Szigorúan titkos "magyar-angol"

„A beszervezési beszélgetés terve: A beszélgetés elején általános személyi kérdéseket beszélnénk meg vele, majd fokozatosan áttérünk politikai kérdések tárgyalására. A beszélgetések ezen részében igyekszünk tőle reánézve kompromittáló adatokat szerezni. Igyekszünk politikai beállítottságát konkrétan megállapítani. A beszélgetés ezen részénél segítségét kérjük a Magyar Népköztársaság részére politikai információk adására. Az erre a kérdésre való reagálásától tesszük függővé a vele való további mélyebb értelmű politikai beszélgetést, illetve a segítségadás konkrét formában való feltárását.”

Források

J. W. tudósításainak lehallgatásáról készült feljegyzések 1.

Palace Szálló vonalán.11.55.h.1954.V.23.

J... W...

Nürnberg vonalán Hosláw18/Ke/16Inter

Gépelve: 1954.V.23. Német fordítás.

P: Álom magyar győzelem. Budapestre kiküldött tudósítónktól J... W...-tól.

Egy vegyes társaság érkezett meg Budapestre, hogy az angol-magyart új kiadásban átéljék. 60 újságíró 15 országból van a dunai városban. Helyesbítés: Nem dunai város, hanem Budapest. Ritkán látta a bécsi Nyugati pályaudvar az olyan jelenséget, mint a budapesti vonat indulása előtt pénteken este.
Jimmy Hogan az ősz, de még mindig fiatalos angol, az a férfi, aki naggyá tette a húszas években az MTK budapesti csapatot és akinek szintén sokat köszönhet a német futball. A hálókocsiban voltak Vittorio Pozzo és még sokan mások.

Budapest - vendégeit sok és igaz szeretettel, sőt szívélyességgel fogadta. "Kérem mit óhajt? Tessék mindig megmondani a kívánságait" Állandóan hallottam ezeket a szavakat. Nem jutott osztályrészül az a szerencse, hogy a háború óta mint első sportújságíró Magyarországra jöhettem volna a szövetségi köztársaságból és egész zavarban vagyok a sok új benyomástól. Barcs Gábor [sic!] a labdarúgó szövetség elnöke egy nagyon szívélyes ember. Szombaton egy nagyon érdekes sajtófogadás volt, amelyet Sebes Gusztáv vezetett. A fogadás a Gundel /híres/ Étteremben volt.

92 ezer darab jegyet bocsátottak ki a magyarok 1.4 millió forint lesz a bevételük, ez megfelel a mi valutánknak hivatalosan átszámítva majdnem 450 ezer márkának. Hallottuk, hogy a Honvéd és a Vörös Lobogó július 10-én hivatalosan elmennek játszani San-Paolo 100 éves jubileumára Brazíliába, velük fog menni Ausztria csapata is. A magyarok ősszel akarnak az osztrákok, csehek, olaszok ellen játszani. Sebes Gusztáv külön köszönetét fejezte ki Jimmy Hogannak, mit a jelen lévő újságírók nagy tetszéssel fogadtak. Budapest valóban a nemzetek közti játék benyomása alatt él. Szombaton délután a magyar csapat, aki különben elkülönítve él, eljött a szállodába. Puskás megjelent olyan zakóban, amelyet megirigyelhet a legjobban öltözködő úr is.
A Palace Hotelben külföldi újságírók laknak, állandóan nagy tömeg veszi körül és nem akarnak onnan elmenni. Az angol újságírók nagyon pesszimisták, legalább is nekem úgy tunik fel és 4:5-ös gól előnyről beszélnek, Magyarország javára, de valóságban mást remélnek. A meccset Budapesten késő délután fogják játszani.
A fantasztikus Stadion áll a Keleti pályaudvar mellett, amit ők Népstadionnak neveznek. Néhány szó nem elegendő ahhoz, hogy ezt a nagyszeru sportlétesítményt leírjam erről később, többet kellene szólnom.
Parkírozó helyben a magyarok nem szenvednek hiányt, mert a háború után Budapesten nem sok kocsi van. Annál több a villamosokon lógó emberfürt. Amikor és a játék előtt látom a gesztikuláló és eleven magyarokat, el tudom képzelni, hogy a 92 ezres Stadionból, hogyan lesz egy eleven boszorkánykatlan, amikor gólokat fognak rúgni a magyarok javára.

ÁSZTL 3.2.4. K-364. 6. old

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő