50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

2. Magyar külügyi elemzés Berlin közigazgatási helyzetéről


1958.


SZIGORÚAN TITKOS!
006/9/sz. t./1958.

Berlin helyzete

A jaltai és a potsdami megállapodások szerint a legyőzött Németország igazgatását berlini székhellyel a Szövetséges Ellenőrző Tanács vette át. Németország négyhatalmi igazgatása következményeképpen Berlint is négy megszállási övezetre osztották. A megállapodás szerint „Nagy-Berlin területének igazgatását egy szövetséges hatóság vezeti, amely az Ellenőrző Tanács irányításával dolgozik és négy parancsnokból áll, akikből egy-egy felváltva, mint főparancsnok működik.”

Így Berlin 20 kerületéből 12-őt (a várost a szovjet csapatok szabadították fel) a nyugati hatalmak szálltak meg. 1946. aug. 13-án a szövetséges parancsnokság jóváhagyta Nagy-Berlin ideiglenes alkotmányát. Egységes városi képviselőtestülettel, egységes magisztrátussal, az összes pártok részvételével indult meg Berlin igazgatása.

A nyugati hatalmak – megfelelően a Nyugat-Németországnak szánt katonai szerepnek – Nyugat-Berlinben is megkezdték a bomlasztó tevékenységet. Külön hivatalokat állítottak fel, külön rendőrséget, bírói szerveket kezdtek létrehozni s támogatták a reakciós erőket. „Független” lapokat indítottak szovjetellenes hangnemben, és felállították a nyugat-berlini németnyelvű amerikai rádióállomást. (RIAS). Minden erővel igyekeztek megakadályozni a két munkáspárt egyesülését. Nem is következett be a kommunista és szociáldemokrata pártok egyesülése egész Berlinben, hanem csak a keleti szektor területén, de itt is megmaradt a Szociáldemokrata Párt töredéke mind a mai napig. Közben megkezdték tevékenységüket Nyugat-Berlinben a kapitalista vállalatok. Nem hajtották végre a monopolszervek vagyonának községesítését.

1948 júniusában – miután Nyugat-Németországban külön egyoldalú pénzreformot rendeltek el – néhány nap múlva, a nyugati katonai parancsnokok ígéretei ellenére, Nyugat-Berlinben is hasonló pénzreformot hajtottak végre. Ezzel megkezdték a város teljes kettészakítását. 1948 októberében külön képviselőtestületi választásokat tartottak. Elutasították a demokratikus erők javaslatait a város újraegyesítésére. 1950-ben külön nyugat-berlini alkotmányt hoztak létre. 1950. szeptember elseje óta Nyugat-Berlin a Német Szövetségi Köztársaság tartománya lett. Létrehozták az ún. „alkotmányvédő hivatalt” a haladó emberek üldözésére, a nyugat-berlini bűnügyi rendőrséget a Szövetségi Bűnügyi Hivatal alá rendelték. Formálisan igyekeztek a megszálló és a német hatóságok fenntartani Berlin „külön nemzetközi jogi helyzetét”. Így pl. a szövetségi választások nem terjednek ki Nyugat-Berlinre. A Nyugat-Berlin által delegált parlamenti képviselőknek csak tanácskozási joguk van a Szövetségi Gyűlésben. Nem vonatkozik Nyugat-Berlinre a hadkötelezettség. Berlin különleges pénzügyi támogatásban, adókedvezményben részesül, hogy a nyugat kirakata lehessen az NDK irányába.

A város kettészakítása ahhoz vezetett, hogy ma teljesen két igazgatás van a két városrészben. Közlekedésben csak a városi magasvasút és a földalatti közlekedik az egész városban, az előző teljesen az NDK kezelésében, utóbbi megosztva. A villamos, az autóbusz, a troliközlekedés, a telefon és a posta összeköttetés meg van szakítva. A város két része között vámellenőrzés van, a város külső határán igazolvány és útlevél-ellenőrzés. A város négyhatalmi jellege is megszűnt, a városparancsnokok igen ritkán találkoznak.

A gazdasági kettészakítás Nyugat-Berlint a spekuláció fészkévé változtatta. Az NDK-ban nem kapható, vagy hiánycikkek utáni kereslet alapján Nyugat-Berlinben kialakult egy fekete árfolyam a két márka között az NDK márka rovására, amely megalapozta az üzérkedést. Az NDK törvényei igen szigorúan sújtják a feketézőket, mert tevékenységük a tervszerű ellátást zavarja, és tetemesen megkárosítja a dolgozókat és az államot is.

Nyugat-Berlint a nyugati imperialisták és a nyugatnémetek „frontvárossá” alakították át, amint maguk mondják. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a „nyugati élet kirakatává” igyekeztek változtatni, hanem egyúttal a legnagyobb közép-európai hírszerző, diverzáns és propaganda központtá alakult. E szervek támadásainak középpontjában az NDK, a Szovjetunió és az összes európai népi demokráciák állanak. A Düsseldorfer Zeitung szerint – korántsem kimerítő vizsgálat eredményeképpen – Nyugat-Berlinben mintegy 83 különféle kémszervezet működik. Ugyanakkor az NDK-szakemberek és szakmunkások elcsábításának is egyik központja. Hetenként 4-6000 ember hagyja el az NDK-t zömében Nyugat-Berlinen keresztül. Sajnos egyelőre havonta csak pár ezren térnek vissza.

Ebből a helyzetből következik, hogy az NDK kénytelen ellenőrző intézkedéseket bevezetni a csempészés, a feketekereskedelem és az ügynöki tevékenység megakadályozására. Igyekszik lecsökkenteni az ún. „határjárók” számát (akik egyik szektorban laknak és a másikban dolgoznak). 1957 végén hozott törvénnyel a disszidálást bűncselekménynek mondották ki. Ennek hatására némileg csökkent a disszidálások aránya.

Nagy-Berlin demokratikus szektorának városi népképviselete (amelynek élén kezdettől fogra Friedrich Ebert áll) számtalanszor tett javaslatot a két város közötti feszültség enyhítésére s javasolta, hogy jöjjenek össze a két városrész vezetőségei, és kössenek megállapodást, tegyenek lépéseket a város egységének helyreállítása érdekében. Nagy-Berlin demokratikus szektorának képviselői elsősorban politikai megegyezésre törekednek, ami érthető, hiszen a feszültség oka politikai. A nyugati városvezetőség csak „technikai” kérdésekről akar tárgyalni, aminek célja a kém- és propagandatevékenység megkönnyítése érdekében egyoldalú engedményeket követelni a szocialista városrésztől. Berlin demokratikus szektorának 1,2, nyugati részének 2,1 millió lakosa van.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 4/bc 006/9/1958. – Magyar Országos Levéltár, A magyar–német párt- és kormánytárgyalások 1958. évi felkészülési anyaga – Másolat.
  
                       

Ezen a napon történt március 19.

1906

Adolf Eichmann náci tiszt, SS Obersturmbannführer, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja (†1962)Tovább

1910

Bartók Béla I. vonósnégyesének premierjeTovább

1944

Magyarország náci megszállásával a fő cél – az ifjúsági mozgalmak számára is – a nemzeti függetlenség visszaszerzése lett. A Diákegység...Tovább

1944

Hajnali 4 órakor, a Margaréta-terv alapján, német csapatok lépik át Magyarország határát, ellenállás nélkül eljutnak a fővárosba,...Tovább

1946

http://www.holokausztmagyarorszagon.hu/index.php?section=1Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő