A „zsidórendeletek" hatása

Szőke Lajos rádió-ügye

Az alább közölt források Szőke Lajos budapesti lakos, nyugalmazott MÁV-főmérnök beszolgáltatásra ítélt rádiója körüli hercehurcát mutatják be. Amikor a Szőke család a zsidó rendelkezések miatt 1944 tavaszán kényszerűen az egyik lakásból a másikba költözött, a rádió a leltárba vett egyéb tárgyakkal együtt ottmaradt, s a felszólítás dacára sem volt képes beszolgáltatni. A precíz mérnökember pedig hiába próbált elmagyarázni a Postaigazgatóságnak a felszólítás teljesíthetetlenségét, hatóság továbbra is követelte tőle készüléket...

A rablás tragikomikuma: Szőke Lajos rádióügye

Az alább közölt források Szőke Lajos budapesti lakos, nyugalmazott MÁV-főmérnök iratait tartalmazzák.

Szőke Lajos 1883-ban Szatmárnémetiben született, s élete jelentős részét itt élte le. A budapesti Műegyetem elvégzése után visszatért szülővárosába, családot alapított. Előbb a Vasbehozatali Rt., majd a MÁV alkalmazásában dolgozott, majd innen főmérnökként ment nyugdíjba. Kikeresztelkedett zsidó volt, egyike annak a mintegy 800 000 magyarországi, köztük körülbelül 200 000 Budapesten élő állampolgárnak, akik az 1938 és 1941 között kiadott zsidótörvények értelmében zsidónak minősültek. Szőke családjával (feleségével és két leánygyermekével) 1940 novembere után, ismeretlen időpontban költözött a

. 1944. április 15-ig a főváros II. kerületében, a Retek utca 17. 4. emeletének 1. számú lakásában lakott. De nem sokáig, mert a kanárisárga csillagot viselő lakókat - amint az alább közölt 1. számú dokumentum tanúskodik - április 24-én „a német katonai hatóságok" kilakoltatták őket, lakhelyül ugyanazon emelet 3. (vélhetőleg kisebb méretű) ingatlanát jelölték ki számukra. Ezt a lakást már két hétig sem „élvezhették," néhány napon belül a IV. kerületi harmadik emeletére . Gerő Ágnes leszármazott írásbeli alapján tudjuk, hogy a Szőke-család ezúttal sem önként hagyta el lakását: az összeköltöztetések miatt történt mindez, s barátjuk, Mándy Stefánia hívására költöztek új otthonukba. Ezt a házat később, 1944 júniusában csillagos háznak ki. (Érdekességként említhető, hogy e lakásban alakult meg 1945-ben az Európa Iskola, amiről Mándy Stefánia költőnő és fia, Tábor Ádám költő is ). A család nem maradhatott új lakhelyén sem sokáig. A Sztójay-kormány által felállított Magyar Zsidók Központi Tanács (röviden: Zsidó Tanács) május 2-ai személyre szóló utasításában arról kapunk , hogy lakását ki kellet ürítenie és „az ottmaradt holmikról szóló leltárt szíveskedjék beszolgáltatni."

Szőke a 10 000 pengő feletti zsidó vagyon bejelentéséről és kötelező zár alá vételéről szóló, április 16-án kiadott 1600/1944. M. E. számú

értelmében már az első Retek utcai ingatlanban is leltárt , amit később a rendszeresített hivatalos formanyomtatványban is . Ugyanezt volt köteles megtenni - tanúk aláírásával hitelesítve - június 22-én új lakására vonatkozóan is. Utóbbi leltára feltűnően hosszú, 11 - ceruzával sűrűn teleírt - . Szőke Lajos összeírásai tipikusnak mondhatók: olyan kézzel, egyszerű lapokra írott feljegyzések, amelyek a lehető legapróbb részletekig tartalmazzák a tulajdonos ingóságait. Szerepelnek köztük bútorok, ékszerek, ruhák, evőeszközök, de az olyan kis értékű használati tárgyak is, mint a kézi mángorló, konyhakés, ruhakefe, tökgyalu, cukorszóró vagy egy üveg lekvár, illetve a rádió.

Az erős akaratú, racionális gondolkodású Szőke Lajost talán semmi nem érintette olyan élénken, mint a zsidók rádió-beszolgáltatási kötelezettségét szabályozó, április 19-én kelt - 217.300/1944. K. K. M. számú -

, amely 24 órán belüli beadási kötelezettséget írt elő a zsidók számára. (Megjegyzendő, és a már említett zavarodottságot, az egyes szaktárcáknak a zsidókérdésben megmutatkozó sietségét mutatja, hogy a jogszabállyal szinte párhuzamosan két hasonló is ). Így az a komikus helyzet állt elő, hogy amikor Szőkéék a Retek utcában egyik lakásból a másikba kerültek, a rádió a leltárba vett egyéb tárgyakkal együtt ottmaradt, s a felszólítás dacára sem volt képes beszolgáltatni. Ez irányú, április 28-ai, a Magyar Királyi Postaigazgatóságon belül működő Rádióátvevő Bizottságnak tett nyilatkozatát a precíz mérnökember a Postaigazgatóságnak is . Az ekkor már sokirányúan jogfosztott magyar állampolgárnak tehát azt kellett megmagyaráznia, hogy a hatóságok által előírt vagyonbejelentő leltárba miért került bele az 1934-ben használtan vásárolt, rövid hatósugarú, légoltalmi célból tartott rádiója. Ez láthatóan nem sikerült, és a Postaigazgatóság július 3-án kelt válaszlevelében kihágási eljárás terhe mellett 24 órát adott a kérdéses tárgy . Az külön mosolyt fakasztó körülménynek tekinthető, hogy a Postaigazgatóság májusban Szőke Lajos rádióengedélyét egyébként is visszavonta, mert „a visszacsatolt területen a megszállás alatt tanúsított magatartása alapján való kivételezettségét megfelelően nem ." Pedig a „megfelelő igazolást" Szőke már április 9-én sietett a Postaigazgatóságnak prezentálni, annál is inkább, hiszen szülővárosában és Kolozsvárott 1919-ben a román megszállás idején a magyar állam iránt tanúsított hűsége miatt épp ellenkező megítélés járt volna . Ebben a dokumentumban egyebek között, hiteles tanúk megnevezésével beszámolt arról, hogy 1919-ben Kolozsváron sosem tett a román államnak hűségnyilatkozatot, sőt, mint MÁV fűtőház-vezető, az irányítása alatt álló személyzetnek ugyancsak nem engedte meg. Mindezekért a nagyszebeni hadbíróság 1919. április 7-én letartóztatta, és hat hónapos börtönbüntetésre ítélte, ahonnan október 5-én szabadult. Szőkét ezután a román rendőrség éveken át megfigyelte, zaklatta, tartózkodási helyét el nem hagyhatta. Hazaszeretetéről tanúskodik végül a tény, hogy a retorziók dacára a szatmárnémeti Magyar Pártnak „mindvégig," azaz Kárpátalja 1939. márciusi visszacsatolásáig tagja volt.

Persze 1944 tavaszán, a Sztójay-kormány zsidókat érintő jogfosztásakor mindez már mit sem számított. Még akkor sem, ha csupán egy 10 éves otthoni rádiókészülék beszolgáltatásáról volt szó. A zsidóellenes jogszabályok sötét foltként lebegtek a hazai izraelita és kikeresztelkedett, mégis zsidónak minősülő keresztény családok felett. A fentiekben említett rádióügy és a megalázó magyarázkodás hiteles tükre a hazájukhoz hű, egyszerű zsidó és kereszténnyé lett zsidó származású állampolgárok és a német megszállás utáni szélsőjobboldali Sztójay-kormány 1944 tavaszi viszonyának.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő