Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

A magyarországi vörösterror zsidó származású áldozatai

A „Nemzet Vértanúinak 1918-1919" emlékmű felállítása

„Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték."

 2.

A Szolnoki Izraelita Hitközség elnökének levele a XVI. Izraelita Községkerület Elnökségének

Szolnok, 1929. február 14.

 

86/1929 sz.

 

A XVI. Izraelita Községkerület tekintetes Elnökségének,

 

Helyben.

 

1825/kk. 1929. sz. b[ecses] megkeresésükre tisztelettel a következőkben válaszolunk:

Hitközségünkben - sajnos - a kommün erősen megkövetelte a maga áldozatait, s összesen 8 vértanunk van. Ezek a következők:

1.) Dr. Engel Sándor ügyvéd, 32. éves, tart, főhadnagy, az ellenforradalmi csapat parancsnoka volt, amely csapat a szolnoki határban vette fel a harcot az Abony felől jövő vörösökkel, de kénytelen volt a túlerő ellen visszavonulni. Szolnokon, a vasút mellett, - úgynevezett kolóniák között, - a városbeli csőcselék hátba támadta a visszavonuló ellenforradalmárokat, Dr. Engelnek azonban sikerült másnap reggelig egy Guszmag nevű kertésznél meghúzódnia, honnan nappal hazafelé igyekezett, azonban az uccán felismerték, elfogták, Szamuelly elé vezették, aki halálra ítélte, és május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.

2.) Sugár Miklós 25 éves, fakereskedő, tartalékos honvédhuszárhadnagy; az előzmények ugyanazok, mint Dr. Engel Sándornál, azonban neki nem sikerült elmenekülnie, hanem a csőcselék hátbatámadása utáni harcban a máv kolóniáknál elesett.

3.) Berger Albert, 41 éves, szállító, az előzmények ugyanazok, mint az előbbieknél, a hátbatámadás után neki is sikerült a közelben levő Westher féle vendéglő pincéjében elrejtőznie, de valaki elárulta, elfogták, Szamuelly elé vezették, az halálra ítélte és május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.

4.) Ösztreicher Nándor, 42 éves, szeszgyáros, 1919. május 3-án, mikor az ellenforradalmárokat visszaverték, a vörösök üldözték - elfogták a lakásán azzal, hogy lakásából gépfegyverrel lövöldözött reájuk, s az uccára kivitték, s ott háza előtt azonnal agyonlőtték.

5.) Erlich István 28 éves, földbirtokos szolnoki lakos, édesatyjának nagykörü-forrásparti birtokán tartózkodott, mikor a terroristák jöttek, hogy Szamuelly elé kísérjék. Mikor látta, hogy más menekvése nincs, nehogy a pribékek kezébe kerüljön, revolvert rántott elő, és a terroristák szeme láttára agyonlőtte magát.

6.) Mellinger Endre 17 éves, felsőkereskedelmi iskolai tanuló az uccán volt 1919. május 4-én, amikor az elfogott ellenforradalmárokat a terroristák Szamuelly elé kísérték, s a terroristákra valami sértő megjegyzést tett, erre őt is elfogták, Szamuelly elé vitték, ott Szamuellyt is legazemberezte, gyilkosnak, stb. titulálta, mire az halálra ítélte, május 4-én a terroristák a temető árkában agyonlőtték.

7.) Gunst Sándor 51 éves földbirtokos, az előzmények ugyanazok, mint például Dr. Engel Sándornál. Neki is sikerült elrejtőznie, de elárulták elfogták, Szamuelly halálra ítélte, s 1919. május 6-án a terroristák a temető árkában agyonlőtték.

8.) Spiller Aladár 40-45 éves abonyi lakos, földbirtokos az Abony felé Ceglédről jövő kommun kat[o]naság elől menekült Szolnok felé, ahol az ellenforradalmárokhoz csatlakozott, őt is elfogták, Szamuelly halálra ítélte, 1919. május 6-án a temető árkában a terroristák agyonlőtték.

Ez idő szerint igazoló irat egyik család birtokában sincs, miután azok beszerzése igen körülményes s hosszadalmas lenne, így csak az esetben szeretnénk beszerezni, ha arra feltétlenül szükség volna.

Ily irányban kérjük további szíves értesítésüket.

Megjegyezzük végül, hogy a fent felsorolt adatok tudomásunk szerint a való tényeknek megfelelnek.

 

                                                                                                          Hitrokoni üdvözlettel,

 

Szolnok, 1929. február 14.

 

[olvashatatlan aláírás]             [olvashatatlan aláírás]

            titkár                                       elnök.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 11.

1941

A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.

1941

Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők