„Utász előtt nincs akadály…” 4.

Béres Lajos naplója – negyedik rész

„Mivel – mi hazamenők–, minden felszerelést le kellett, hogy adjunk, nem tudjuk, hogyan néznek reánk odahaza, hogy fegyvertelenül érkezünk haza, csak a sima derékszíjat hagyták nálunk. Sok bosszúságot és keserűséget kell lenyelnünk, mert ilyen rossz hadsereg-szervezést, amilyet most Jány vezérezredes csinál, aligha fordult még elő. Csupa fejnélküli kapkodás az egész. Naponként intézkednek újabb formákban megmásítva az előbbieket.”

1943. febr. 1. Hétfő. - Ahtyirka

Reggelre derült hideg idő lett. - 7h-30-kor indultunk. Utunk szép fenyvesekkel borított dombvidéken vezet, amilyet erre keveset láttam még. Valóságos béke van e csendes tájon, amelyen jóleső érzés átvonulni. Szépen rendezett falvak és városok sorakoznak, hol mindenütt rend és tisztaság van, rendes mederben folyik az élet. A német gazdasági szervezetek munkája minden területre kiterjed. Az állami kolhozok szétparcellázva a lakosság igényeinek megfelelően, amelyen családi gazdálkodás folyik. 10h-kor Csajvorom-nál a sík Ukrajna területére értünk. Utunktól jobbra húzódnak az orosz dombvonulatok. Az utak mindenütt karbantartva. A közbeeső helységekben, teljes a rend és a közigazgatás, hogy meddig? azt nem tudjuk. Ezek az újjárendezett falvak úgy festenek a körülöttük elterülő síkságon, mintha a magyar alföldön járnánk. A rendbe hozott templomok és iskolák a körülöttük játszadozó gyerekekkel, jóleső érzést vált ki bennünk. Egész napos út után, este 18h-kor érkeztünk Ahtyirkára, ahol az Ortskommandantur utcájában civil házakhoz szállásoltunk be. Éjjel ellenséges bombázó néhány bombát dobott a városra. Házigazdánk szerint, mióta a front elvonult a múlt évben, azóta ilyen nem volt. Úgy látszik minket mindenhová követnek.

Idő: derült, 15-20°C hideg.

 

1943. febr. 2. Kedd. - Sumi

Az este kapott parancs szerint 7h-kor indulunk rendeltetési helyünk felé. 8h-kor Itrotzjanee-ben [?] egyik tehergépkocsink motorhiba miatt lemaradt a rajta lévő legénységgel együtt, akikkel én is maradtam a „kóbor" őrnagy parancsa szerint. Ha a motor javítása nem sikerülne, egy tehergépkocsi értünk jön, és bevontat Sumiba. Szerencsére 13.30h-ra a motorjavítás sikerült és 16h-ra mi is beérkeztünk Sumiba. Erre már szigorú parancs tiltja a civil házakhoz való beszállásolást, így a város külterületén egy iskolában szállásoltunk el. Elindulásunk óta csak most tudunk először írni haza egy lapot.

Idő derült, erősen hideg.

 

1943. febr. 3. Szerda. - Sumi

A zászlóaljtörzs - mint műszaki irányító csoport - megkezdi működését. A legénység pihenő része - elindulásunk óta -, ma vált először tiszta alsóneműt, már akinek sikerült megmenteni. Örülünk ez alkalomnak, mert tele vagyunk tetűvel. A levetett alsóneműt benzinbe áztatjuk, hogy elpusztuljanak a tetvek. Hátravont csapatok érkeznek a városba, és friss egységek vonulnak előre.

Idő: hideg, kissé szeles.

 

1943. febr. 4. Csütörtök.- Áp: ua.

Gépkocsivezetőink motorjavítással foglalkoznak. A pihenő legénység szállásrendezést és tisztálkodást végez. Este értesülünk, hogy a németek 4 napos gyászt tartanak a sztálingrádi katlanban elpusztult 40 000 emberükért. Ez a hír minket is megrendített az arcvonalunkon bennünket ért kudarcok és események után.

 

1943. febr. 5. - 6. - 7. Sz. V. - Áp: ua.

A zászlóaljtörzstől naponként 9 fő jár be a műszaki parancsnokságra a műszaki csapatok irányítását végezni. A város mindennap élénk az előre-hátravonuló csapatoktól. A most visszavonulók között sok a zsidó munkaszolgálatos, pedig közülük is sokan pusztultak el. Most látjuk, hogy mennyi sok munkaszolgálatost hoztak ki az országból, akiket most nem kísérnek a hozzájuk osztott keretlegények. Bizonyára már ők is az orosz támadás első napján megugrottak, magukra hagyva őket. Ezek is addig voltak hősök, amíg a rájuk bízott védteleneken gyakorolhatták, gyalázatos, agresszív hatalmukat. A 7-én érkezett hírek szerint az éj folyamán a korocsai csoport harcba keveredett a várost támadó oroszokkal. Éjfélkor a lakosság között bujkáló orvlövészek tűz alá vették a szállásépületeket, hogy pánikot idézzenek elő. A városban lévő légvédelmi tüzérség azonnal tűz alá vette az orvlövészek fészkeit. Reggel a városhoz érkező ellenség aknavetőkkel lőtte a várost. Mivel bekerítés fenyegette a várost, a támadó ellenséggel és a lakosság között bujkáló orvlövészekkel súlyos utcai harcok alakultak ki, így halogató harcokkal megkezdték a város kiürítését. Az első ellenséges támadáskor

bajtársunk vállövést kapott, aki hatod magával rövid időre feltartóztatott egy ellenséges csoportot. Őrhelyüket parancsra hagyták el sebesült bajtársukkal együtt. Az ellenség Korocsa ellen indított támadását megelőző napon - a város védelmi övezetének kiépítési munkálataiért, Pásztor őrnagy és tiszttársai német kitüntetésekben részesültek, amelyeket egy német vezérkari tiszt adott át részükre. A Belgorodtól Ahtyirkáig visszavonuló műszaki csoportunk, többször került szembe az elébük került ellenséggel, melyet mindenkor sikerült útjukból elhárítani, amiből nagy szerep jutott a Hitlerfuvoláknak, amelyek állandóan a műszaki csoportnál tartózkodtak. Közben igen rossz idővel is meg kellett birkózniuk.

Idő: hideg szeles, havazás.

 

1943. febr. 8. Hétfő. - Áp: ua.

A Korocsán zászlóaljtörzsünkhöz vezényelt és velünk eljött 117. utász századbeliek ma visszamennek a századukhoz. Így a zászlóaljtörzs csekélyszámú legénységét kénytelen vagyok, állandó váltásos szolgálatba osztani. A hátravont csapatok folyamatosan szolgálatba osztani. A városban már megpihentek indulnak tovább.

Idő: borult, havas, szeles.

 

1943. febr. 9. Kedd. - Áp: ua.

Még meg kell említsem, hogy a Korocsáról Belgorodba beért műszaki csoporttal közölték, hogy bekerítették a várost. A városban van még a német városvédelmi és a magyar 23. hadosztály parancsnokság is. A városban megkezdődtek az utcai harcok a házakban megbújt orvlövészekkel. Röviddel az után orosz páncélosok nyomultak a városba, amelyeket az utcákon elhelyezett német páncélelhárítók és magyar légvédelmi ágyúk egymás után semmisítettek meg. A déli órákban német Stuka gépek támadást indítottak az orosz gyalogság városkörüli aknavezető állásai és páncélosai ellen, amiket megsemmisítve bombáikkal, az esti órákban szabad utat nyitottak Harkov felé, és a város védőrségei elhagyták Belgorodot. Hideg, szeles, havas időben, erőltetett menetben vonulnak az oszlopok Harkovba, ahol rövid pihenő után a műszaki csoport tovább vonul Ahtyirka, ill. Sumi felé. A műszaki csoport azzal a paranccsal vonul ily erőltetett menetben, hogy most már végképp elszakadni az ellenségtől, mert kész az új védelmi vonal. Két nap és két éjszakai menettel tudták ezt alakulataink elérni. Még annyit megtudtunk, hogy a műszaki csoportunk az utóvédharcokban tanúsított helytállásért, német hadsereg parancsnoki dicséretet kapott és egy igazolványt, amelynek értelmében műszaki csoportunk bármely német vételező helyen, élelmet és benzint vételezhet mindaddig, amíg a csoport rendeltetési helyére be nem érkezik.

 

1943. febr. 10. Szerda. - Sumi

Helyzetünk változatlan. A csökkent létszámunk miatt az őrszolgálat teljesen leköt bennünket. A városon átvonuló összeverődött csoportok, megszakítás nélkül követik egymást. E visszavonuló fegyvertelen népségek mindenféle híreket terjesztenek egymás között, akik jórészt még puskalövést sem hallottak, mert jóval a front mögött állomásoztak nemharcoló alakulatokként. Az utóvédharcokban résztvevő műszaki csoportunkról ma semmi hírünk nincs. A jelenlegi helyzetről tájékozatlanok vagyunk.

Idő: derült, hideg, csípős szél.

 

1943. febr. 11. Csütörtök. - Áp: ua.

De parancsot kapunk a hadsereg műszaki csoport parancsnokság épületébe való átköltözésre, amely délután megtörtént. Szállásunk elég jó. A város ma is zsúfolt a hátravonulóktól. Este az ideérkezett szolnoki 104. utász századbeli bajtársakkal beszélgettünk, akiket kivonva az utóvédharcokból pihenőre utánunk küldtek.

Idő: derült, este, beborult és enyhébbre változott.

 

1943. febr.12. Péntek. - Áp: ua.

Ma délelőtt a hadsereg műszaki parancsnokság és több más eddig itt állomásozó különféle ellátó oszlopok egységei elhagyják a várost. Az ilyen egységekre jellemző fejetlenség itt is kezd Urrá lenni! Sajnos ez már így megy nálunk. Még puska szót sem hallunk, de ők már úgy kapkodnak, mint akinek az élete van máris veszélyben. A raktárakat az utcára szórják az átvonulók közé, és viszi, kinek mi kell. Bakancsot - mivel zsákba tárolják -, ha kell, csak egy zsákkal vihet, egypárat nem adnak. Ti. a tehergépkocsijaikra nem fér fel, mert a sok különféle tiszti málhákkal vannak tele. Ki tudja, mi mindent szedtek-vettek össze itt hátul? A németek mosolyogva nézik, hogy a magyar aranycsillagosok itt is felhúzták a nyúlcipőt. Ezen események láttán szégyelljük, hogy majdnem mindenütt ők járnak elől a legrosszabb példával. Ezek után mit várjunk a beosztottjaiktól?! Mielőtt a hadsereg műszaki parancsnokság elvonult volna, egy hozzánk küldött parancs értelmében Novák őrnagyot a bajai IV. utászzászlóaljhoz vezényelték tőlünk. (Még jó, hogy tudtak hollétéről.) Azt nem, tudjuk, hogy miért, de örülünk a távozásának. Ő is, mint csapatnélküli magányos farkas mielőtt fennakadt volna a „hálóban", zászlóaljtörzsünknél talált búvóhelyet, és a törzs Korocsán való szétválásakor - ideiglenesen - még rangjához illő beosztást is kapott, amit arra használt, hogy megpróbált bennünket egy semmihasznú társaságként kezelni. Ebből eredően, ő sem kapta meg részünkről a rangját megillető tiszteletet. De, hogy ne maradjunk parancsnok nélkül, van még egy közöttünk bujkáló magányos farkas, Szörényi nevezetű őrnagy

, aki elfoglalta távozó társának a helyét. Őt eddig figyelembe sem vettük jóformán, most azonban úgy látjuk, csöbörből-vödörbe estünk. Ő annyiban más, mint elődje volt, hogy szálláshelyén a tisztilegénye kezelésében (honnan, honnan nem?) egy hordozható „mozgókorcsma" áll a rendelkezésére, melynek egész napos igénybevétele nem teszi lehetővé agyműködésének zavartalanságát. Ebből kifolyólag velünk lévő tisztjeink fenntartással fogadják esetleges intézkedését. Horváth zászlósnak a délelőtt folyamán sikerült élelmet felvételezni. Este parancsot kapok a holnap reggeli továbbindulásra, amelyre az előkészületet megtettem. 20h-kor egy ellenséges, bombázó egy nagyméretű bombát dobott le, amely szállásunk szomszédságába esett. Szerencsére sem épületre nem esett, sem fel nem robbant, de a földbe csapódás ereje úgy megmozgatta a közeli épületeket, hogy szállásunk falán repedések lettek.

  

1943. febr. 13. Szombat. - Romni

Reggel a menetkészültség megtörtént. Elindulás előtt egy beérkezett német vasúti benzin szállítmányból 1300 litert kiutaltak, melyet azonnal felvételeztünk. Ezzel már messze mehetünk. Ez idő alatt, még beszélgettem az itt lévő szolnoki 104. utász századbeli ismerősökkel. Hosszú várakozás után 10h-kor elhagytuk Sumit. Az útviszonyok tűrhetők, csak lassú az előrejutás a fogatolt oszlopok miatt, akik között sok a polgári menekültek szánkója. E menetben vonul a szolnoki 154. kerékpáros utász század is, küszködve a hóval. Sok ismerősöm van közöttük, akikkel együtt voltam az erdélyi bevonuláskor. 19h-kor érkeztünk Romniba, hol hosszú szaladgálás után találtunk szállást, mert az előrejött műszaki csoport részünkre nem foglalt, mint mondják: elfelejtették! Róluk is megvan a véleményünk már azért is, mert maguknak nem felejtettek el szőnyeges szobát, ágyakkal biztosítani. Igaz, tegnap még jobban találtak, ma viszont már tele a város mindenféle katonasággal (magyar, német, olasz). Végül egy - jelenleg a németek által megszállt -, volt orosz laktanyai épület emeleti üres szobáját takarítottuk ki a sok piszkos szalmától. Tisztjeink is velünk vannak egy szálláson, csak a „részeges Szörényi" őrnagynak kerestünk magánháznál szállást, azt is jó messze tőlünk. A Sumiban kocsira pakoltatott ágyát, matracát, íróasztalát, székét, pedig útközben ledobáltuk, amit részegen is keresett rajtunk. Úgy tettünk, mint aki nem tud róla semmit.

Idő: borult, szeles, este szélcsend, havazás.

 

1943. febr. 14. Vasárnap. - Áp: ua.

Az eligazítás alapján huzamosabb ideig maradunk a városban. Az egyik olasz kocsinknak differenciál törése van, amelyet már tegnap délután vontatni kellett. Emiatt ma reggel egy tehergépkocsi pár sofőrrel kb. 70 km-re visszament az útfélen hagyott ilyen típusú gépkocsi differenciálját kiszerelni, és az esteli órákban vissza is tértek. Gépkocsivezetőink a mai nap a Bugyonnijban szerzett olasz gépkocsik rendszámtábláját magyarral cserélik le, és magyar felségjellel látják el, hogy elkerüljük az olaszokkal való vitákat a kocsijaikkal kapcsolatban.

Idő: változóan derült, éjjel borult, havazás.

 

1943. febr. 15. Hétfő. - Áp: ua.

Gépkocsivezetőink reggel beszerelik a differenciált. 10h-kor Szörényi őrnagy ideiglenes parancsnokunk szemlét tart a zászlóaljtörzs és gépkocsijaink felett. Ez utóbbiakkal kapcsolatban azon erősködött, hogy adjuk át a hadseregműszaki parancsnokságnak (mely most iparkodik elhagyni a várost), mi pedig menjünk gyalog, mert ennyi embernek nem jár gépkocsi, főleg, hogy a hadsereg műszaki parancsnokságnak itt a sok elszállítandó anyaga. (Mi meg tudjuk, hogy a műszaki parancsnokság nem a kincstári, hanem a sok összezabrált személyes holmit rakná kocsira.) Ezt határozottan elhárítottuk, hogy kocsijainkon a részünkre szükséges műszaki anyagok vannak, amelyre bármikor szükségünk lehet. Ezután az üzemanyagunkat sokallotta, hogy nekünk ennyi nem jár! Ekkor hivatkoztunk

kiutalására, és hogy mi nem tartozunk semmi más, csak a 23. hadosztály műszaki csoportjának a kötelékéhez, így velünk más nem rendelkezhetik! Ezek után látva, hogy saját tisztjeinkkel összhangban szembe fordultunk elképzeléseivel, jobbnak látta elhallgatni és szállására tért. A mai nap nem is láttuk, bizonyára folytatta az italozását. A visszavonuló csapatokat ide és innen irányítják tovább. A város hangulata nyugodt, melyről még annyit, hogy nagykiterjedésű, gyárai, olajkútjai vannak.

  

1943. febr. 16. Kedd. - Áp: ua.

Reggelre borult esőre fordult az idő, a hó erős olvadásnak indult. - Gondolok haza, ma van Anyám névnapja, remélem a Sumiból írott lapomat már megkapta?! Ma is írtam egy lapot. Jelenlegi tétlenségünkben vitatjuk az elmúlt napok eseményeit, közben a hazamenetel gondolatától is szó esik. Délután egy hír szerint, az angolok partra szálltak a francia partokon! Talán úgy, mint Dnyepernél?! Tudatják velünk, hogy a korocsai műszaki csoportunk útban van Romni felé, és pár nap múlva beérkezik, mert kivonták őket az utóvédharcokból, és erőltetett menetben jönnek. Nehezen várjuk őket, hogy újra együtt lehessünk. Ma egy hónapja kezdtük el „Zalán futását", és akkor még gondolni sem mertük, hogy ma itt beszélgetünk róla, és latolgatjuk a következő napokat.

 

1943. febr. 17. - 20-ig. - Áp: ua.

Részünkről a napok eseménytelenül telnek. Várjuk a korocsai csoportunkat. Azok a különböző parancsnokságok, amelyek ideérkezésünkkor még itt voltak, mind elhagyták a várost. Most már csak az utóvédharcokból kivont egységek tervszerű átvonulása folyik a városon. Ezzel szemben az idáig jött szétzüllött gyalogságot itt vonatra rakva szállítják a gyűjtőhelyre.         20-án reggel kitört közöttünk az öröm, megérkezett a korocsai csoportunk. A mi „családunk" külön is örül Várszegi tizedes barátunknak. Őt, mint a zászlóaljtörzs motorszerelőjét tartották vissza a műszaki csoport parancsnoksághoz. Az a 10 fő, akiket 18-án a hadsereg itt állomásozó műszaki parancsnokságára kellett vezényelni, a parancsnokság elvonultával visszatértek hozzánk, nem voltak hajlandók nélkülünk elhagyni a várost, és „leléptek"! A zászlóaljtörzsből csak a vállövést kapott Gránicz Pál őrvezető hiányzik, akit egy Harkovi német kórházba szállítottak, valamint a már említett Szabó bácsi.

Idő: változóan borult, szeles, esős.

 

1943. febr. 21. Vasárnap. - Áp: ua.

Az ideérkezett fegyvertelen gyalogság vasúti továbbszállítása a mai nap is folyik. Horváth zászlós gh. főnök a műszaki csoport részére élelmet vételezett és osztott ki. Este jött parancs szerint századaink gyalogmenetben folytassák útjukat (az utóbbi idők nehézségei után is), erőltetett menetben. Itt is érvényes a közmondás: „mindég azt a lovat ütik, amelyik jobban húz!" Állítólag a 23. hadosztályunk teljesen kivonódott az utóvédharcokból. A megjelent hadosztályparancs értelmében, zászlóaljunk kitüntetési javaslatot terjeszt fel, melynek összeállítása folyik, amelyet a mai nap be is adnak.

 

1943. febr. 22. Hétfő. - Áp: ua.

A délelőtti órákban - az utóvédharcokban részt vett - Pásztor őrnagy műszaki csoportja részére, Vargyassi vezérőrnagy kiosztja a kitüntetéseket, mely szerint; 16 db Kisezüst és 85 db Bronz vitézségi érem került kiosztásra. A zászlóaljtörzsnél 12 fő részesült kitüntetésben. Utána a tegnapi parancs értelmében, műszaki alakulataink folytatják útjukat. Délben a 23. hadosztály itt átvonuló tüzér és árkász alakulatainál is volt kitüntetés kiosztás. Egyéb említésre méltó esemény nem volt.

Idő: délelőtt tavaszias, délután borult, szeles.

 

1943. febr. 23. Kedd. - Priluki

Napok óta várunk egy üzemanyag-szállítmányra, amely útban van Romni felé. Ti., az itt szerzett kiutalásra csak itt kapjuk meg az üzemanyagot. A szállítmány 14h-kor megérkezik, gyors felvételezés és 15h-kor indulunk is. Mivel itt tartózkodásunk alatt nem volt lehetőségünk a város megtekintésére, most látjuk csak milyen parkírozott széles utcájú helység, csak az épületeken látszik, hogy hosszú idők óta nincs igazi gazdájuk. Fekvése nagyon szép, három oldalról erdős dombok szegélyezik. Útirányunk: Priluki. A nagy olvadás miatt az utak romlanak, sok helyen már sárosak, így nehéz az előrejutás. 86 km út után, 20h-kor érkezünk Prilukiba. Elszállásolás, egy iskolában.

 

1943. febr. 24. Szerda. - Gyevica

Reggel 6h-kor indulás. - Útirány: Gyevica. Útviszonyok szintén rosszak a műutak hiánya és az enyhe idő miatti erős olvadás miatt. Gyevicához közeledve, havat már csak foltokban látunk, de a víz annál nagyobb mindenütt, különösen a falvakban ahová sok havat besodort a viharos téli szél. Délre érkeztünk Gyevicába, és elszállásoltunk. Itt találkoztunk ismét a szolnoki 154. kerékpáros utász századdal. Elmondják, hogy a nyári veszteségüket sokszorosan meghaladta a mostani utóvédharcokban elesetteké. Kb. 50% körüli lesz?! Szomorúan értesültem, hogy akiket keresek közöttük, már nincsenek. Fehér Andrást rajával a géppuskaállásban aknatalálat érte. Molnár Istvánt (szoboszlói szomszédom) lábfagyással hazaszállították. Imre Gyula a 104. utász század fogathajtója az úton ért támadáskor halt

. A részükre érkezett postájukat magamhoz vettem, hogy ha szerencsésen hazakerülök, szüleiknek átadhassam. A németek részéről friss egységek vonulnak az utóvédharcokból kivont hadosztályunk helyére.

Idő: derült, enyhe, erős olvadás.

 

1943. febr. 25. Csütörtök. - Áp: ua.

Pásztor őrnagy zászlóaljparancsnokunk délelőtt visszamegy századaink elé, tájékozódni vonulásuk helyzetéről. Kormos József délután a tábori postára megy, de részünkre nem érkezett posta. Jan. 14. óta nem kaptunk hírt hazulról. Mivel a környéken megélénkült a partizántevékenység, ma este 30 főt riadókészültségbe osztok. Az elmúlt napokban a vasútvonalakon több robbantást hajtottak végre. Gépkocsivezetőink kocsijaik karbantartásán dolgoznak. Este parancsot kapok a holnapi továbbvonulásra.

 

1943. febr. 26. Péntek. - Áp: ua.

Reggel a továbbvonulás lefújva. Foglalatosság: a tegnapi folytatása. Gh.-saink Nyezsinbe voltak élelmet vételezni. Az őrnagy úr szerint századaink az erőltetett menettel is kb. csak holnap után érnek ide délelőtt Az a csoda, hogy bírják ezt a feszített tempót! Este újabb parancs a reggeli továbbindulásra.

Idő: borult, hűvös.

 

1943. febr. 27. Szombat. - Koralez

7h-kor indulás. Enyhe, borult időben, néhol rossz útviszonyok között 10h 30-kor érkeztünk Koralezbe, hol a főutcán újabb irányításra várunk. Közben az idő kiderül, és szép napos lesz. Délután 16h-ig várakoztunk, végül parancsot kapunk az elszállásolásra. Nyezsinen keresztüljövet, postásunk a tábori postán a részünkre küldött leveleket átvette, mely jan. 14-e óta az első részünkre érkezett küldemény. A hírek szerint, állítólag Kijeven keresztül vonulunk a gyűjtőhelyre.

 

1943. febr. 28. Vasárnap. - Áp: ua.

Előreláthatóan pár napig itt maradunk. A legénység részére pihenő. Szállásunk az itt székelő debreceni pékekkel egy körletben van. Csaknem mindenkinek van ismerős földije közöttük, így bőven jutunk frissen sült kenyérhez. Ők a megszálló alakulatokhoz tartoznak. Délben ismét normális mederben folyik az élet. Vacsora után Várszegi és Kormos barátaimmal a szomszédba mentünk, ahol egy ukrán tanítónő Liszt, Chopin, Strauss műveket zongorázott, amelynek végeztével megköszönve játékát, szállásunkra tértünk.

Idő: borult, enyhe, gyenge olvadás.

 

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő