Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább
A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből
A jövő útjai kifürkészhetetlenek?
„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”
1) Állami megrendelések időszaka (1919-1924)
A későbbiekben többször is hivatkozott jubileumi kiadványban a részvénytársaság megalakításának magyarázataként a következők olvashatók:
„El kellett takarítani a négyesztendei háború, a két forradalom és különösen a bolsevista gazdálkodás által hátrahagyott romokat, gondoskodni kellett a sok tízezernyi menekült vérünkről, szoros egységbe kellett kovácsolni a falu termelő tömegeit az értelmiséggel és a nemzet örökéletű géniuszának segítségével új eszmék gyakorlati megvalósításával kellett megindítani - minden nehézséggel és akadállyal dacolva -
." Emellett szintén itt olvasható, hogy „Hazánkat újra be kellett kapcsolni a nemzetközi árucserébe, melytől a háború kitörése óta el volt zárva."Az I. világháború utáni időszak gazdasági megújulásában vezető szerep jutott a szövetkezeteknek. Mivel a szövetkezeti központok nyíltan a konszolidáció oldalára álltak, ennek fejében bőségesen kaptak állami hiteleket és kölcsönöket. A gazdasági életben nagyrészt szövetkezetek bonyolították a gyűjtést, a szétosztást, az exportot, az importot, így logikus volt, hogy a mezőgazdaságot is szövetkezeti alapon szervezzék át. Ekkor már közel két évtizede működtek a hitelszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek csúcsszerveiként az OHK, illetve a Hangya.
Balogh Elemér elgondolása alapján a gyűjtési és értékesítési szövetkezetek élére is olyan központi szervet kellett állítani, amely egyesítette a gazdákat, akik így a piacon egységbe tömörülve jelenhettek meg, ezáltal nem váltak a vásárlók kiszolgáltatottaikká. Elképzelése szerint a „Futura" közhasznú intézményként, altruista módón, nem haszonszerzési célból, hanem a parasztság uzsorahálóból való kiszabadítását meghirdetve
.A új intézet megalakulása 1919. október 20-án történt, amikor a Dorottya u. 2. szám alatti egykori Magyar Király Szállóban megtartották az alakuló közgyűlést, amelyen kimondták a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Futurának a létrejöttét. Megválasztották az igazgatóságot is, amelynek elnöke Ipolyi-Keller Gyula lett, tagjaivá pedig Bakonyi Pált, Almási Balogh Elemért, Domaille Tamást, Gergely Istvánt, Dr. Horánszky Dezsőt, Jeszenszky Pált, Mende Gyulát és Steidl Ambrust választották.
A részvénytársaság 12 000 000 korona alaptőkével alakult meg, amelyet a kezdetekben túlnyomóan, majd 1920 májusától kizárólag az OKH és a Hangya adott.
A vállalkozás lefektetett célja, hogy a kötelékébe tartozó szövetkezetek központi irányítás mellett rendszeresen végezzék a mezőgazdasági termények összegyűjtését, raktározását és részben értékesítését. Járulékos célként kitűzték, hogy a „keresztény magyar középosztály ifjúságát gyakorlati kereskedőkké képezzék".
A Futura hatalmas lendülettel indult el, és néhány héten belül a dolgozók létszáma hihetetlen mértékben megnőtt, 1114 tisztviselő és több mint 2000 átvevő állt rendelkezésre. (A hirtelen elért nagy létszámnövekedést a trianoni határok bevezetése miatt menekülő magyar lakosság nagyszámú foglalkoztatásával sikerült elérni.)
Gabonagyűjtési akció
A kormány már az Intézet megalapításától kezdve országos jelentőségű gazdasági események lebonyolítását bízta a Futurára. Ennek egyik legjelentősebb területe, ami gyakorlatilag beindította a vállalat működését, a gabonagyűjtés volt. 1919 őszére létfontosságúvá vált, az ország - elsősorban Budapest - gabonaellátása, és ennek érdekében gondoskodni kellett az élelmiszergyűjtés mielőbbi megindításáról.
A nyugalom a kezelhetőség érdekében egy ideig a kormány még nem tért át a szabadkereskedelemre, hanem a kötött forgalmat tartotta fenn.
Szerződéstervezet a kormány és a Futura között |
1920 tavaszán, a román megszállás után, a kormány a Futurát bízta meg a gabonagyűjtési akció lebonyolításával. A feladatot több szakaszra lehetett osztani:
•· árugyűjtés megszervezése
•· árugyűjtés irányítása
•· árugyűjtés lebonyolítása
A magyar kormány 1920 júliusában rendeletben szabályozta a terményforgalmat, és megbízta a Futurát a feladat megoldásával. A siker érdekében a Futura létrehozta a Gabonagyűjtési főosztályt, a Hombárt. A vállalat ezzel a lépéssel kezdte meg a közérdekű működését, és egészen 1924-ig biztosította a városi lakosság, elsősorban a fővárosi lakosság
. Ahhoz, hogy ezt - és a későbbi feladatokat is - a Futura sikeresen teljesítse, mindenekelőtt az árugyűjtés szervezetét kellett kiépíteni. A vállalat minden vármegyében kirendeltséget vagy leányvállalatot létesített, amelyeknek feladata lett, hogy a szövetkezetek bevonásával bizományosi alapon kiépítsék az árugyűjtő szerveket. A Futura 1920-ban 25 kirendeltséget hozott létre, amelyek száma - a folyamatos összevonások miatt - később jóval kevesebb lett. Annak ellenére, hogy a vállalat tevékenységét altruista módon, vagyis „nyereségrészesedés nélkül" folytatta, mégis olyan sikereket ért el, amelyek lehetővé tették, hogy 1922-1923-ban már előleget folyósítson a gazdáknak. A Hombár gabonaforgalmának mértékét jól érzékelteti, hogy milyen százalékban szállította az ellátatlanok részére a gabonát. 1921-ben 40%-át, 1922-ben 70%-át, majd 1923-ban már a 80%-át bonyolította le. 1924 júliusának elején - a helyzet normalizálódása okán - a kormány megszüntette a Futura hatósági lisztellátását, és ezzel lezárult a részvénytársaság működésének első korszaka. Jól mutatja a szervezői munka sikerét, hogy a gabonagyűjtésben összesen 700 vidéki szövetkezet vett részt, mint a Futura .A '20-as évek elején a vállalat a gabonaforgalom lebonyolítása mellett más állami feladatokat is kapott, amelyeket az alábbiakban „szinte csak" felsorolás szintjén érintünk.
Mezőgazdasági gépakció: 1919 után mezőgazdasági gépállomány sürgős és nagymértékű frissítésre szorult, amelynek lebonyolításával a kormány a Futurát bízta meg. Ennek keretében 37 500 db mezőgazdasági gépet és 379 000 db munkaeszközt értékesítettek. A gépakció 1923-ra fejeződött be.
Gyapjúgyűjtési akció: 1920 januárjában a vállalat megbízást kapott a kormánytól, hogy az 1918-1920. évi termésű, zár alá vett, beszolgálandó gyapjúkészletet a gazdáktól átvegye, raktározza, ellássa. A Futura a feladatot maradéktalanul teljesítette, majd a következő évtől, 1921-től a kormány felszabadította a gyapjúforgalmat.
Papír-behozatali akció: 1920 után nem volt papírgyár Magyarországon. A kormány 1920-1921-ben megbízta a vállalatot, hozza be és ossza szét az országban a szükséges papírmennyiséget. 1922-től a behozatalba a fővárosi lapkiadó vállalatok is bekapcsolódtak, majd az akció 1924-ben fejeződött be.
A Minisztertanács kölcsönengedélye a Futura részére |
Ugyanakkor az előbbiek mellett, az első időszak fontosabb vállalati intézkedései, eredményei között fel kell sorolni, hogy a Futura bekapcsolódott a fakereskedelembe, létrehozva a WAWEL Magyar Szállítmányozási és Forgalmi Rt.-t, érdekeltséget szerzett az Országos Ruházati Intézet Rt.-ben, és létrehozta a
A kép azonban nem volt ennyire pozitív, hiszen egyrészt a részvénytársaságot folyamatosan támadták a kötött áruforgalom bonyolítása miatt, másrészt - bár a vállalat korabeli kiadványaiból ez nem derül ki - a Futurát már az első években majdnem elérte a fizetésképtelenség réme. Ez utóbbi egy 1920-ben keletkezett minisztertanácsi jegyzőkönyvben is megjelent: eszerint a teljes krach-ot a bevételek, pénzek átcsoportosításával, illetve vállalaton belüli kölcsön folyósításával tudta elkerülni a
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 18.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő