Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz?

Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést!

„Meg kellene oldani a Mindszenty-kérdést, mert mindaddig, amíg az ügyében nem történik pozitív lépés, a koronaékszereket nem tudják visszaadni. Azonnal közbevetettem, hogy ilyen kapcsolatot a kettő között nem lehet tenni. Kormányuk többszörösen elismerte, hogy a koronaékszerek a magyar nemzet tulajdona és miután ez a helyzet, vissza kell adniuk a jogos tulajdonosnak.”

Összefoglaló 

[?]

Összefoglaló

Az "M.-ügyet" egyelőre lezárni nem lehet és ezért összefoglalni is meglehetősen nehéz: jóformán minden hét szolgáltat valamit hozzá, ami - ha újat nem is hoz -, de nyomatékosabbá teszi a már elmondottakat. Csupán a fentiekben ismertetettek óta is, azok a jobboldali körök, amelyek az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja körül csoportosulnak, meghívták M.-t egy amerikai körútra, amelyet ő el is vállalt és csupán erélyes vatikáni közbelépésre került le a dolog a napirendről. Hasonló közbelépés állította meg az emlékiratok publikálásának közeli megvalósulását. Információk szerint, az M. körüli akciók szervezésében jelentős szerepet vállalt személyi titkára, ami azért említésre méltó, mert utóbbi a Vatikán az illetőt leváltotta és helyébe mást küldött.

Az említett "csend" M. körül, - a dokumentációs rész összeállításának ideje alatt is már - meglehetősen átmenetinek és viszonylagosnak bizonyult. Az emigrációs jobboldal tizenhat esztendeje vár valakire, aki összetartója és vezére lehet; most úgy hiszi, megkapta. A koronaügy és M. magatartása arra utal, hogy nem csalódtak, a várt férfi valóban megérkezett. Ugyanakkor a Vatikán - más kérdés, hogy mennyiben saját jószántából, és mennyiben megfelelő emlékeztető után -, igyekszik az elszabadult szellemet visszagyömöszölni a palackba. Erélye tiszteletreméltó, de egyfelől kérdés: mennyire tartós - hiszen M. hajlama és az azt kihasználni akaró erők nyomása egyelőre nem fog szunni. Másfelől: menyire hatásos. Az elhatározás időpontja aktuálissá vált, mivel M. betöltötte nyolcvanadik esztendejét és reá is érvényes az a határozat, amely a bíborosok nyugdíjazását írja elő ebben a korban. A határozatot azonban alkalmazni is kell -, s hogy alkalmazzák-e ebben az esetben is, azt ez idő szerint nem lehet tudni. Nagyon elképzelhető, hogy hajlanak a kivételre, és akkor az M.-ügy összes konzekvenciáival együtt, súlyos tehertétele lehet az emigrációs politikának, minden felsőbb intés, óvás és "lebeszélés" ellenére is. M. elég sok példát szolgáltatott hajthatatlanságára ahhoz, hogy feltételezzük további engedetlenségét. Még akkor is, ha a nyugdíjazás esetleg megtörténik. Minden korábbi tapasztalat, valamint az itt idézettek arra intenek: amíg létezik emigrációs jobboldal - és létezik M., kézfogásukkal számolni kell.

[dátum nélkül]

 

MOL-XIX-J-1-j-160-28-00654/19-1972. 103. doboz (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok - 103. doboz)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő