A Deutsch család hatvani kastélyának sorsa a világháború után

„A kiküldetési rendeletre dr. Cser János min. tanácsos vezetésével eljáró bizottságban a hatvani Deutsch-kastélyt megvizsgáltam abból a szempontból, hogy hadirokkant otthon részére alkalmas-e. Hatvan 17 000 lakosú megyei város, Budapesttől autóval 1 óra alatt érhető el. Jelenleg 6 vonatpár közlekedik Budapest és Hatvan között. Több szempontból kívánatos, hogy a hadirokkantotthonok vidéken, kisebb városokban, Budapestet jól megközelíthető helyen helyeztessenek el, ezért Hatvan megyei város különösen alkalmas arra, hogy ott hadirokkantotthon létesüljön.”

dr. Cser János miniszteri tanácsos jelentése a hatvani kastély birtokbavételéről
Bp., 1947. április 18.

Folyó évi április hó 16-án kelt [...] intézkedése alapján f. évi április hó 17-én dr. Raksányi Árpád tiszti főorvossal és Sándor Ferenc miniszteri műszaki előadóval gépkocsin Hatvanba utaztunk, hogy a földművelésügyi minisztérium tárcaközi bizottságának 187.549/1946-VIII.1.F.M. számú határozatával a népjóléti minisztériumnak juttatott volt Hatvany-örökösök kastélyát bizottságilag birtokba vegyük, illetve hadirokkantotthon létesítése céljából való alkalmasságát megállapítsuk. Az indulás ideje volt 7h, érkezés Hatvanba 8.30h, visszaindulás 17h érkezés 18.30h. Az utazással eltöltött idő [...] fél nap. [...]

A polgármesteri hivatalban a város részéről jelen voltak Tóth János polgármester, Nagy Sándor főjegyző, dr. Szentkláray Béla tisztiorvos és Harmath László városi mérnök. 9 órakor megkezdtük az ingatlan megszemlélését és az egész kastélyt, valamint a hozzátartozó parkot és kertészetet végigjártuk. Utána a bizottság a birtokbavételről, továbbá a kastély állapotáról, jelenlegi használatáról és hasznosításáról jegyzőkönyvet vett fel, amelynek egy példányát e jelentéshez csatolom.

A mellékelt jegyzőkönyvben nem tértünk ki rá, ezért ehelyütt kívánom megemlíteni:
A kastély hazánk egyik legszebb műemléke volt. A nagy pusztítások ellenére is mind épület a helyrehozatal után értékes műemlékként marad fenn. Éppen ezért meggondolandónak tartom - bár hadirokkantotthon létesítésére kiválóan alkalmas - hogy valóban létesítsünk-e benne otthont. A kastély építészeti értékeinek (több helyütt stuccózott mennyezet, értékes barokk cserép és fayance kályhák, díszes parkett, díszített ajtók stb.) épségben tartása az átlagosnál esetleg lényegesen nagyobb fenntartási, illetőleg karbantartási költséget igényel. Tisztántartásuk is nagyobb gondot és költséget kíván meg.

A Hatvany-örökösök - mint az az előiratokból kitűnik - a kastély igénybevételével szemben előterjesztéssel éltek. Indokul azt hozták fel, hogy a hatvani "nagykastély" nem alkatrésze a gombosi birtoknak, nem is tartozéka annak. Ezt az előterjesztést f. évi március hó 12-én küldték meg a megyei Földhivatalnak és jelzik benne, hogy az ügyben kérelemmel fordultak az Országos Földbirtokrendező Tanácshoz. Arra is rámutat a család megbízottja (dr. Wilheim Károly ügyvéd), hogy a kastélynak a népjóléti minisztérium részére való juttatásáról a volt tulajdonosok egyike sem kapott értesítést, ezért nem is élhettek jogorvoslattal az általuk sérelmesnek tartott határozattal szemben. Tekintetbe véve azt is, hogy az emigrációból hazatért és rehabilitált Hatvany Lajos egyetemi tanár szintén az örökösök között van, könnyen feltehető, hogy az örökösök visszaszerzési törekvése sikerrel jár s akkor a kastély nem marad a Népjóléti Minisztérium birtokában. Ez azért jelentős, mert addig, amíg ez bizonyossá nem válik, kockázatos mindennemű befektetés, illetőleg javítás vállalása, avagy terhes kötelezettségek vállalása, mert nem valószínű, hogy ezeket a követeléseket a népjóléti minisztérium az esetleges visszajuttatás után érvényesíteni tudja.

A kastéllyal szorosan összefüggő virágkertészet Magyarország egyik legnagyobb és legeredményesebben működő virágkertészete volt. A kastéllyal való együttes megszerzése azért lenne kívánatos, mert akkor - a tompai elképzeléshez hasonlóan - a rokkantotthon mellett átmenetileg néhány esztendőn keresztül rokkantátképző tanfolyamokat is lehetne szervezni. Köztudomású, hogy a virágkertészet - jó vezetés esetén - biztos megélhetést nyújtó foglalkozás. A juttatott kertészetet Hatvan megyei város szívesen bérbe venné és városi üzem formájában hasznosítaná is. Egyúttal lehetőséget nyújtana arra is, hogy a tanfolyam résztvevői gyakorlati oktatásban is részesüljenek.

A jegyzőkönyvben említett dr. Nagy Ferenc az egyik nő-örökös ura, az egyik volt orosz katonai városparancsnok engedélyével költözött be a kastélyba. Ennek az engedélynek a jogosultságát vitatni lehet. Tekintettel azonban arra, hogy dr. Nagy Ferenc jelentős áldozatot hozva, lényegbevágó javításokat végeztetett az épületen, továbbá abban a meggyőződésben él, hogy a kastélyt, vagy legalább annak egy részét visszaadják a volt örökösöknek, a bent maradás ellen jelenleg nem ajánlatos intézkedni, másrészt azonban ott tartózkodása hátránnyal jár, mert folyamatosan terjeszkedik és a kastély, valamint a kertészet vagyontárgyait önhatalmúlag kezeli, ill. azokból sok mindent elhordat.

A kastély rendbe hozásához a szakértők véleménye szerint 400 000-500 000.- forintra lenne szükség. Tekintettel arra, hogy a bizonytalanság következtében sem a város, sem a minisztérium nagyobb áldozatot nem hozhat, az épület további pusztulása még inkább fokozódhat, ezért a legsürgősebb tennivaló:
A juttatott ingatlan terjedelmének pontos megállapítása a mellékelt jegyzőkönyvben javasolt adatok szerint:
Az Országos Földhivatallal és egyéb érdekelt szervekkel a jogbizonytalanság megszüntetése;
Egyelőre 8000 10 000.- forintról való gondoskodás a legszükségesebb munkálatok elvégzésére, majd az évi törlesztési részlet, továbbá a berendezés, személyzet és fenntartás költségeinek biztosítása az 1947-48. évi költségvetésben.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő