Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

a.

Államgazdasági Bizottság 1949. április 12-i határozata

8. napirendi pont

Néprádió gyártási, elosztási és hitelterve
Az Államgazdasági Bizottság hozzájárul ahhoz, hogy 1949 őszétől kezdve 1 év alatt 80 000 db néprádiót (csak Kossuth és Petőfi adók hallgatására alkalmas készülékek), valamint 20 000 db Európa-vevő típus

A gyártás elosztását az egyes vállalatok között a Tervhivatal vizsgálja ki. Leghelyesebb a gyártás zömét az Ori[o]n által elvégeztetni és egy - kapacitásának megfelelő - kisebb részt a Siemensnek átadni. Belföldön kb. 50 000 db néprádió és 10 000 db típus szuper kerülne forgalomba, a több[i] exportra menne. A belföldi értékesítést a Villamoscikk és Rádió-Kereskedelmi N[emzeti] V[állalat] végezze, amely saját fiókjain kívül igénybe veszi az Állami Áruházakat, a Szövetkezeti fiókokat, a Népbolt N. V.-t, a Rafilm létesítendő fiókjait és a szükséghez képest a magán kiskereskedőket. A típus szupert csak osztályszempontból megbízható személyeknek lehet kiadni, amit a Szakszervezeti Tanács, illetve a DÉFOSZ bekapcsolása útján kell biztosítani. A néprádiót 12 havi 35 Ft-os részletre összesen 420 Ft-ért, készpénz ellenében 380 Ft-ért árusítsák. A típus szuper 12 havi részlet ára havi 75 Ft, azaz összesen 900 Ft, készpénz ára 800 Ft legyen. Ezeknek az áraknak eléréséhez, a szükséghez képest megfelelő forgalmi adókedvezményt kell biztosítani. A gyártáshoz szükséges kb. mintegy 12 milliós forgótőkét a Villert, illetve az exportáló külkereskedelmi vállalat veszi igénybe. A részlet eladáshoz szükséges hitelt az OKÁ keretében kell biztosítani.

b.

Államgazdasági Osztály                                                                                        Szigorúan bizalmas!

Feljegyzés
a vezetékes rádió és a néprádió kérdéséről

a G[azdasági] B[izottság] foglalkozott a néprádió kérdésével. A kérdést azzal vette le napirendről, hogy meg kell vizsgálni a vezetékes rádió bevezetésének lehetőségét az ötéves terv perspektívájában és ennek ismeretében fog dönteni a rádió-ellátás jövőjéről, a vezetékes rádió, illetve a néprádió bevezetéséről.

A) Vezetékes rádió
A vezetékes rádió kérdését a Rádióbizottság által felkért műszaki szakértők hosszú ideig vizsgálták. Egyikük, Kőrös elvtárs ki is utazott Lengyelországba és Csehszlovákiába, az ottani tapasztalatok tanulmányozására. Igyekeztek továbbá megismerni a Szovjetunióban, valamint egyes nyugati országokban bevezetett vezetékes rádiórendszer tapasztalatait. Végső soron a következő megállapításokat tették.
A vezetékes rádió döntő előnye, hogy csak azt a műsort lehet hallgatni, amit a vezetékre ráadnak.
Ezzel szemben a következő hátrányai vannak:
•a)      A vezetékes rendszer technikájától függően egyszerűbb vagy bonyolultabb technikai eszközökkel a vezetékre politikailag ellenséges adást is rá lehet vinni.
•b)     Az előfizetők választása szerint egynél több műsor hallgatása csak jelentős költségtöbblettel valósítható meg.
•c)      Létesítése jelentős beruházásokkal jár és karbantartása költséges, különösen ritkán lakott és nem villamosított területen. Jó minőségű vétel megvalósítása az amúgy is jelentős beruházásokat tovább növeli.

A drótnélküli rádió előnye, hogy ritkán lakott helyeken is könnyen bekapcsolható és aránylag olcsó eszközökkel minőségi vételt tesz lehetővé. Hátránya, hogy politikailag ellenséges adás hallgatását, még fix állomásokra beállított készülék esetén sem lehet teljesen kiküszöbölni, azaz a kizárólag Budapest I. és Budapest II. vételére szerkesztett készülékek aránylag egyszerű technikai eszközökkel átalakíthatók olyanokká, amelyekkel külföldi adást is lehet venni.
A vezetékes rádiórendszer, kezdetben, a Szovjetunióban és Lengyelországban is olyan megoldással épült ki, hogy egy-egy drótnélküli rádióval felvett műsort nagyteljesítményű erősítőkkel vezetékeken keresztül, a Szovjetunióban általában 20-25 km-es, Lengyelországban 10-14 km-es sugarú körzetben közvetítették. Kolhozokban ugyanezt a módszert, kisebb körzetben kisebb erősítéssel alkalmazták. Ennek a módszernek fő hátránya, hogy miután rádióval veszik fel a hangot és nagy energiával, viszonylag hosszú vezetékkel dolgoznak, a vétel minősége sokszor komolyan kifogásolható. A Szovjetunióban, de egyes nyugati országokban is idővel kezdtek rátérni, és Lengyelországban most akarnak rátérni egy olyan rendszerre, ahol nem drótnélküli rádióval veszik a műsort, hanem azt közvetlen dróton adják az adóállomástól. Felhasználják a telefóniában használatos ún. carrier-rendszer fejlesztett, formáját és így sikerül elérni azt, hogy kisebb teljesítőképességű erősítőket használhatnak, amelyek lényegesen kisebb sugarú körben látják el az előfizetőket, mint az az előző rendszerben történik. Ennek a módszernek előnye az, hogy a készülékek kiszolgálása kevesebb embert kíván, a politikai ellenőrzés bizonyos szempontból egyszerűbb, mert helyi műsor nem adható (ez ugyanakkor hátrány is, mert az előzőkben ismertetett rendszer alkalmas pl. helyi hírek adására), a vétel minősége pedig lényegesen jobb. Ennél a rendszernél a meglévő telefon és erősáramú vezetékek felhasználhatók.

Ellenséges zavarás lehetősége mindkét fajta vezetékes rádiórendszernél bizonyos mértékig fennáll. A kezdetlegesebb megoldásnál a zavarások két módon történhetnek: vagy úgy, hogy a körzeti vevőállomás hullámhosszán adják le az ellenséges adást, vagy úgy, hogy a vonalra közvetlenül bekapcsolódnak. A zavarás itt technikailag egyszerűbben oldható meg, mint a második módszernél, de kisebb körzetben érvényesül. A fejlettebb módszernél a zavarás lehetősége elsősorban olyan módon áll fenn, hogy az ellenséges adás az összekötő vezérlő vonalakba kapcsolódik be, adásszünetben műsort ad, vagy esetleg a saját adást élvezhetetlenné teszi. Az ilyen zavarás azonban igen jó technikai felkészültséget és igen jó tájékozottságot feltételez. Ugyancsak fennáll zavarási lehetőség a nyugati és délnyugati területeken egy igen nagy energiájú 2-300 kw [teljesítményű] külföldi adóállomás részéről. Ennek veszélyét azonban már a konstrukciónál lehet és kell igen nagymértékben csökkenteni. Mindegyik zavarási veszély nagysága technikai eszközökkel csökkenthető, de lehetősége nem küszöbölhető ki.

A kérdés gazdasági szempontból való elbírálásához fel kell becsülni a vezetékes rádió várható előfizetési létszámát az ötéves terv távlatában. Jelenleg kb. 500 000 rádió előfizető van. Ha feltételezzük, hogy az ötéves terv során évenként átlag 250 000 vezetékes rádió előfizető fog belépni, tehát az ötéves terv végén a vezetékes rádió előfizetők száma összesen 1 250 000 lesz, akkor a következő becslést lehet végezni:

•a)      Beruházás. Hozzávetőleges számítás alapján az előfizetőnként számított beruházási összeg, a hallgatók sűrűségétől függően 200-400 Ft között változhat. Ha átlagosan előfizetőnként 300 Ft beruházási költséggel számolunk, az ötéves terv során összesen 375 millióra lenne szükség. (Ez az összeg a folyó átlagos árakon értendő.) A beruházási költség tehát évi átlagban 75 millió Ft-ot képviselne. Ez az összeg a hálózatok, a központi erősítők és a hangszórók költségét is magában foglalja. Az előfizetőnkénti beruházási összeg az előfizetők számán kívül függ a helyi távolsági viszonyoktól, a villamosítás mértékétől és attól is, hogy a meglévő hálózatok milyen mértékben használhatók fel. Ezeket a tényezőket csak részletes konkrét terv kidolgozása esetén, komoly feltáró és kutatómunka után lehet pontosan számításba venni.

•b)     Karbantartás. A hálózat 100%-os telítettségénél előfizetőnként havi átlagban 3 Ft karbantartási költséget lehet számolni. Ez azt jelenti, hogy az 5. év végére a karbantartási költségek mintegy 35-40 00 000 Ft-ot érnek el. A hálózat 70-75%-os telítettsége esetén az előfizetőnkénti karbantartási költség kb. 20-25%-[k]al emelkedik. (Kb. 4 Ft-ra)

Mind a beruházásokra, mind a karbantartásra fordított összegek egy része megtéríthető az előfizetők által. A beruházási költségekből az előfizetőkre hárítható elvben a hangszóró és a lakáson belüli vezeték költsége, ami az összköltségnek kb. 1/3-át képviseli. A karbantartás egy része az előfizetői díjakból téríthető meg.

A fenti számokon kívül rá kell mutatni néhány olyan körülményre, amely a számokból nem tűnik ki, de megoldandó kérdésként jelentkezik:
•a)      A szükséges vezetékhálózat kiépítéséhez, ha a meglévő hálózat túlnyomó részben nem használható fel, előfizetőnként kb. 100 Ft értékben olyan importanyagokra van szükség (elsősorban fa, réz, ólom), amelyek beszerzésében jelenleg is zökkenők vannak. Végeredményben az importálandó nyersanyag értéke évi átlagban 20-25 millió forintra becsülhető.

•b)     Ha a meglévő hálózat nem használható fel legalább az összekötő, vezérlő vonalak létesítésénél és így túlnyomórészt új hálózatot kell kiépíteni, évenként közel 15 000 km kábel beépítésére van szükség. Ennek magyarországi előállítása az ötéves terv folyamán valószínűleg nem oldható meg és az import is igen nagy nehézségekkel jár. Valószínűleg azonban, hogy megfelelő kutatómunkával a kérdés megoldható a meglévő hálózat egy részének felhasználása útján.

•c)      Hozzávetőleges számítások szerint a szükséges beruházások elvégzésére kb. 7-8000 főnyi emberre van szükség. Ez mindenkép[p] annyit jelent, hogy a vezetékes rádióval külön szervezetnek kell foglalkoznia, akár a Postán, akár a Rádiónál, akár külön nemzeti vállalat formájában. A szükséges munkaerő 80%-a legalább is betanított munkás kell, hogy legyen. A munkaerő szükséglet, ha nem is minden nehézség nélkül, de megoldható kb. ½ éves tanfolyamokon való betanítás útján. A vezetékes rádiórendszer fenntartására és lassú továbbépítésére a fenti létszámnak kb. 1/3 része szükséges.

B) Közérdekű hírszolgálat
A lakosság rádióellátásával nem azonos, de bizonyos mértékig rokon kérdés a Belügyminisztérium Közérdekű hírszolgálatának kiépítése. A Belügyminisztérium terve, hogy minden községet az illető község költségére ellát olyan készülékekkel, amelyek alkalmasak arra, hogy egyrészt a rádióműsort, másrészt helyi hivatalos és propaganda műsort, esetleg hivatalos központi adásokat, valamint hirdetéseket szabad téren elhelyezett megafonokon keresztül közvetítsenek. Ez a berendezés lényegében hasonló a vezetékes rádió kezdetlegesebb típusához, csak nem lakáson elhelyezett hangszórókon, hanem szabadtéri hangszórókon keresztül hallgatható. Ilyen berendezés létesítési költsége kb. 5000 lakosú község esetében 10 és 20 000 Ft között van. Felmerülhet annak a gondolata, hogy ez a berendezés, amely adott esetben közvetlenül honvédelmi célokat is szolgálhat, nem pótolhatja-e a huzalos rádiót.

C) Drótnélküli rádió
Tömegfelhasználásra elvileg két rádiókészülék jöhet figyelembe:
•1)     2 elektroncsöves szuper rendszerű készülék, amely hangminőség szempontjából a normális szuper készülék nívóját eléri. Különlegessége, hogy csak a Kossuth és Petőfi-adók, esetleg még egy hazai közvetítőállomás vételére alkalmas. Gyártási önköltsége jelenleg kb. 350 Ft.
•2)     Típus szuper, közép-rövid hullámhosszra, 3 csöves Európa-vevő szuper rendszerű készülék, komoly minőségi hangvisszaadással. Üzemi önköltsége a jelenlegi technológia mellett kb. 530 Ft.

Mindkét típus kalkulációja 50 000 db-os szériára készült. Nagyobb széria, illetve javított gyártástechnika esetén megfelelő árcsökkentés remélhető. Tekintettel arra, hogy a kétfajta készülék ára meglehetősen közel van egymáshoz, az 1) típusú néprádió elterjesztése érdekében meg lehetne valósítani a külföld-vevő készülékeknek viszonylag magasabb, kb. 700 Ft-os áron való értékesítését, ami a néprádió árának komoly csökkentésére ad lehetőséget.
A hazai rádiógyártás kapacitása minden beruházás nélkül, elegendő kb. évi 100 000 db rádiókészülék előállítására.
Az importálandó nyersanyagok értéke a készülékek árának 10-15%-a, az azonban megfelelő fogyasztás esetén, hazai gyártással részben pótolható.

A kialakítandó jó minőségű és olcsó készülék típusnak a szomszédos tervállamokban exportpiaca volna. Lengyelország pl. komoly konkrét érdeklődést mutatott.

D) Következtetések
A fent elmondottakból, alapos mérlegelés után az alábbi következtetéseket lehet levonni:
Vezetékes rádió és csak magyar állomások hallgatására alkalmas néprádió egyidejűleg egy területen való terjesztése nem lehetséges. A vezetékes rádió és a külföldvevő készülék egymás melletti létjogosultsága természetesen nem kétséges.
A vezetékes rádió előnyeit és hátrányait a drótnélküli rádióval szemben mérlegelve a G. B. feladata annak eldöntése, hogy a vezetékre, illetve a néprádió kerüljön-e széleskörű bevezetésre.

Amennyiben a G. B. politikai okokból a vezetékes rádiórendszer kiépítése mellett foglalna állást, azt a javaslatot kell tenni, hogy a vezetékes rádiórendszer elsősorban a meglévő és kiépítendő relé-állomások még meghatározandó nagyságú körzetében épüljön ki. A ritkán lakott területeket, ahol a vezetékes rádió bevezetése különlegesen nagy költségekkel járna, néprádióval lehetne ellátni. A vezetékes rádió bevezetésére, illetve fenntartására nemzeti vállalat formájában külön vállalatot kellene létesíteni, amely egyrészt a Postával, másrészt a Rádióval szorosan együttműködne. A szervezet minél előbb kijelölendő vezetője szűk műszaki együttest szervezzen a szükséges kísérleti és szervező munkák ellátására, és azokat úgy bonyolítsa le, hogy a vezetékes rádió országos hálózatának kifejlesztése 1950. jan[uár] 1-vel megkezdődjék.

A külföldvevő készülék gyártását legalább 50 000-es szériában kellene megindítani, és az elosztásra vonatkozólag olyan konkrét tervet kidolgozni, amely lehetővé teszi, hogy ilyen készüléket csak politikailag megbízható emberek vásárolhassanak.

Budapest, 1949. márc[ius] 28.

MOL M-KS 276. f. 112. cs. 7. ő. e. (MDP KV Államgazdasági Bizottság) - Az ülés elé mellékletként a termelési, értékesítési költségekkel kapcsolatos számításokat is beterjesztették.

Ezen a napon történt december 10.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők