A nagyok árnyékában

Egy cserekapus Puskásról, Kocsisról, Cziborról és a Honvéd 1956-os túrájáról

„Puskás volt az, aki szembeszállt a vezetőkkel, és megpróbálta nehézségeimet könnyebbé tenni. [...] Ahogy visszaemlékszem, sok játékosnak segített, nemcsak a Honvéd berkein belül, hanem más csapat játékosain is. Én Puskást 1950 előtt, mint labdarúgót nem ismertem közelebbről, csak újságon keresztül. A Honvédben megismertem emberi jó tulajdonságait, és mint labdarúgót is. Mint ember nagyon jószívű, és mindenkin segített, akin tudott. A csapaton belül a kisebb játékosok mellé állt, ha az a játékos esetleg segítségre szorult. A kollektívát soha nem bontotta, hanem inkább összefogta."

5. Garamvölgyi Ágoston kézzel írt önvallomása Czibor Zoltánról

d. n.

 

Czibor: 1956 elején ismertem meg, mikor a Honvédhoz másodszor kerültem vissza. Tudomásom szerint a Kinizsiből a Csepelbe, és onnan került a Honvédba. Az itthon eltöltött, vagyis a Honvédban együtt eltöltött idő alatt csak a sportversenyeken és annak előkészületein voltunk együtt. Barátságba sem ebben az időben, sem a későbbiekben nem kerültem vele. Mikor az országot elhagytuk, és a dél-amerikai túránknak vége lett, Rómában voltam vele együtt, egy hetet. Mikor a csapat szétszéledt, Czibor rögtön Rómába ment, mivel ott az AS Romával előszerződése volt. Ebben az időben a családja már Rómában lakott, az egyesülettől kapott lakásban, amit ő mesélt nekünk.

Én róla nagyon keveset tudok, mert komolyan venni tőle semmit nem lehetett, mindenből viccet csinált. Míg vele együtt Rómában voltam, ő azt mondta nekem, hogy az ottani szerződése biztos, mikor én egy héttel később elváltam tőle, és visszautaztam Bordigherába, ott az újságban olvastam, hogy Czibor a Firenzével tárgyal. Két hónappal később szintén újságon keresztül tudtam meg, hogy Barcelonába (Spanyolországba) ment, és ott a Barcelonával köt szerződést. Rómában eltöltött idő, amit némileg Cziborral töltöttem, nekem egy kissé kellemetlen volt, mert családját nem ismertem közelebbről. Feleségét is csak az itthoni mérkőzéseken láttam néha. Mikor a Honvéd csehszlovákiai túrán családostól együtt volt, akkor sem voltunk sokat

. Feleségem nagyon új és szerény volt, és a Honvéd-asszonyok barátságát nemigen kereste, a versenyt nem tudta és nem is akarta felvenni a többi asszonnyal, így Czibornéval sem.

Czibort mint embert nem ismertem [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="Anonimizált szövegrész."]. Mint játékost becsültem, mert jó labdarúgó volt. Rómában az egy hét alatt egy-két szórakozóhelyen voltunk együtt, de ezt ritkán tette, mert az ottani profi labdarúgás tiltotta ezt, sőt a vezetők súlyosan büntették ezeket. Két-három alkalommal elkísértem Czibort az edzésekre, azzal a szándékkal, hogy én is edzek, de az ottani vezetők és edző ezt nem engedték meg nekem, így csak végignéztem az edzéseket. Baráti köre inkább az AS Roma labdarúgói voltak, idejét a labdarúgópályán és annak klubjában töltötte. Ebben az időben Czibornak sok olasz labdarúgó-rajongója volt már, akik, ha látták, meg-megállították őtet, ezeket a rajongókat én nem ismertem. Egy alkalommal találkoztunk a Sárosi Gyurkával, akit abban az időben küldtek el az AS Romától. Beszélgetésünk rövid volt, mert akkor tudtam meg Sárositól a görög követség címét, és én rögtön el is váltam tőlük, hogy felkeressem a görög követséget, mivel az Östreicher azt írta nekem, hogy a görög vízumom ott van, amivel Görögországba és onnan Egyiptomba megyünk próbajátékra, de ebből nem lett semmi. Czibor nekem azt mondta akkor, hogy ne foglalkozzak a görög dologgal, hanem maradjak Olaszországban. Felajánlotta anyagi segítségét, de én azt nem fogadtam el, így utaztam, és váltam el tőle Rómából.

Ottlétem alatt a családja egy kissé szűkösködött, már azért is, mert Czibor családja 7 főből áll: feleség, 3 gyerek, Czibor húga, az itthonról magával vitt cselédlány és ő maga. Czibor kocsit tartott, amin tudomásom szerint később túladott. Én a családi és privát dolgaiba nem turkáltam, nem kérdeztem soha tőle, hogy most mit csinál, már csak azért sem, mert akkor én úgy tudtam, hogy a szerződése biztos. Barátait nem ismertem, közel hozzá soha nem férkőztem és nem is akartam. Ő nagynevű játékos volt, engem nagyon kevesen ismertek. Ha társasággal volt, én soha nem mentem közéjük, mert én ismeretlen voltam számukra. Pedig Rómában játszottam, de az újságok nem az én nevemet közölték.

Bordigherába való visszautazásom után Puskásné közölte feleségemmel, hogy Czibor írt neki, és nekem üdvözletét küldi. Mikor már én családommal együtt Nyugat-Németországban voltam, onnan felkerestem Czibort levelemmel, de erre választ nem kaptam. Úgy gondolom, hogy válaszra sem méltatott, mert levelem nem tért vissza, ezek szerint kézhez kapta azt. Hazatérésem előtt Bécsben hallottam, hogy Czibor Barcelonában köt szerződést, többet róla nem tudok.

 

Jelzet: ÁBTL 3.1.5. O-11912. 28-30. oldal.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő