Siess! Adj! Segíts! mozgalom a hadifoglyok, kórházak és tüdőbetegek megsegítésére

Egy "fedett" kommunista segélyszervezet az 1940-es évek második felében

A második világháború után Az ország közegészségügyi intézményeit rendkívül nagy mértékű károsodás érte. A főként kommunista hátterű Nemzeti Segély és a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége aktív, kezdeményező szerepet vállalt a segélyfeladatok megoldásában, s több alkalommal országos gyűjtési akciót hirdetett Az MNDSZ 1945. augusztus 25-én megtartott értekezletén elfogadták Tildy Zoltánné, javaslatát, hogy az MNDSZ az egyes hivatalos szervek támogatásával hozzon létre egy olyan szervezetet, amelynek feladata a hadifoglyok hazahozatala és megsegítése.

Olvasói levél az Új Ember Szerkesztőségének

Budapest, 1947. március hó 16.

Főtisztelendő Szerkesztő Úr!

Az "Új Ember" március hó 15-iki számában megjelent "Hazatérnek a hadifoglyok - De azután...?" című cikküket olvasva, engedje meg, hogy én is hozzá szóljak. Nem tudom ugyan magamat szépen és helyesen kifejezni, mert csak 4 elemi iskolát végzett öreg gyári munkás vagyok, de azt hiszem, Főtisztelendő Úr így is megérti gondolatom magját.

Először is József Jolán kijelentésével foglalkozzunk. Szerinte 200 000 ember visszatérésére számíthatunk. Istenem! 200 000 ember. De hát a többivel mi lesz? Mert általános vélemény, ahogy a villanyoson megfigyelem, hogy legalább még háromszor ennyi magyar van kint, mint amennyit haza várnak hivatalosan. Vagy talán igaz lenne az a kósza hír, hogy a felszabadító nagyhatalom 8 évig kint tartja a hadifoglyok zömét és munkájuk ellenértékét az általunk fizetendő jóvátételbe beszámítja? Erre a kérdésre feleletet várnának a hadifogoly hozzátartozók. Arról is beszél az utazó közönség, hogy 1 000 forint váltságdíj ellenébe hazajöhetnek. Erre 2 dunaharaszti sváb gazda kijelentette rögtön, hogy ha az ő fiát hazahozzák, egy falubeli szegény ember váltságdíját is hajlandók kifizetni. Szomorú ugyan, hogy a fennen hangoztatott demokráciában ilyen középkori rabszolga kiváltásról beszél a nép, lehet, hogy nincs semmi alapja, épp ezért erre is szeretnénk választ kapni.

Arról is szól József Jolán, hogy megközelítőleg sem tudjuk, hány emberünk van kint. Erre vonatkozólag azt indítványoznám, hogy minden templomba, az egész országban, valláskülönbség nélkül, két vasárnap vagy szombaton hirdessék ki a szószékről, hogy aki bármilyen formában értesült arról, hogy a Szovjetunióba vitték a hozzátartozóját, jelentse az egyházközségi irodába a kihirdetés után 2 héten belül, hogy mit tud fogoly hozzátartozójáról. A "Krédó" emberek, különösen akik érdekeltek hadifogoly ügyben, szívesen vállalnának két hétig este 5-8 óra közt összeírási munkát, amit a kihirdetett idő után minden község az Akció Katoliká-nak vagy az erre vállalkozó szerzetes rendnek küldene be pontos lajstrom formájában és ott összegyűjtenék és megolvasnák. Így 6 hét alatt megtudnánk körülbelül mennyi magyar van kint. Az nem baj, hogy nem mindenki megy templomba, hogy hallja a hirdetést. Olyan ügyről van szó, amit mindenki nyilvánosan beszél és csak egy legyen templomba az utcából és hallja a felhívást, jövő héten az is elmegy, aki soha sem jár Istentiszteletre, de van fogoly hozzátartozója, hogy meghallja, miről van szó. Így a felmerülő költségekről is előre tájékozódhatnának illetékes körök.

Ami a költségek előteremtését illeti, arra is volna egy szerény indítványom. Ami a gyűjtést illeti, nem megfelelő. Erre egyrészt tanú a József Jolán által említett bár jelenet. Az ifjak, akik a bár-okhoz járnak, ügyesek és hősök voltak, hogy ki tudták kerülni a fogságba jutást, tehát az ügyetlenek és gyávák fogolysorsa nem érdekli őket, mert esetleg azok, még elnyírnának egy kicsit az ő "bár" költségükből. Az érdekelt nép sem szívesen adakozik így, mert a rossz nyelvek szerint a közelmúlt időkből szomorú tapasztalatai vannak a hadifogoly és Vöröskereszt gyűjtést illetőleg. Én azt ajánlanám, hogy a törvényhozás foglalkozzék sürgősen vele és mondja ki: Minden egyén, akinek havi jövedelme 200 forintot meghaladja, keresetének 2 vagy több százalékát a munkaadója levonja és hadifogoly hazahozatalra hetenként vagy havonként összegezve az erre a célra kinevezett szervezetnek elküldi, mondjuk 6 hónapon át. Kereskedők, gazdák és más szabadjövedelmű emberek az adójuk után adóztatandók. A "bár" lovagok, titok nélküli államtitkárok és más lokáltöltelék, más formába még külön is megadóztatható. Így az állami költségvetés sem billenne se jobbra, se balra és a költség is összejönne. Én 62 éves öreg munkás vagyok, semmi ingatlan vagyonom vagy tőkém nincs, de ha a két fiamat haza hozzák, az utolsó előtti nadrágom is eladom, hogy a haza hozatali költséget megfizessem.

Bocsásson meg Főtisztelendő Úr levelemért. Ha nem talál benne elfogadhatót, dobja papírkosárba, de semmiképpen sem haragudjon meg rám öreg tisztelőjére

Bordás Alajos-ra.

Jelzet: MOL XIX-C-1-k-I-24-1094-1947. 1. doboz. (A Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Országos Gyűjtési Csoport iratanyaga. Az 1. doboz tételének címe: Hadifogoly, hadigondozás. 1947. Eredeti, kézzel írt levél.)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő