rendelkező színész.) A két egykori társulat teljes integrációja mellett a játszási színvonal általános emelése érdekében a szerződtetési rendszernek megfelelő fokozatos átszerződtetéssel, vendégművészek foglalkoztatásával, a színház által kiképzett fiatalokkal fejleszti a személyi állományát. Megerősíti a középvezetői gárdát (dramaturgia, rendezői kar, társulatvezetők).

•5.      A közönségszervezés teendőit mindenekelőtt a pontos helyzetelemzéseken alapuló szervezésre, a közönség tervszerű tájékoztatására összpontosítja. Közművelődési tevékenységének egészével a színház-közönség kapcsolat bevált formáit gazdagítva növeli nézőinek színházi igényeit, színház iránti érdeklődését. Ennek érdekében is konstruktív kapcsolatokra törekszik a többi színházzal, a közművelődési intézményhálózattal, a megyei tanácsi apparátussal. Ezek a célok megkívánják a szervezői gárda felfrissítését s egy megfelelőbb fizetési-ösztönzési rendszer kimunkálást, bevezetését.

•6.      A Népszínház működésének kezdeti szakaszában jelentősen csökken az előadás- és nézőszám. (lásd 3. sz. melléklet). Ez azonban elkerülhetetlen feltétele annak, hogy emelkedjék az előadások művészi színvonala; hogy a művészi és szociális szempontokat kielégítő játékrendet, normális játszási feltételeket lehessen teremteni. (Ezek hiányai terhelték elsősorban a Déryné Színházat.) Az előadás- és nézőszám csökkenést némileg ellensúlyozza a terv szerint 1978-ban belépő új nyíregyházi társulat működése, a jelenlegi tájolási rend folyamatos korszerűsítése, a nyári színházi előadások állandósítására való törekvés. A Népszínház fokozatos fejlődése az előadás- és nézőszám gyarapodását is jelenti.

•7.      Nem az összevonással, hanem a Várszínház mint új létesítménynek üzembe helyezésével függ össze, hogy a Népszínház állami támogatása meghaladja az alapját képező két színházét. Az összevonás és a népszínházi koncepció fokozatos megvalósítása során felszabaduló és átcsoportosítható anyagi eszközök hozzájárulnak az új nyíregyházi színházi társulat létrehozásához.

JAVASLAT AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA

Az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság jóváhagyólag tudomásul veszi a Kulturális Minisztérium előterjesztését Népszínház létrehozásáról. Egyetért azzal, hogy a Kulturális Minisztérium

•-        A szükséges tárcaszintű egyeztetések után 1978. január 1-el létrehozza a közvetlen felügyelete alá tartozó Népszínházat;
•-        Biztosítsa, hogy az Állami Déryné Színház és a Huszonötödik Színház 1977-ben az eredeti tervek szerint végezze tevékenységét;

Az MSZMP KB. Agit. Prop. Bizottsága megbízza a Kulturális Minisztériumot, hogy 1980 második felében adjon tájékoztatást az MSZMP KB Agit. Prop. Bizottságának a Népszínház működésének tapasztalatairól. Kívánatosnak tartja, hogy a Népszínház működéséhez - különösen a kezdeti időszakban - az érintett helyi szervek adjanak fokozott segítséget.

Budapest, 1977. szeptember hó.

MOL M-KS 288. f. 41. cs. 291. ő. e. (Magyar Országos Levéltár - MSZMP Központi Szervei - Agitációs és Propaganda Bizottság - 1977.)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő