A Nagy Testvér dönt

Sajtótájékoztatás és a közös szovjet–magyar űrrepülés

„Magyar Televízió alárendelt szerepet játszott a generál kivitelező szovjet televízióval szemben. Csak azt adhatta, amit a szovjet televízió sugárzott. […] A szovjet televízió az előzetesen egyeztetett műsorrendet felcserélte.[…] A hanghibákat (néma kép) kifejezetten technikai probléma okozta, nem ért ide a hang, mivel más úton jött, mint a kép […] A magas ajánlásra felkért szinkron-tolmács színvonal alatt látta el feladatát, így menet közben le kellett cserélni.”

Bevezetés 

Magyar Országos Levéltár 2010. november 13-án a Múzeumok Őszi Fesztiváljának keretében levéltári éjszakát tart, amely számos programmal várja a betérő érdeklődőket. A rendezvény keretében kiállítást nyílik az első magyar űrhajós fellövésének 30. évfordulója alkalmából, ahol a levéltár kincsein kívül más múzeumok űrrepüléssel kapcsolatos tárgyai is láthatók lesznek. Szerkesztőségünk e cikkel - a kiállításhoz csatlakozva - a korabeli sajtóviszonyokra hívja fel a figyelmet, amely a közös űrrepüléssel kapcsolatban egyértelműen bizonyítja a magyar - s ennek megfelelően az összes, ún. szövetséges - fél alávetettségét a Szovjetunióval szemben.

1965-től zajlott az Interkozmosz űrkutatási program, amely a szocialista országoknak is lehetőséget nyújtott arra, hogy részt vegyenek a Szovjetunió űrkutatási programjában. Ez ekkor még tudományos műholdak nemzetközi műszerekkel, kísérletekkel történő feljuttatását tartalmazta, de 1976 nyarán a moszkvai Interkozmosz értekezleten a szovjet delegáció vezetője bejelentette, hogy az együttműködést ki akarják terjeszteni ember vezette űrhajók indítására is.

Hamarosan eldőlt, hogy milyen sorrendben utazzanak a résztvevő országok űrhajósai, amelyben szovjetek javaslatai voltak a döntőek: először az Interkozmoszból legnagyobb részt vállaló három ország képviselői mehettek (Csehszlovákia, NDK, Lengyelország), azután a többiek ABC (persze cirill ABC) sorrendben. A lengyelek tiltakozására az NDK és Lengyelország helyet cseréltek. A magyar űrrepülés idején a hazai lakosság körében felmerült, hogy a magyarok ötödik helye a kedveltségi sorrendet is jelenti, a magyarázat azonban egyszerűnek tűnik, az orosz ABC-ben a „b" (Bulgária) éppen megelőzi a „v"-t (Vengríja - Magyarország). Vélhetően a „tudatos" a szerencse kérdése volt, hogy Kuba, Vietnam, Mongólia a cirill ABC-ben hátrébb álltak?!

Az űrhajósok kiválasztásának folyamata a moszkvai döntés után hamarosan megkezdődött. A szovjet tapasztalatok alapján a magyar űrhajós is a vadászpilóták közül kerülhetett ki. 95 fő jelentkezett, a többszöri szűrés után négyen maradtak, akiket Moszkvában vizsgáltak tovább. Közülük Farkas Bertalan és Magyari Béla lett a 

 A kérdés még 1977-ben eldőlt, és a két űrhajósjelölt 1978. március 20-án Csillagvárosban megkezdte az űrhajóskiképzést. A Moszkvától 40 kilométerre lévő elzárt 3000 fős városkába családjaik is velük mehettek, ami enyhítette a kemény kiképzési körülményeket. 1979 év elején készen álltak arra, hogy júniusban egyikük az űrbe repüljön.

A közös űrrepülések sorozatában 1977. szeptember 29-én történt meg az első lépés: pályára állt a Szaljut-6 űrállomás. Az beüzemelés azonban meghiúsult, csak 1977 decemberében sikerült a Szojuz-26-nak kikötnie az űrállomáson. Az első nemzetközi legénység a csehszlovákiai Vladimír Remekkel 1978. március 2-án jutott fel az űrbe. A magyar repülést megelőző bolgár űrhajós, Georgi Ivanov 1979. április 10-én indult a Szojuz-33 űrhajóval. A repülés váratlanul kudarcba fulladt, az űrhajót nem sikerült összekapcsolni a Szaljut-6-tal. Az eset után bizonytalan időre elhalasztották a magyar űrrepülést, Farkas Bertalan és Magyari Béla pedig hazautazott Magyarországra.

Miután módosították a hajtóművet, felküldték az új alaplegénységet (Leonyid Popov és Valerij Rjumin) a Szojuz-35-tel. 1980. május 26-án este 20 óra 20 perckor pedig Valerij Kubászov szovjet űrhajós ezredes és Farkas Bertalan, a Magyar Néphadsereg légierejének századosa a Szojuz-36 fedélzetén elhagyta a Földet, hogy csatlakozzon a Szaljut-6 űrállomás legénységéhez, Popov parancsnokhoz és Rjuminhoz.

Az egyes űrrepüléseket az összes űrrepülésben érintett „szocialista" ország tömegpropagandájában igyekeztek kihasználni, amelyek azt is szolgálták, hogy a szocializmus magasabb rendűségének, tudományos sikereinek bizonyítása, hirdetése mellett az egyre romló életszínvonalról eltereljék a figyelmet. A magyar politikai vezetés szintén igyekezett e kiváló alkalmat felhasználni arra, hogy Farkas Bertalan személyének - mai szóval - sztárolásával az említett célokat szolgálja. Kiválasztása is megfelelt az elvárásoknak. Az 1976-ban még bajusztalan Farkas Bertalan (ekkor még a tartalék Magyari Béla is az volt) bajuszt növesztett, mert ez felelt meg egyes politikai vezetők kívánságának. A kiválasztásban vélhetően az is szerepet játszhatott, hogy Farkas Bertalan magasabb volt társánál, s házaspárként is jobban megfeleltek a döntéshozók 

 A soknemzetiségű Szovjetunióban ez talán utoljára Jurij Gagarin kijelölésekor volt szempont, ugyanis a rendszer inkább szolgálat-központú volt, ami azt jelentette, hogy a beosztásnak, a korábbi űrrepülések idejének, számának megfelelően választották ki őket. Így Valerij Kubászov volt a soron, s a hozzá rendelt Farkas Bertalan is hamarabb repülhetett. A magyar félnek csupán abba volt beleszólása, hogy ki legyen az első számú magyar jelölt.

A tömegpropaganda irányvonala

A hazai propagandagépezet is a szovjet irányelvek szerint dolgozott, bár hozzá kell tennünk, hogy a magyar gyakorlat sokkal visszafogottabb volt, mint a legtöbb szocialista országé. Az 1977. decemberi moszkvai Interkozmosz értekezlet után a szovjet delegáció közleményt adott ki, hogy a tömegtájékoztatásban célszerű figyelembe venni a következőket: egyrészt koordinátorokat vagy koordinátori csoportokat kell kijelölni, „melyek feladata a közvélemény informálása, és szimbolikus jellegű tevékenység [értsd: űrrepülés] előkészületét szolgáló intézkedések megszervezése. [...] Minden közös űrrepülés alkalmával tájékoztató anyag készül a kozmikus berendezésekről, a bajkonuri repülőtérről, a repülésirányító központról, a Gagarin nevét viselő űrhajóskiképző központról, a repülés programjáról, valamint az űrhajósok életrajzáról és a tudományos-technikai kísérletekről." Ennek érdekében el kellett juttatni a Szovjetunió Interkozmosz Tanácsához a majdani felszállás 4-5 tudósítását egy-másfél oldalnyi terjedelemben, „amit az illető ország űrhajós kutatója elmondhat." Vagyis az újságírói és tudományos tájékoztatás határait a minimumra szorították. Emellett az érintett országoknak ki kellett dolgozniuk saját repülésük emblémáját, ill. az űrhajókra kerülő applikációt 40 példányban, címerrel, nemzeti zászlóval. A jelképek pontos méretét is megadták: általános és kétoldalú embléma 100 mm, állami címer 80 mm, a nemzeti zászló pedig 85x125 mm. Miután ezek elkészültek, be kellett mutatni a szovjet Interkozmosz Tanácsnak. Meghatározták e jelvények anyagának összetételét, s azt is, hogy gépi varrással készüljenek. S hogy mindez ne legyen elég, ezért az űrhajósok által az űrbe juttatandó szimbolikus tárgyakat, ajándékokat is meg kellett beszélni az említett grémiummal.

A többi résztvevő országok képviselőinek is volt néhány javaslatuk - emlékérmék, pénzérmék, jelvények, felségjelek, más emléktárgyak -, amelyek kibocsátását szintén a Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő Interkozmosz Tanácsban kellett

 (Lásd a Tájékoztató című fotómásolatokat!)

Az ismertetésből látszik, hogy adott volt a vonal, amelynek mentén az egyes országok működhettek, más kérdés, hogy ez nem is esett nehezükre. Mivel közeledett a magyar űrhajós várható repülése, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1978. december 5-ei ülésén határozatot hozott arról, hogy „propagandánk legyen szerény, de szükséges mértékig vegye figyelembe" a szocialista országok tapasztalatait. „A felkészülésben részt vevő mindkét magyar űrhajós-jelölt munkája, teljesítménye, valamint a hazai műszerek eredményei, készítőik alkotó közreműködése kapjon méltó elismerést. A propaganda tevékenység két csúcspontja az űrrepülés és a hazaérkezés időszaka 

 A határozat értelmében „az első magyar űrhajóst és dublőrét úgy fogják bemutatni, hogy kitűnjön: gyermekkoruktól kezdve élenjárók voltak a tanulásban és a munkában; szellemileg és fizikailag is mindig jól felkészültek feladataik végrehajtására. Szívós akaratuk, kitartó munkájuk és a tanulásban mutatott szorgalmuk eredményeként képesekké váltak rendkívül bonyolult, sokoldalú feladatok  A kérdéssel a Politikai Bizottság 1979. január 5-ei és a Titkárság február 12-ei ülésén is foglalkoztak. A később készített részletes propagandaanyagok lényegében ugyanezen elvek mentén maradtak.

A munkát a Korom Mihály KB titkár vezette koordinációs bizottság hónapokon keresztül irányította. Ez plakátok, jelvények, emléktárgyak, 100 forintos emlékérme, különböző ruházati termékek sorát jelentette, egészen addig a pontig, amikor a szovjetek értesítése után Korom Mihály a PB 1979. május 29-ei ülésén bejelentette, hogy az űrrepülést a következő évre 

A tapasztalatokról a pártközpont munkatársnője, Kovács Nándorné 

 készített, amelyben az addigi agitációs és propagandamunkát elemezte. Eszerint „az előkészítő munka gyakorlatilag befejeződött, hiszen a munka részben megtérül. Az elkészített kiadványok, szimbolikus és egyéb tárgyak többsége felhasználható a később sorra kerülő közös űrrepülés alkalmával is." A szerző felsorolta, hogy milyen kiadványok, ajándékok készüljenek, milyen kapcsolatot tartsanak a külföldi felekkel a moszkvai magyar követséggel, továbbá a sajtónak mi legyen a feladata. Ezen belül utalt arra is, hogy milyen legyen az egész eseménysorozat magyarországi programja. Jellemző a korra, hogy illett idézni egy-egy megnyilatkozást valamelyik „szovjet elvtárstól": „A propaganda szerénységi fokát célszerű összhangba hozni az eddigi gyakorlattal, valamint a szovjet elvtársak részéről többször kinyilvánított várakozással. (Pl. Szerbin elvtárs felhívta a figyelmet arra, hogy egy végrehajtott űrrepülés politikailag 'felemel' egy országot a világközvélemény előtt.)" Az anyag egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a pártközpont nélkül ne tárgyaljanak az egyes - vélhetően „elszabadult", túlságosan önállóan cselekvő - szervek (Honvédelmi Minisztérium, Interkozmosz Tanács) sajtó, propaganda, ajándékozási stb. kérdésekről. Fő következtetése tehát az, hogy a sajtó és propaganda feladatok még inkább a pártközpont agitációs és propaganda osztályán keresztül valósuljanak meg. Ebből következően az állami szervek csak nekik alárendelten léphetnek fel.

Az Izvesztyija űrrepülési különszáma

1980 elején újult erővel kezdődtek az agitációs és sajtó munkálatok, amelynek keretében felmerült, hogy a szovjet kormánylap, az Izvesztyija és magyar „testvérlapja" a Magyar Hírlap közös különszámot készítsen, aminek egy példányát az űrhajósok felvigyék a Szaljut-6-ra. A kérés a mellékelt dokumentum kézírásos feljegyzései szerint is meglepetést okozott a magyar pártvezetés körében. Eszerint nem tudták, hogy melyik fél kezdeményezte az együttműködést, s az SZKP KB képviselői tagadták, hogy a közös különszám gondolata tőlük indult volna el. A moszkvai nagykövet feladatul kapta, derítse ki, ki áll az ügy hátterében. Még ugyanezen a dokumentumon található kézírással, hogy Szűrös Mátyás nagykövet „közölte, hogy a szovjet elvtársak az ügyről semmit sem tudnak, a kérdéssel nem foglalkoznak, idehaza kell utána nézni, hogy ki kezdeményezte, ill. mozgatja a szálakat." (A Magyar Hírlap levelének fotómásolatát lásd külön!)

A kérdésre nem találtuk meg a konkrét választ, minden valószínűség szerint megfelelt a táboron belüli gyakorlatnak. A közös szám megjelent (Az Izvesztyija és a Magyar Hírlap különszámának fotómásolatait lásd külön!), természetesen a szovjet fél feltételei szerint. A kiadvány orosz nyelvű, csupán a Magyar Hírlap fejléc volt magyar, ill. két propagandisztikus címmondat található: „Szerencsés utat kedves barátaink", „A magyar-szovjet barátság örök és megbonthatatlan". Lényegében azonban a magyar fél alávetettsége látszik a lapszámból. Az pedig egyértelműen furcsa, hogy a közös számból végül „Különkiadás a Szaljut-6 űrállomás nemzetközi legénységének" lett, címlapjáról pedig nem a Farkas-Kubászov páros arcképe mosolygott vissza, sőt, az utolsó lapon sem róluk szóló karikatúra látható, hanem a Szaljut-6-on rájuk váró Popové és Rjuminé. Az első pillanatban arra lehet gondolni, hogy ez egy hibás lapszám volt, de a két űrhajós képe alatt a már korábban repült csehszlovák, lengyel, NDK és bolgár űrhajós Popovot és Rjumint köszöntik. Emellett találhatunk persze cikkeket Budapestről, a két nép megbonthatatlan barátságáról, Farkas Bertalan és Valerij Kubászov sajtótájékoztatójáról, a magyar és a szovjet űrhajós feleség beszélgetéséről, Kubászov családjáról (Farkas Bertalanéról nem). A címoldali felütés meghatározta az egész lapot, amiben a Magyar Hírlap csak statiszta lehetett.

A levéltárban nem találtunk más anyagot az ügy további fejleményeiről, ami azt sejteti, hogy a Magyar Hírlap túlbuzgó szerkesztőségének akcióját sikerként értékelték, de ezzel csupán a szovjet propagandának nyújtottak segítséget.

A magyar televízió alávetettsége

A Szovjet Televízió és Rádió Állami Bizottságának Nemzetközi Kapcsolatok Főosztálya tájékoztatót adott, amelyben lényegében meghatározták, hogy a magyar fél milyen feltételek mellett dolgozhat. Elvárták, hogy előzetesen egyeztessék a munkálatokat, s hogy öt TV és öt rádióbemondó menjen ki a Szovjetunióba, sőt még azt is meghatározták, hogy a „pultnál" dolgozó bemondó „egészséges, nagy teherbírású, oroszul jól beszélő, a moszkvai viszonyokat jól ismerő, a szovjet televíziósok bizalmát élvező személy legyen". Konkrétan Farkas József korábbi moszkvai tudósító neve merült fel. Kifejtették, hogy kerülni kell a

 csak előkészítve lehet egy-egy vezetővel az interjút felvenni.

A vendég televíziósok, rádiósok és a szovjetek hasonló munkatársai közötti viszonyt jól jellemezte, hogy „a szovjet elvtársak tőlünk is várnak ajándékokat". A korábbi tapasztalatok alapján „speciál-feliratú üvegpoharak, emblémák, tányérok, jelvények," kendők, trikók alkották a szuvenírt, de a bemondók és tudósítók táskarádiót, vagy kazettás magnót kaptak. A „fő tarhás" azonban a Magyarországon is ismert és kevéssé kedvelt kommentátor, Jurij Fokin volt, aki még értékesebb ajándékot kapott, bár a forrás konkrétan nem nevezi meg.

A szovjet fél arra is kitért, hogy célszerű lenne bizonyos italmennyiséget eljuttatni. „Ebben a vonatkozásban sokat beszélnek a lengyelek túlzásairól, akik bárt rendeztek be a televíziónál és korlátlanul szolgáltak fel lengyel tömény italokat. Esetleg egy magyar kávéfőző presszógép felállítása jó szolgálatot 

 Egyúttal kiemelték az NDK televíziós munkatársainak fegyelmét és precíz munkateljesítményét. (Lásd a Tájékoztató című fotómásolatokat!)

A Magyar Televízió munkatársai az adott keretek között is megpróbálták hitelesen közvetíteni a Kubászov-Farkas páros repülését. A Magyar Rádió és az MTV is készített közvetítési programot, utóbbi a fellövés idejére külön sugárzási tervet tett le az 

 (Lásd az MTV sugárzási terv című fotómásolatokat!) Hiába volt a nagy készülődés, több probléma is akadt az első napi közvetítésnél. Egy, a pártközpontban május 27-én készült  - amely a magyar sajtó szervek munkáját kiemelkedőnek minősítette - a Magyar Televíziónak a vártnál „kiegyensúlyozatlanabb" teljesítményét több körülménnyel magyarázta, s ezt elsősorban a szovjetek hozzáállásának tulajdonította. Eszerint a „Magyar Televízió alárendelt szerepet játszott a generál kivitelező szovjet televízióval szemben. Csak azt adhatta, amit a szovjet televízió sugárzott. [...] A szovjet televízió az előzetesen egyeztetett műsorrendet felcserélte.[...] A hanghibákat (néma kép) kifejezetten technikai probléma okozta, nem ért ide a hang, mivel más úton jött, mint a kép [...] A magas ajánlásra felkért szinkron-tolmács színvonal alatt látta el feladatát, így menet közben le kellett cserélni." Ezt csak tetézte, hogy a Magyar Televízió munkatársai nem ismerték „megfelelően a szovjet technikát", csak ún. mikrofonkulccsal lehetett a mikrofont üzembe helyezni - vélhetően a „felelőtlen elemek illetéktelen használata" miatt. A szovjetek közvetítési módszere ráadásul nem tette lehetővé az élő közvetítést, így a híradást a fel- és leszállásról, a közvetítést az űrből mindig késleltetve továbbították, csak azt követően, miután megtörtént egy adott esemény. A rendszer logikája nem engedte, hogy egy esetleges kudarcról élőben számoljanak be. (Lásd a Feljegyzés című fotómásolatokat!)

A sajtóanyagokról két nappal később készített rövid 

 elsősorban a napisajtót elemezték és dicsérték, mindenekelőtt a Népszabadságot, ugyanakkor május 27-ét illetően külön kitértek arra, hogy a rádió kifogástalanul oldotta meg feladatát, ám a televízió esti űrprogramja nem volt sikeresnek mondható: „Az időben is hosszú anyag láthatóan az élő közvetítés és a retrospektív bemutatás kombinációja kívánt lenni, ez azonban eléggé zavarosra sikerült. Olykor azt sem lehetett tudni, hogy a kép mikori, honnan való. Igen kellemetlen volt a közvetítés elején a némán és elég hosszan tátogó férfi (vajon ki volt és honnan beszélt?), továbbá egy magyarul rosszul beszélő tolmács, akinek így a szövege nemcsak zavaró, hanem primitív is volt." (Lásd az Összefoglaló című fotómásolatokat!)

A másnapi, május 28-ai sajtóhírekről csak annyit írt a feljegyzés szerzője, hogy egyetlen lap sem tért vissza a televízió hétfő esti adásának körülményeire. A korszak szerkesztői „felülről leszólás" nélkül is tudták, hogy az ilyesféle malőrökről nem illik beszélni, főleg akkor nem, ha láthatóan a szovjet fél hozzáállása okozta a problémákat.

Az űrpáros leszállása után a Magyar Távirati Iroda készített egy válogatást, amely Farkas Bertalan tevékenységével, válaszaival, nyilatkozataival foglalkozott. Az anyag kitért a visszatérése utáni kitüntetésre is, illetőleg arra a párbeszédre, amelyik az űrrepülés hatodik napján jött létre Farkas Bertalan és hajdani hajózó társai között. A televíziós kapcsolatot Sugár András 

 Az összefoglaló belső használatra készült, de még ebben sem utaltak Farkas Bertalan egy-két elszólására, ami a szovjet technika hibájára utalt. A magyar sajtó igyekezett hitelesen közvetíteni, de a megadott határokat nem léphette át. Sugár András pedig különösen nem, hiszen a rendszerváltásig az egyik „legelkötelezettebb" újságírónak számított.

Milyen megjegyzésekre gondolhatunk? Az egyik első tévéközvetítés összefoglalójában Farkas Bertalan arra a kérdésre, hogy „A felszálláskor minden a terv szerint zajlott-e?" azt válaszolta, hogy „Igen, bár a tervbe vett 4 pályamódosítás helyett 5-re volt szükség". Az anyag már adásban volt, mikor észrevette valaki a hibát, és kitették a képernyőre a „Műszaki hiba" feliratot, amíg ez az interjú ment, nehogy kiderüljön a szovjet technika hibája. A leszállás után Farkas Bertalan ismét túl őszinte volt, amire az MTV műsorszerkesztője újfent a „műszaki hiba" felirattal reagált. A földfelszín felett nem kapcsolt be a fékezőrakéta, így az űrhajó hatalmas erővel csapódott a földnek. A túl gyors leszállás sokkja miatt az egyik kérdésre Farkas Bertalan azt válaszolta, hogy „Jól odab... 

A közölt források arra utalnak, hogy a magyar sajtó „tűzközeli tagjai" igyekeztek hűen követni a szovjet instrukciókat, már csak azért is, mert túlnyomó többségük Moszkvában végzett, megbízható újságíró volt. A hazai szokások azonban eltértek a kinti szögletes módszerektől, így a közvetítések többsége hitelesen számolt be az eseményről.

Ezen a napon történt február 18.

1906

Hollósi Frigyes evezős, úszó, edző, sportvezető (†1979)

1918

I. világháború: Nagyerejű német támadás Ukrajnában a oroszok ellen, a Breszt-Litovszki fegyverszünet lejárta után.

1930

Clyde Tombaugh a Lowell Obszervatóriumban azonosította a Naprendszer akkor 9. bolygóját a Plutot.

1932

A japánok által megszállt Mandzsúriában kikiáltják Mandzsukuo függetlenségét.

1932

Miloš Forman cseh-amerikai filmrendező

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim itthon lesznek” – nyilatkozta magabiztosan, a gyors győzelem reményében II. Vilmos német császár 1914 nyarán. A háború kitörésének híre Magyarországon is osztatlan lelkesedést váltott ki. A harctérre induló katonákat a diadalmas hazatérés reményében zászlókkal, rezesbandával, ünnepélyes szónoklatokkal búcsúztatták. A lelkesedést azonban a háború elhúzódása, a harctereken elszenvedett vereségek és a végső győzelembe vetett hit szertefoszlása nyomán egyre inkább a kiábrándulás, a csalódás érzése váltotta fel. A súlyos anyagi és emberveszteségek mellett a háború a hátországot sem kímélte. A lakosság életkörülményei jelentősen romlottak, és 1917-től rendszeressé váltak a tüntetések, sztrájkok.
A társadalmi elégedetlenség fokozódása mellett a nemzetiségi ellentétek is kiéleződtek. A nemzetiségek politikai elitjei egyre inkább az önálló állam megteremtését, illetve az anyaországhoz való csatlakozást tekintették fő céljuknak. Az emigráns cseh és horvát politikusok a Monarchia teljes feldarabolását követelték. E programot az antanthatalmak képviselői kezdetben erős fenntartásokkal fogadták, 1918 tavaszától azonban már támogatták. A környező kisállamok – Szerbia, Románia – irredenta tevékenysége erősödött Magyarország irányába. Az 1918. október végi őszirózsás forradalom nyomán hatalomra került antantbarát és pacifista Károlyi Mihály kormánya nem lépett fel a világháborúból vesztesként kikerült ország területére minden irányból benyomuló szerb, cseh és román hadseregekkel szemben. Károlyi úgy vélte, hogy ezzel csak rontaná Magyarország esélyeit az eljövendő békekonferencián.  
Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés előírásai igazságtalanok, kirívóan durvák és elvszerűtlenek voltak: Magyarország területének több mint kétharmadát és lakosságának közel kétharmadát veszítette el úgy, hogy az elcsatolt részeken több mint 3 millió magyar is élt, egy részük közvetlenül az új határ közelében. Az ország nem várt szétdarabolása sokkhatást váltott ki a magyar lakosság körében, és ennek következményei mind a mai napig érezhetőek.
Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „I. világháború, forradalmak, Trianon”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2017. december 14-én, míg a szintén öt dokumentumközlésből álló 6-os 2017. december 28-án jelenik meg.

Budapest, 2017. december 14.

A szerkesztők