Közvélemény-kutatás vagy szociológiai kémkedés?

„Jelenleg Magyarországon több intézmény (szerv) végez különböző célú közvélemény-kutatást vagy szociológiai felmérést. Az állambiztonsági kérdésekkel összefüggő közvélemény-kutatás célját figyelembe véve, elsősorban a Magyar Rádió és Televízió (MRT) Tömegkommunikációs Kutató Központ közvélemény-kutatásai és az MTA Szociológiai Kutató Csoport által folytatott és tervezett szociológiai felmérések, illetve ezen intézményeknél meglévő lehetőségek hasznosíthatók.”

Források

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos közvélemény-kutatás megszervezése

BELÜGYMINISZTÉRIUM
III/4. Osztály
 
 Tárgy:

Állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos
közvélemény-kutatás megszervezése

Javaslat
Budapest, 1967. szeptember

A közvélemény valamely nagyobb közösségnek általánosan kialakult, többé-kevésbé egységes véleménye, nézete, felfogása (kérdésről, eseményről, ügyben).

A közvélemény-kutatás a lakosság, a társadalom összetételének figyelembevételével meghatározott elv szerint kiválasztott személyek csoportjának kikérdezése bizonyos közérdekű kérdésekről, előre megtervezett kérdőívek alapján; a kapott válaszok statisztikai értékelése alapján az objektivitást megközelítő következtetések vonhatók le a lakosság (egyes társadalmi rétegek, stb.) állásfoglalásáról. A közvélemény-kutatás a társadalomtudományok egyik vizsgálati módszere; tudományos értékkel bír.

A közvélemény-kutatás legáltalánosabb célja annak megállapítása, hogy különböző intézkedések milyen hatást váltottak ki; meghozandó intézkedések esetében a közvéleményt milyen irányba lehet, illetve kell befolyásolni.

A közvélemény-kutatás az élet sok területére kiterjed. Hazánkban közvélemény-kutatással több intézmény (Statisztikai Hivatal, Magyar Rádió és Televízió közvélemény-kutató Osztály, Belkereskedelmi Kutatóintézet Piackutató Osztálya), vállalat stb. különböző céllal foglalkozik.

A nyugati tapasztalatok közül figyelemre méltó, hogy közvélemény-kutatással - mint információszerzési lehetőséggel - a kapitalista hírszerző és elhárító szervek már hosszabb ideje foglalkoznak, sőt az idegen állampolgárok között végzett közvélemény-kutatás "szociológiai kémkedés" címszó alatt már a szakirodalomba is bekerült.

A közvélemény-kutatás a szocialista országok állambiztonsági szervei számára is többirányú információszerzési lehetőséget kínál. Ezt a megállapítást alátámasztja a Német Demokratikus Köztársaság Állambiztonsági Minisztériuma által a közelmúltban lefolytatott közvélemény-kutatás. Tapasztalatai és eredményei alapján további, széleskörű alkalmazását tervezik.

I.
Saját közvélemény-kutatásról

Belügyminiszter Elvtárs 020/1967. számú parancsában az állambiztonsági munka társadalmi- politikai kihatásainak vizsgálatát a BM III/4. Osztály feladatává tette. E kihatások vizsgálatának egyik fontos módszere a közvélemény-kutatás. Alkalmazhatóságát egy szűk körben már lefolytatott előzetes közvélemény-kutatásunk tapasztalatai igazolták.

Első tervezett közvélemény-kutatási akciónk célja:

  1. A társadalmi támogatás felmérése, szélesítése lehetőségeinek kutatása.
  2. Tevékenységünk tartalmára és formáira vonatkozó vélemények megismerése, javaslatok felszínre hozása.
  3. Az állambiztonsági tájékoztató és ismeretterjesztő munka hatékonyságának felmérése és újabb lehetőségek kutatása.
  4. A megkérdezettek figyelmének fokozottabb ráirányítása az állam biztonságával összefüggő kérdésekre.

Közvélemény-kutatásunk tehát az állambiztonsági szervről és munkájáról alkotott vélemény megismerésére törekszik. Anélkül, hogy a módszer túlbecsülnénk, úgy véljük, hogy a vezetés munkája során általában, - és különösen a társadalom szélesebb rétegeire kiható döntései, intézkedései meghozatala előtt, - egyre kevésbé nélkülözheti meghatározott rétegek véleményének reális ismeretét.

Közvélemény-kutatásunk bázisa:

Jelen közvélemény-kutatásunkat kísérleti jellegűnek tekintjük, ezért a megkérdezendőket (mintegy 1.000 főt) a hozzánk legközelebb álló hivatalos és társadalmi (tehát operatív) kapcsolatok közül választjuk ki, (miniszterek és helyetteseik, főosztályvezetők, önálló osztályvezetők) elhárítási szempontból I.-II. kategóriába sorolt objektumok vezetői (igazgató, elnök, stb.), a felsorolt munkaterületek pártbizottsági titkárai, stb. (A megkérdezendő hivatalos és társadalmi kapcsolatokra a BM III. Főcsoportfőnökség központi és megyei szerveitől névszerinti javaslatot kérünk.)

Módszertani kérdések:

A közvélemény-kutatást kérdőív kiküldésével kívánjuk lebonyolítani. A kérdések kidolgozásánál figyelembe vettük, hogy a megkérdezettek munkánkat csak bizonyos vonatkozásban ismerik, ezért csak olyan kérdéseket teszünk fel, amelyekre feltételezésünk szerint válaszolni tudnak.

Kérdéseink a zárt-árnyalt kérdések kategóriájába tartoznak. Egy részük ugyanakkor "teszt" jellegű, így a kapott válaszok további következtetések levonására alkalmasak. Így például megmutathatják az állambiztonsági munkával kapcsolatos ismeretszintet, az állambiztonsági munka fontosságáról és az ellenséges tevékenység veszélyességéről alkotott ítéletet, stb.

A kérdések elrendezésénél a viszonylag egyszerűbb kérdésektől haladtunk a bonyolultabb, talán "kényesebb" kérdések felé, így kívántuk elkerülni, hogy a megkérdezettet "megriasszuk". A kérdések nem követnek logikai sorrendet, vagyis az azonos témakörben mozgó kérdéseket lehetőleg nem csoportosítottuk egy helyen, így elkerüljük, hogy egy előzőleg adott válasz a következőt befolyásolja.

A kérdőív első oldalára kísértőlevelet nyomtatunk. A kísérőlevélben felkérjük a címzettet a kérdőív kitöltésére, ismertetjük közvélemény-kutatásunk célját, a kérdőív kitöltésének és visszajuttatásának módját. A kísérőlevelet - a címzettek beosztásától függően - Miniszter elvtárs, vagy Miniszterhelyettes elvtárs sk. aláírással látjuk el.

(1.sz.melléklet)

A kérdőíveket zárt, névre szóló borítékban postán küldjük meg a közvélemény-kutatásba bevont személy munkahelyére. A kérdőívhez nyomtatott és felbélyegzett válaszborítékot mellékelünk. A válaszborítékban elhelyezett kérdőíveket a címzett postán küldi vissza. (A postára feladott küldemények biztonságáról a BM III/5. Osztály gondoskodik.)

Nem közömbös számunkra, hogy a vélemény milyen területről érkezik vissza, mert - ez más adatokkal összevetve - elősegíti annak értékelését, hogy munkánk milyen területeken mennyire aktív és valóban a fő irányokra koncentrálódik-e.

A kérdőíveket ezért két szempont szerint csoportosítjuk (és ennek megfelelő jelzéssel látjuk el).

A.) Államigazgatási egységek szerint
(2. sz. melléklet.)
B.) A választ adó munkaterületének jellege szerint.
(3. sz. melléklet.)

A kapott válaszok feldolgozása gépi úton történik. A visszaérkezett anyagok kódolását, vagyis a válasz-kategóriák számozásáét a BM III/4. Osztály végzi el.

A gépkönyvelési és számítási műveleteket a kódolt kérdőívek alapján a BM III/V-4. Osztály végzi. Az azonos témakörbe tartozó kérdésekre kapott válaszokat öt közlési táblán összesíti.

1.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági munka színvonaláról, aktivitásáról.
(4.sz.melléklet)

2.számú táblán:
Vélemények a szakterületnek nyújtott segítségünkről.

3.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági szerv és a megkérdezettek közötti kapcsolatról.

4.számú táblán:
Vélemények az állambiztonsági kérdésekkel kapcsolatos tájékoztató és ismeretterjesztő munkáról.

5. számú táblán:
Szöveges válaszok és javaslatok értékelése.

A közlési táblák A.) és B.)változatban készülnek. A közlési táblákon függőleges és vízszintes osztás szerepel. A függőleges osztásban mindkét változaton a témakörhöz tartozó kérdések és a válaszkategóriák szerepelnek. a Vízszintes osztás az A.) változatban 20 államigazgatási egységet (19 megye + Budapest), a B.) változatban 20, a munkahelyek jellege alapján megkülönböztetett egységet tartalmaz.

A függőleges és vízszintes osztás metszőpontjában a válasz-kategóriák darabszám szerinti és százalékos összesítése, a függőleges osztás végén mindösszesítése szerepel.

A közvélemény-kutatás eredményét három jelentésben kívánjuk feldolgozni:

  1. Elemző- értékelő jelentés az összesített adatok és szöveges válaszok alapján Miniszter elvtárs és a III. Fcsfség vezetői részére. (Amennyiben intézkedést igénylő javaslat érkezik, arról az illetékes operatív szerv vezetőjét külön is tájékoztatni fogjuk.)
  2. A BM III. Főcsoportfőnökség 1967. évi munkájáról szóló jelentésben felhasználandó anyagok összeállítása.
  3. Tanulmány a közvélemény-kutatás módszertani tapasztalatairól és javaslat a továbbfejlesztésre.

Ezeken túlmenően az adatokat, szöveges válaszokat és javaslatokat a BM III/4. Osztály elemző- értékelő munkája során folyamatosan hasznosítani tudja.

A kérdőívek kiküldésére - terveink szerint - 1967. október végén kerül sor. Az első elemző- értékelő jelentést 1968. január 15-re készítjük el.

II.
Távlati elképzelések

A közvélemény-kutatást - a tapasztalatok összegyűjtése és értékelése után - fokozatosan több irányban szélesíthetjük.

  1. A jelenlegihez hasonló célú közvélemény-kutatás meghatározott területeken vagy bizonyos foglakozási ághoz tartozók körében. Pl. az idegenforgalom terén dolgozók között.
  2. Teljesnek tekinthető társadalmi közvélemény-kutatás lefolytatása, - az egész társadalmat reprezentáló "minta" megkérdezésével, - az állambiztonsági szervet érintő kérdésekben.
  3. Szélesebb köröket, vagy az egész társadalmat érintő állambiztonsági intézkedés megtétele után, az érintettek reagálásának megismerésére.
  4. Közvélemény-kutatás valamely intézkedés meghozatala előtt a várható hatás felmérésére.
  5. A gyakorlati operatív munkában hasznosítható, elsősorban politikai és egzisztenciális kérdésekkel kapcsolatos vélemények megismerését célzó közvélemény-kutatás, - valamely már létező, vagy e célból létrehozandó közvélemény-kutató szerv fedése alatt, - az állambiztonsági szervet érdeklő körökben (pl. volt uralkodó osztály tagjai, veszélyes elemek, stb. között). Ez a fajta közvélemény-kutatás elősegítheti a megkérdezett körök, rétegek politikai beállítottságának reálisabb értékelését, sőt megfelelően előkészített (preparált) kérdőívekkel az egyes személyek politikai állásfoglalásának, társadalmi helyzetének megismerését is.

 Hajdú Pál r. alezr.
osztályvezető

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő