Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Egy volt illegális kommunista csempészügye

„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."

 

3. Feljegyzések Simonovits István miniszterhelyettes részére

 

II. főosztály

[Egészségügyi Minisztérium]

Feljegyzés

Simonovits elvtárs részére

 

Halmi Ernő ügyében beszéltem Gegesi Kiss rektorral, Somogyi Endre párttitkárral és Várterész elvtársakkal.

A rektor és Somogyi elvtárs véleménye az volt, hogy a maguk részéről nem foglalnak állást a büntetés kérdésében, az egyetemi és pártfegyelmit a bírósági döntéstől függően kívánják lefolytatni. Egyetemi magatartása nem volt olyan, hogy mellette különösebben ki tudnának állni. Ilyen ügy után nem javasolják, hogy a klinikán maradjon.

Várterész elvtárs elmondotta, hogy ma Magyarországon ő a legjobban felkészült szakember radiocirkulographia terén. Rajta kívül a [...] Belklinikán G. dr. és Balatonfüreden H. M. labor. vezető főorvos dolgoznak ebben a témában. Felkészültségben azonban ő a legjobb.

Tekintettel arra, hogy csak a két belklinika és általában az egyetemi klinikák vannak felkészülve ilyen igényű munkára, az ő elhelyezése véleményem szerint meglehetős nehézségekbe ütközik. Amennyiben vidéki elhelyezése szóba jöhet, Balatonfüreden volna számára munkalehetőség, annál is inkább, mert az ottani létszámviszonyok nem valami jók, és Várterész elvtárs ilyen irányú segítségét a labor. főorvos a napokban is kérte. Ha balatonfüredi elhelyezése nem lehetséges, akkor csak az jöhet szóba, hogy cseréljenek G. dr.-ral, aki helyébe menne a [...] Belklinikára és ő pedig a [...] Belklinikán dolgozna.

 

Budapest, 1961. évi május hó 19.

(Dr. Bartha Ferenc)

 

Jelzet: MOL XIX-C-1-s-szám nélkül-1961. (Magyar Országos Levéltár. Egészségügyi Minisztérium. Simonovits István miniszterhelyettes iratai)

 

***

 

Feljegyzés

dr. Simonovits István miniszterhelyettes elvtárs részére

 

Dr. Halmi Ernő, a Bp-i Orvostudományi Egyetem [...] Belklinikájának tanársegéde elvégezte az Orvostovábbképző Intézet által rendezett egyik radioizotóp tanfolyamot, és jelenleg a klinika izotóp laboratóriumát vezeti. Nagy ügybuzgalommal, lelkesedéssel és komoly hozzáértéssel látott hozzá az izotóp laboratórium berendezéséhez és megindításához, és annak létrehozásában komoly érdemei vannak. Kezdettől fogva elsősorban a radiocirkulográfia felé fordult érdeklődése, ennek problematikájában jelentős elméleti jártasságra tett szert már itthon, és legutóbb, elvégezve az Olaszországban (Pisában) rendezett 2 hónapos radiocirkulográfiás tanfolyamot, ezen a területen egyik legkomolyabb szakemberünkké képezte ki magát. Hazánkban most van napirenden a cirkulográfia bevezetése, cirkulográfiás berendezések hazai gyártásának előkészítése, amiben dr. Halmi Ernő külföldön szerzett tapasztalataira nagymértékben számíthatunk.

 

Budapest, 1961. május 19.

 

Dr. Várterész Vilmos s. k.

 

Jelzet: MOL XIX-C-1-s-szám nélkül-1961. (Magyar Országos Levéltár. Egészségügyi Minisztérium. Simonovits István miniszterhelyettes iratai)

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő