Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

b.

1961. július 31.

SZIGORÚAN TITKOS!

Készült: 4 példányban

Tárgy: az NDK-ból való

disszidálások

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG

NAGYKÖVETSÉGEBOTSCHAFT

DER UNGARISCHEN VOLKSREPUBLIK
562/szig. titk./1961.

A nyugatnémet és nyugat-berlini lapok az utóbbi időben nagy propagandát űznek az NDK-ból való disszidálások növekedésével. A disszidálások az utóbbi időben valóban növekedtek, ezt német barátaink is megerősítik, jóllehet ez nem olyan méretű, mint ezt a nyugatnémet sajtó beállítja.

A disszidálások növekedése összefüggésben áll a napirenden lévő békeszerződéssel, illetve a Nyugat-Berlin kérdés rendezésével. Nem kis szerepet játszik ebben a nyugatnémet propaganda, amely az eddiginél sokkal nagyobb aktivitással igyekszik meggyőzni az NDK-polgárokat arra, hogy még „kapuzárás” előtt távozzanak az NDK-ból, mert később, a különbéke megkötése után, erre nem lesz lehetőségük. De végzik ezt a munkát szervező ügynökökön keresztül is. Az NDK illetékes szervek nemrég vettek őrizetbe számos nyugatnémet ügynököt, akik az NDK területén a disszidálásokat szervezték.

Az NDK hatóságok számos rendszabályt léptettek életbe a disszidálások csökkentésére, illetve akadályozására. A politikai agitációs munkán túl, jelentős rendőri rendszabályokat foganatosítottak. Így pl. a Berlinbe vezető összes országutakon, Berlin előtt, szigorú rendőri ellenőrzést vezettek be, és csak azok utazhatnak a fővárosba, akik azt megfelelően indokolni tudják. Megszigorították a Kelet-Berlinből Nyugat-Berlinbe vezető utcákon és közlekedési eszközökön is az ellenőrzést (S-Bahn, U-Bahn) stb. Ezeknek a rendőri intézkedéseknek a hatása máris érezhető, bevezetésük óta csökkent a disszidálások száma.

A Nyugat-Berlinben dolgozó kelet-berlini lakosokkal szemben eddig foganatosított gazdasági rendszabályokon túlmenően most olyan tervek vannak, hogy a „Grenzgänger”-ek a jövőben lakbért és minden más kommunális kiadást nyugati márkában fizessenek. Egyes értesülések szerint – amit még felsőbb szerveknél nem tudtunk ellenőrizni – ezt az intézkedést rövid időn belül be is fogják vezetni.

Berlin, 1961. július 31.

(Mátyás László)
id. ügyvivő

Dr. S í k Endre elvtársnak,
külügyminiszter
B u d a p e s t

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 16/e 006220/1961. – Magyar Országos Levéltár, Az NDK-ból való disszidálások. – Eredeti, gépelt példány

   

Ezen a napon történt május 21.

1941

Megtartotta alakuló ülését a Népfőiskolai Tanács (KALOT, KIE, Ke-resztyén Leányegyesületek és a KALÁSZ). Itt fogalmazták meg a nép-...Tovább

1942

A 3050/1942. M.E. sz. r. „igen jelentős állomása és újabb kiinduló-pontja volt az ifjúságra is nehezedő és egyre fokozódó politikai nyo-...Tovább

1979

Az Óbudai temetőben Bibó István temetésén Kenedi János és Illyés Gyula mond beszédet. Ezt az alkalmat lehet tekinteni a demokratikus...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők