A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai
„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."
6.
Izraeliták Országos Irodája Elnökségének felhívása a zsidó hitközségekhez
Budapest, 1929. július 3.
Felhívás a magyar zsidósághoz!
A Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának elnöksége elhatározta, hogy az utókor számára összegyűjti és örök emlékezetül irattárában helyezi el a tíz év előtti kommunista rémura zsidóvallású mártírjainak neveit, akik a haza és a valláserkölcsi eszme szent ügyének védelmében vérüket hullatták és életüket feláldozták. A zsidó vértanúk ezen névsora hitet fog tenni és dicsőséges tanúságot fog szolgáltatni a magyar zsidóság rendíthetetlen, önfeláldozásig hűséges hazaszeretetéről, és örök időkre hirdetni fogja minden ellenkező ráfogás és rágalom ellenére, hogy a magyar zsidóság egyeteme mindig, mindenkor, a legsúlyosabb viszonyok közt kész volt életét és vagyonát a közös szent haza oltárán feláldozni. A kommunizmus véres uralmának negyvennél több zsidó mártírja méltóan sorakozik fel a szabadságharc húszezer zsidó honvédja és a nagy háború tízezer zsidó hősi halottjának nagy hadseregében, hirdetve a kötelesség szent teljesítését, becsületet szerezve a magyar hittestvéreinknek és az idők végéig ragyogó fényben tündöklő példaadásul szolgálva az élőknek és az egymást váltó nemzedékeknek. Az Iroda elnöksége áthatva a magára vállalt feladat nagy jelentőségétől, újból azzal a kérő szózattal fordul összes hittestvéreinkhez, akiknek hozzátartozói a véres terror napjaiban hősi halált szenvedtek, hogy azoknak nevét és a közelebbi körülményeket a vonatkozó bizonyítékokkal, - amennyiben még meg nem tettek volna - az Országos Izraelita Irodánál (Budapest V., Sas u. 91.) sürgősen jelentsék be.
Az Iroda elnöksége ép ily fontos feladatának tekinti, hogy az utókor számára mindazon hittestvéreink nevét feljegyezze, akiket a vörös terror családi tűzhelyük mellől túszok, vagy ellenforradalmárok gyanánt elhurcolt és állandó életveszélyben hosszabb-rövidebb ideig rabságban tartott. Ki fog derülni ebből a névsorból, hogy a kommunizmus a hazájához és vallásához hűségesen ragaszkodó zsidó polgárságban veszedelmes ellenfelét látta, és annak megfélemlítésével igyekezett zsarnok uralmát megszilárdítani. A zsidóvallású túszok tömege ad abszurdum fogja megcáfolni a gyűlölködők vádaskodását, mintha a kommunizmus a zsidóság hatalmi céljainak eszköze volna. Ma tíz évvel a rémuralom megszűnte után még lehetséges a zsidó túszok hiteles névsorának összeállítása. Az Iroda elnöksége tehát felhívja mindazon hittestvéreinket, akik a kommunizmus alatt, mint túszok vagy ellenforradalmárok fogságba hurcoltattak, hogy nevüket, elfogatásuk közelebbi körülményeit és annak tartamát sürgősen közölni szíveskedjenek. Különösen fontos volna, hogy a nagyobb hitközségekben élő hittestvéreink, akikről hitközségünk kimutatást nem vezethet, a reájuk vonatkozó adatokat a névsor teljessége érdekében közöljék az Irodával.
A magyar zsidóság önmaga iránti kötelességét rója le, mikor mindazok nevét megörökíteni segít, akik életüket áldozták fel vagy veszélyeztették a felforgató törekvések elleni küzdelemben.
Budapest, 1929. július 3-án
Dr. Eulenberg Salamon Kohner Adolf
ügyvezető elnök elnök
Dr. Bakonyi László
titkár
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő