Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
Jövevény levéltári anyagok Győrben
A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött különböző irategyüttesek a történelem szeszélyéből időről-időre maguk mellé fogadtak a Kárpát-medence távoli területeiről származó levéltári egységeket. Ennek egyik csaknem elfeledett, második világháború utáni epizódját mutatják be az alábbi források. Egy 1946. évi őszi napon az Országos Levéltárból Győrbe érkezett egy teherautó, amelyen a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltári anyagait szállították a káptalani levéltárba. Az iratok több mint két év múlva, 1949. február 16-án kerültek vissza a Bécsi kapu térre.
Győr, 1949. március 9.
Jenei Ferenc káptalani levéltáros a győri Egyházmegyei Hatóságnak
Egyházmegyei Hatóságnak!1949 február 16-án [alatta áthúzva: 23] dr. Fügedi Erik országos levéltárnok, a Veszélyeztetett Magángyűjtemények miniszteri biztosa az Országos Levéltárba visszaszállította a Székeskáptalan gazdasági levéltárában elhelyezett Gyulafehérvári és Kolozsmonostori hiteleshelyi levéltárakat. Harsányi Lajos prelátuskanonok úr megbízásából az elszállításról és annak előzményeiről az alábbiakban számolok be.
1. A két levéltári gyűjtemény 1946 októberében került Győrbe, a napot nem sikerült megállapítanom. Ez időpontban dr. Fügedi Erik országos levéltárnok az Országos Levéltár főigazgatójának megbízásából fölkereste Győr vármegye alispánját és kérte, hogy az Orszá-gos Levéltárból vele hozott, teherautón szállított két levéltárat helyezzék el a vármegyeházán. A levéltárak vidékre szállítását az tette szükségessé, hogy fennállott annak veszélye, hogy a békeszerződés értelmében esetleg ki kell adni Romániának. Ezt elkerülendő, keresték a módot a vidéken való elhelyezésre. A vármegye alispánja a megyeháza zsúfoltsága miatt kérésüknek nem tudott eleget tenni. Ekkor dr. Fügedi Erik dr. Lengyel Alfréd vármegyei főlevéltárnokkal dr. Szabady Béla székesegyházi sekrestyeigazgatót, a káptalani hiteleshelyi levéltár őrét ke-reste fel, kérve őt, hogy találjon módot a levéltáraknak a káptalandombon való elhelyezésére. Szabady a székesegyház déli toronyszobáját, a régi zenepróba helyiséget ajánlotta. Az elhe-lyezés engedélyezéséért dr. Saly László olvasókanonokhoz fordultak és az ő hozzájárulásával Fügedi Erik, Lengyel Alfréd társaságában a magával hozott munkásokkal az említett helyi-ségben a levéltárakat el is helyezték. Fügedi Erik az elhelyezés után az ott talált salakkal, kot-taállványokkal, egyéb más iratcsomókkal a két levéltárat álcázta. - Magáról az eljárásról semmi féle írást nem készítettek éppen azért, hogy a bizalmasan kezelendő ügynek írásbeli nyoma ne maradjon. - Győrött az ügyről csak dr. Saly László, dr. Szabady Béla és Vince sek-restyés tudtak, dr. Lengyel Alfréden kívül. Sajnos a káptalandombiak ma már az ügyről nem nyilatkozhatnak.
2. 1948. áprilisában dr. Lengyel Alfrédtől hallottam először a levéltárakról és ekkor tekintettem meg azokat. Látva a levéltárak felbecsülhetetlen értékét, de nem tudva azok Győrbe származásának eredetét, felhívtam azoknak méltatlan állapotára Harsányi Lajos akkor még őrkanonok figyelmét, akinek sürgetésére a helyiséget kitakarították és 1948 októberében megbízást kaptam a gazdasági levéltár rendezésével kapcsolatban a két erdélyi levéltár méltó elhelyezésére is. Ez 1948 okt. 15. - dec. 8. között megtörtént. Munkám során megállapítottam azt, hogy az iratokat tartalmazó irattartók és a könyvek címkéi "M. Kir. Országos Levéltár. Gyulafehérvári Káptalan hiteleshelyi levéltára" és "M. Kir. Országos Levéltár. Kolozsmonostori Konvent hiteleshelyi levéltára" felírással voltak ellátva. Ilyen pecsétek sze-repeltek az egyes írásokon is.
3. 1949. február 15-én [alatta áthúzva: 22] dr. Kálviczy István sekrestyeigazgatót fel-kereste dr. Szőke Béla a győri városi múzeum mb. igazgatója és felmutatta dr. Fügedi Erik levelét, melyben kérte, hogy az illetékesekkel intézze el, hogy a két levéltárat másnap Buda-pestre vissza szállíthassa. Dr. Kálviczy István nem tudván a dologról semmit Szőke Bélával együtt hozzám jött, kérdezve, hogy tudok-e a levéltárakról. Miután a kért felvilágosítást meg-adtam, abban állapodtunk meg, hogy, ha másnap Fügedi Erik megérkezik, akkor fölkeressük Harsányi kanonok urat, aki már intézkedett korábban az olvasó kanonok helyett levéltári ügy-ben és tőle kérünk útmutatást az ügy elintézésére.
Másnap Fügedi Erik Szőke Béla társaságában reggel megjelent a székesegyház sek-restyéjében és őt a korábbi megállapodás értelmében Harsányi prelátus úrhoz kísértem. Fügedi Erik előadta ott jövetelének célját, hangsúlyozva, hogy az ügy bizalmas természete miatt semmi féle írást nem mutathat, miután ilyet 1946 októberében nem készítettek. Harsányi prelátus úr, mivel ő csak egyes esetekben járt el az olvasókanonok képviseletében és állandó helyettesítésére megbízása nincs Fügedit Megyéspüspök úrhoz utasította. Fügedi kíséretem-ben fölkereste a Megyéspüspök urat, aki előterjesztett kérésére a szállításra az engedélyt meg-adta. - Ekkor ismét Harsányi prelátus urat kerestük fel közölve vele a hozzájárulást, aki azt tudomásul vette, de arra kérte Fügedit, hogy az anyag átvételét az Országos Levéltár főigazga-tósága ismerje el, egyben a rendeztetés költségét, 1000 forintot térítsen meg.
4. Ezután dr. Fügedi Erik az anyagot tőlem átvette és teherautón azonnal Budapestre szállította. Az átvételről a mellékelt elismervényeket állította ki.
A fentieket részint dr. Fügedi Erik előadása, részint pedig dr. Lengyel Alfréd várme-gyei főlevéltárnok tájékoztatása alapján állítottam össze.
Lelkemen viselve a levéltárak ügyét az elszállítás után, február 25-én levelet írtam Fügedinek, kérve, hogy az átvételi elismervényt mielőbb küldjék meg. Levelemre választ nem kaptam, amit Fügedi állandó vidéki útjaival is magyarázhatok. Minden esetre azonban magát az elismervény ügyét elintézhette volna. Harsányi prelátus úr megbízásából, akinek utasításá-ra a levelet megírtam Fügedinek, az alábbi tiszteletteljes javaslatot teszem:*
Méltóztassék átírni az Országos Levéltár Főigazgatóság&aacut e;hoz (Budapest, Bécsi Kapu tér) és kérni, hogy ismerjék el "az Országos Levéltár romos állapota miatt 1946 októberében Győrbe szállított és a Székesegyház déli toronyszobájában elhelyezett levéltári anyagnak - melyet dr. Fügedi Erik országos levéltárnok 1949 február 23-án Budapestre visszaszállított - átvételét". Ezt a formulát dr. Fügedi Erik javasolta Harsányi prelátus úrnak, hogy ebben a szövegezésben fogják az elismervényt kiállítani.
Jelentésem tudomásulvételét és javaslatom szerinti intézkedést kérve
| Győr, 1949. március 9-én | maradtam teljes tisztelettel Jenei Ferenc |
*(utólagos bejegyzés a bal alsó sarokban más kézzel) A javaslat feleslegessé vált, mivel az Orsz. Levéltár főigazgatóságának elismervénye 1949. márc. 4-én megérkezett, a győri püspöknek és Káptalannak bemutattatott és a Káptalan magánlevéltárába elhelyeztetett.
| Győr, 1949. márc. 10. | Harsányi Lajos |
Két, részben kockácott, részben vonalazott papír mindkét oldalán, kézzel írott eredeti, iktató-szám nélkül. Jelzete Levéltári Irattár (L. I.) 2. A székesegyház említett déli toronyszobája 2000. áprilisáig adott otthont a székeskáptalan magánlevéltárának. Az 1. pont végén tett megjegyzés ("a káptalandombiak ma már az ügyről nem nyilatkozhatnak") értelmezhetetlen, hi-szen dr. Saly László olvasókanonok még 1956-ban is élt (vö. A győri egyházmegye papságának névtára 1956. Győr, 1956. 5. o.).
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő