Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

c.
1961. augusztus 7. és 10.

SZIGORÚAN TITKOS!

Készült: 4 példányban

Tárgy: Disszidálások

Mell.: 1 feljegyzés

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG
NAGYKÖVETSÉGE BOTSCHAFT DER UNGARISCHEN VOLKSREPUBLIK
592/szig. titk./1961.

Mellékelten felterjesztem Varga elvtársnő feljegyzését, azzal az észrevétellel, hogy a feljegyzés tartalma bizonyos fokig jellegzetes tünet, mivel a nyugatnémet propaganda az utóbbi időben fokozott aktivitást fejt ki, különösen értelmiségi foglalkozásúak disszidálása érdekében.

Az utóbbi hetekben távozott a berlini Rendőrkórház orr-függ-gége főorvosa, a Weissensee kerületi kórház nőgyógyász főorvosa, akihez a követség és kirendeltség több dolgozója járt.

A disszidálások számának növekedését elsősorban az értelmiség körében tapasztalni, különösen a nyugati propaganda beállításának hatására, hogy használja ki a békeszerződés megkötéséig még hátralévő időt, mert utána a disszidálások lehetetlenné válnak.

Berlin, 1961. augusztus 10.



( Mátyás László )
id. ügyvivő



Dr. S í k Endre elvtársnak,
külügyminiszter,
B u d a p e s t

SZIGORÚAN TITKOS!
Készült: 4 példányban
Tárgy: Disszidálások

Varga Béláné


Feljegyzés
Mátyás László elvtárs részére.

Augusztus 6-án, vasárnap Eisenbergben, Thüringiában meglátogattam unokaöcsémet, aki az ottani művégtag-kórházban tartózkodik, műlába előkészületére vár. Miután már hónapok óta van Eisenbergben, az ottani viszonyokat jól ismeri, és igen sok emberrel is megismerkedett. Elmondta nekem, hogy a kórház területén lévő művégtag-műhely vezetője, Linschmann, Európa szerte ismert szakember, aki a budapesti Művégtaggyár új részlegének berendezését is irányította, rövid idővel ezelőtt 7 tagú családjával együtt disszidált. Rajta kívül még 5 szakember disszidált a műhelyből. Állítólag Linschmann (aki NSZEP-tag is volt) 30 000 DMW-t kapott megérkezése után, azonkívül jó ellátást, magas fizetéssel. Fia, aki ugyancsak a műhelyben dolgozott, feleségével annak a nyugat-németországi szüleit kívánta meglátogatni, de megtagadták a helyi rendőri szervek az útlevél kiadását. Egy másik szakmunkás odaát lakó apját akarta meglátogatni, neki sem adtak útlevelet, hanem azt mondták, hívja meg apját magához. Ezt meg is tette, de apjának nem adtak beutazási engedélyt. Linschmann disszidálása előtt többször volt különböző kongresszusokon Nyugat-Németországban, így legutóbb Heidelbergben. Azt mesélte, hogy ott az emberek nem politizálnak, nem kell nekik politikával foglalkozniok, csak az érdekli őket, hogy minél jobban élhessenek.

Úgy hírlik, hogy a környéken több üzem igazgatója disszidált, Erfurtban pedig alig maradt orvos.

Mikor Eisenbergben Lischmann és a többi szakember disszidálásának híre elterjedt, unokaöcsém megkérdezte az ottani pártbizottság egyik vezetőjét, miért nem adtak azoknak, akik kértek útlevelet, talán akkor nem disszidáltak volna. Az illető elvtárs elismerte, hogy ez tényleg helytelen volt. Tény, hogy most teljes bizonytalanság uralkodik, nem tudják, ki fog még disszidálni és mit tesznek a további disszidálások megakadályozására. A hangulat a városban igen rossz.

Magában a kórházban leállították a külföldi betegek felvételét, miután a jelenleg ott fekvők művégtagjának elkészítése is elég problematikus.

Berlin, 1961. augusztus 7.

Vargáné

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 16/e 006220/1/1961. – Magyar Országos Levéltár, Disszidálások – Eredeti, gépelt példány

                       

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők