50 éve épült a berlini fal

Kiürül az NDK?

„néhány kórházban egy-egy osztályt be kellett zárni, mert nem volt orvosi személyzet. Modler elvtárs (az állami ellenőrzésnél főellenőr) pl. elmondotta, hogy egy Hallétól nem messzire levő kisvárosban a kórház szülészeti osztályán dolgozó orvosok, anélkül, hogy a tervről valaki is tudomást szerzett volna, egyik napról a másikra úgy, ahogy voltak, teljes létszámmal „leléptek”. Drezdában járva a tanácsi dolgozók elmondották, hogy az egész városban mindössze két magánpraxist folytató szemorvos van, a klinika viszont a túlzsúfoltság miatt november vége előtt nem fogad betegeket.”

2. Magyar külügyi elemzés Berlin közigazgatási helyzetéről


1958.


SZIGORÚAN TITKOS!
006/9/sz. t./1958.

Berlin helyzete

A jaltai és a potsdami megállapodások szerint a legyőzött Németország igazgatását berlini székhellyel a Szövetséges Ellenőrző Tanács vette át. Németország négyhatalmi igazgatása következményeképpen Berlint is négy megszállási övezetre osztották. A megállapodás szerint „Nagy-Berlin területének igazgatását egy szövetséges hatóság vezeti, amely az Ellenőrző Tanács irányításával dolgozik és négy parancsnokból áll, akikből egy-egy felváltva, mint főparancsnok működik.”

Így Berlin 20 kerületéből 12-őt (a várost a szovjet csapatok szabadították fel) a nyugati hatalmak szálltak meg. 1946. aug. 13-án a szövetséges parancsnokság jóváhagyta Nagy-Berlin ideiglenes alkotmányát. Egységes városi képviselőtestülettel, egységes magisztrátussal, az összes pártok részvételével indult meg Berlin igazgatása.

A nyugati hatalmak – megfelelően a Nyugat-Németországnak szánt katonai szerepnek – Nyugat-Berlinben is megkezdték a bomlasztó tevékenységet. Külön hivatalokat állítottak fel, külön rendőrséget, bírói szerveket kezdtek létrehozni s támogatták a reakciós erőket. „Független” lapokat indítottak szovjetellenes hangnemben, és felállították a nyugat-berlini németnyelvű amerikai rádióállomást. (RIAS). Minden erővel igyekeztek megakadályozni a két munkáspárt egyesülését. Nem is következett be a kommunista és szociáldemokrata pártok egyesülése egész Berlinben, hanem csak a keleti szektor területén, de itt is megmaradt a Szociáldemokrata Párt töredéke mind a mai napig. Közben megkezdték tevékenységüket Nyugat-Berlinben a kapitalista vállalatok. Nem hajtották végre a monopolszervek vagyonának községesítését.

1948 júniusában – miután Nyugat-Németországban külön egyoldalú pénzreformot rendeltek el – néhány nap múlva, a nyugati katonai parancsnokok ígéretei ellenére, Nyugat-Berlinben is hasonló pénzreformot hajtottak végre. Ezzel megkezdték a város teljes kettészakítását. 1948 októberében külön képviselőtestületi választásokat tartottak. Elutasították a demokratikus erők javaslatait a város újraegyesítésére. 1950-ben külön nyugat-berlini alkotmányt hoztak létre. 1950. szeptember elseje óta Nyugat-Berlin a Német Szövetségi Köztársaság tartománya lett. Létrehozták az ún. „alkotmányvédő hivatalt” a haladó emberek üldözésére, a nyugat-berlini bűnügyi rendőrséget a Szövetségi Bűnügyi Hivatal alá rendelték. Formálisan igyekeztek a megszálló és a német hatóságok fenntartani Berlin „külön nemzetközi jogi helyzetét”. Így pl. a szövetségi választások nem terjednek ki Nyugat-Berlinre. A Nyugat-Berlin által delegált parlamenti képviselőknek csak tanácskozási joguk van a Szövetségi Gyűlésben. Nem vonatkozik Nyugat-Berlinre a hadkötelezettség. Berlin különleges pénzügyi támogatásban, adókedvezményben részesül, hogy a nyugat kirakata lehessen az NDK irányába.

A város kettészakítása ahhoz vezetett, hogy ma teljesen két igazgatás van a két városrészben. Közlekedésben csak a városi magasvasút és a földalatti közlekedik az egész városban, az előző teljesen az NDK kezelésében, utóbbi megosztva. A villamos, az autóbusz, a troliközlekedés, a telefon és a posta összeköttetés meg van szakítva. A város két része között vámellenőrzés van, a város külső határán igazolvány és útlevél-ellenőrzés. A város négyhatalmi jellege is megszűnt, a városparancsnokok igen ritkán találkoznak.

A gazdasági kettészakítás Nyugat-Berlint a spekuláció fészkévé változtatta. Az NDK-ban nem kapható, vagy hiánycikkek utáni kereslet alapján Nyugat-Berlinben kialakult egy fekete árfolyam a két márka között az NDK márka rovására, amely megalapozta az üzérkedést. Az NDK törvényei igen szigorúan sújtják a feketézőket, mert tevékenységük a tervszerű ellátást zavarja, és tetemesen megkárosítja a dolgozókat és az államot is.

Nyugat-Berlint a nyugati imperialisták és a nyugatnémetek „frontvárossá” alakították át, amint maguk mondják. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a „nyugati élet kirakatává” igyekeztek változtatni, hanem egyúttal a legnagyobb közép-európai hírszerző, diverzáns és propaganda központtá alakult. E szervek támadásainak középpontjában az NDK, a Szovjetunió és az összes európai népi demokráciák állanak. A Düsseldorfer Zeitung szerint – korántsem kimerítő vizsgálat eredményeképpen – Nyugat-Berlinben mintegy 83 különféle kémszervezet működik. Ugyanakkor az NDK-szakemberek és szakmunkások elcsábításának is egyik központja. Hetenként 4-6000 ember hagyja el az NDK-t zömében Nyugat-Berlinen keresztül. Sajnos egyelőre havonta csak pár ezren térnek vissza.

Ebből a helyzetből következik, hogy az NDK kénytelen ellenőrző intézkedéseket bevezetni a csempészés, a feketekereskedelem és az ügynöki tevékenység megakadályozására. Igyekszik lecsökkenteni az ún. „határjárók” számát (akik egyik szektorban laknak és a másikban dolgoznak). 1957 végén hozott törvénnyel a disszidálást bűncselekménynek mondották ki. Ennek hatására némileg csökkent a disszidálások aránya.

Nagy-Berlin demokratikus szektorának városi népképviselete (amelynek élén kezdettől fogra Friedrich Ebert áll) számtalanszor tett javaslatot a két város közötti feszültség enyhítésére s javasolta, hogy jöjjenek össze a két városrész vezetőségei, és kössenek megállapodást, tegyenek lépéseket a város egységének helyreállítása érdekében. Nagy-Berlin demokratikus szektorának képviselői elsősorban politikai megegyezésre törekednek, ami érthető, hiszen a feszültség oka politikai. A nyugati városvezetőség csak „technikai” kérdésekről akar tárgyalni, aminek célja a kém- és propagandatevékenység megkönnyítése érdekében egyoldalú engedményeket követelni a szocialista városrésztől. Berlin demokratikus szektorának 1,2, nyugati részének 2,1 millió lakosa van.

Jelzet: MOL XIX-J-1-j TÜK NDK (1945–64) 4/bc 006/9/1958. – Magyar Országos Levéltár, A magyar–német párt- és kormánytárgyalások 1958. évi felkészülési anyaga – Másolat.
  
                       

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők