Az Észak-Epiruszi kérdés háttere

A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években

Észak-Epirusz, amely alatt a mai Albánia déli részeit és Görögország északi részeit együttesen értik, az újkori történelem során sohasem tartozott Görögországhoz. Az 1912–1913-as balkáni háború idején a görög hadsereg megszállta ezt a területet, de az 1913-as firenzei békeértekezlet ismét Albániához csatolta. A terület a későbbiekben is állandó vitakérdés volt a két fél között, így az 1960-as években is.

Albán tapogatódzások a görögökkel és törökökkel való diplomáciai kapcsolatok felvételére

Magyar Népköztársaság Nagykövetsége

018/szig. titk.

Szigorúan titkos!
Tirana, 1958. április 1.
Tárgy: Albán tapogatódzások a
görögökkel és törökökkel
való diplomáciai kapcso-
latok felvételére
Hiv. szám: 001170/szig.titk.1958.

Előadó: Hrabec István
Készült: 3 példányban
2 példány Központnak
1 példány Nagykövetségen

Külügyminiszter Elvtársnak
Budapest

Hivatkozással fenti számú rendeletre Shemsi Totozani elvtárstól, az Albán Külügyminisztérium I. számú osztályának vezetőjének nyert értesülések alapján jelentjük az alábbiakat.

1./ Albán-Görög kapcsolatok:

Az albán-görög kapcsolatok rendezését illető összes eddigi tárgyalások, stb. a két ország moszkvai külképviseletei útján bonyolódtak le. A párizsi albán követség útján egy esetben éspedig 1954-ben tettek kísérletet a tárgyalások megkezdésére, de az ottani görög követ elutasító magatartása következtében ezt az utat abbahagyták. A görög-albán tárgyalások megkezdésénél az albán kormány volt a kezdeményező fél, s mint ismeretes 1955 elején az ENSZ-en keresztül tett javaslatot a görög kormány felé a diplomáciai kapcsolatok felvételére. Ekkor a görög kormány azt válaszolta, hogy a két ország között még állítólag nem szunt meg a hadiállapot, illetve előbb rendezni kell a vitás kérdéseket, s csak azután lehet szó a diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások megkezdéséről. /Erről lásd a 116/szig-titk. 1955 számú jelentést./ Az albán fél hozzájárult ahhoz, hogy kiutazási engedélyt ad kb. 1.000 a háború folyamán Albániába átjött és jelenlege is itt tartózkodó görög hazatéréséhez. Ebből már kb. 60 személy meg is kapta a kiutazó vízumot és a többi is, ha kéri folyamatosan meg fogja kapni. Az albán fél ugyanakkor kérte, hogy a görög fél is adjon kiutazási engedélyt azon albánoknak, akik ezt hazatérés céljából kérik, sajnos azonban a görög hatóságok eddig mindössze csak 5 albán állampolgárnak tették ezt lehetővé. Az albán kormány és illetékes szervei több, különböző javaslatot tettek már sajnos eddig választ még nem kaptak. Ezek a következők: határkövek és egyéb hasonló, a két ország közötti határt jelző létesítmények helyreállítására, illetve pótlására vonatkozó egyezmény megkötése, mely javaslatot 1957-ben megismételtek, illetve megsürgették, de mindezideig sem pozitív, sem negatív válasz a görög féltől nem érkezett.

Múlt év decemberében az albán fél javaslatot tett a határsértések és határincidensek kivizsgálását végző vegyes bizottság létrehozására, illetve az ezzel kapcsolatos megállapodás tárgyalásainak megkezdésére. Eddig e javaslatra sem érkezett válasz a görög féltől. Az albán fél javaslatot tett továbbá az albán-görög határmenti övezetben esetenként fellépő epidemikus megbetegedések megelőzésére, továbbá - kb. 2 évvel ezelőtt - a két ország közötti postaforgalom szabályozására, illetve megindítására vonatkozó egyezmény megkötésére. Sajnos az előzőre eddig még egyáltalában nem jött válsz, a postaegyezményre pedig csak annyi, hogy a javaslatot továbbították az illetékes görög szerv felé. Egyébként az albán fél mindkét javaslatát rövid időn belül még egyszer meg fogja ismételni. Megjegyezzük még, hogy az illetékes albán szerv nemrégiben hozzájárulást kért a görög féltől arra vonatkozóan, hogy részt vehessen saját áruival a Saloniki-i nemzetközi vásáron, de eddig semminemu választ nem kapott.

Egyébként mint ismeretes a két kormány képviselői nemrégiben tárgyalásokat folytattak Korfuban a korfui szoros közös aknátlanítása munkálatait illetően, s ezzel kapcsolatban megállapodást is kötöttek. E megállapodás értelmében a két fél már hozzá is kezdett az aknátlanítás munkálataihoz. Az albán kormány képviselőit - Totozani elvtárs közlése szerint- a korfui tárgyalások alkalmával igen melegen fogadták és rendkívül előzékenyek voltak velük szemben. Így pl. amikor az albán fél képviselői, - akiknek a tárgyalás lebonyolítására és az ezzel kapcsolatos megállapodás aláírására vonatkozó felhatalmazást a külügyminisztérium állította ki megjegyezték, hogy helyesebb lenne, ha a görög fél képviselőinek felhatalmazását is a Honvédelmi Minisztérium helyett a Külügyminisztérium állította volna ki, teljesítették kívánságát és a Görög Külügyminisztérium által kiállított, aláírt és lebélyegzett felhatalmazással ültek le tárgyalni.

Mint Totozani elvtárs közölte, a két ország közötti kapcsolat határozottan a javulás irányában halad, ami egyébként a görög lapokból is megállapítható, de megállapítható abból is, hogy pl. Enver Hoxha elvtárs moszkvai nyilatkozatát a görög kormánysajtó és a hivatalos körök is kedvezően fogadták. A diplomáciai kapcsolatok felvételére és a két ország közötti kapcsolatok normalizálására vonatkozó tárgyalásokat az albán fél továbbra is moszkvai külképviselete útján kívánja folytatni. Az albán-görög diplomáciai kapcsolatok felvételét illető tárgyalások - mint Totozani elvtárs mondotta - "bár lassan, de jó irányban haladnak és az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hogy talán nem is olyan hosszú idő múlva meghozzák a mindkét nép által kívánt és mindkét ország számára hasznos eredményt". Totozani osztályvezető ez alkalommal is köszönetet mondott azért a segítségért, amelyet a Központ a Görögország helyzetét, stb. ismertető anyagok átadásával nyújtott számukra, majd kérte, ha lehet előre szignalizáljuk feléjük, ha sor kerül görög delegációk, vagy egyes görög személyek, stb. magyarországi meghívására, hogy szükség esetén ők is, esetleg budapesti nagykövetségük útján egyik-másik személyt, vagy delegációt meghívhassanak Albániába. Kérte továbbá, ha lehetséges, úgy Görögországra vonatkozó tájékoztatásunkkal a jövőben is segítsük elő déli szomszédjuk belpolitikai, stb. helyzetét illető tájékozódásukat.

MOL-XIX-J-1-j-Alb-5/b-001170/1/1958. (Magyar Országos Levéltár - Külügyminisztérium - TÜK iratok)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő