A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Előterjesztések a Politikai Bizottságnak a magyar rádiózás műszaki fejlesztéséről
1954. január 27.  

a.

[...]
Vezetékes rádió

1950-ben hozott párthatározat előírta, az ötéves terv végére a Vezetékes Rádió előfizetőinek számát 500 000-re kell emelni. Ez a határozat 1953 végéig 380 000 hallgató bekapcsolását írja elő. Ezt a határozatot nem hajtottuk végre. 1953. december végéig 210 000 előfizetőt kapcsoltunk be. A lemaradás oka az, hogy a Tervhivatal nem biztosította a Vezetékes Rádió építéséhez szükséges alapanyagokat és a gépi berendezések megfelelő időben történő szállítását. A vezetékes rádió csak nevében vezetékes, a vezetékes hálózat a gócerősítő és az előfizetők között van csak kiépítve. A gócerősítő műsorellátás rádióvétel útján történik. A megépített rendszerből adódik a szolgáltatás hiányosságának egy része. Az 1951-ben, 1952-ben megépített hálózatok szabvány nélkül épített és a megfelelő minőségű anyagok sem állottak rendelkezésre. A műsorszolgáltatás hiányosságát elsősorban elősegíti az a tény, hogy a vezetékes rádió berendezések kezelése nem teljes mértékben a Posta szervezetére lett ráépítve. A vezetékes rádió jelenleg még veszteséges, az egy hangszóróra eső havi veszteség 1.36 forint. Ezt a veszteséget nagymértékben befolyásolja az, hogy a Posta a hangszóró áthelyezéseket és felszereléseket díjmentesen végzi. 1954-ben az áthelyezések költségét az előfizetőkkel megtéríttetjük.

A vezetékes rádió fejlesztése és minőségének megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:
•1.)    Az 1950-ben hozott párthatározatot, amely az első ötéves terv végére 500 ezer előfizetőt ír elő, 230 ezerre kell módosítani.
•2.)    Az eddig megépített hálózatok nem megfelelőek, ezért az 1954-re tervezett előfizetők bekapcsolásánál a hálózatokat úgy kell megépíteni, hogy a szabványoknak megfelelően. Ehhez 1954. során 4.5 forint póthitel szükséges. Az 1951-52-53-ban megépített hálózatokat fel kell szerelni a szükséges biztonsági berendezésekkel. Ezekhez a munkálatokhoz biztosítani kell 1955-ben 14 millió, 1956-ban 15 millió, 1957-ben 26 millió forintot.
•3.)    A stúdió és a vezetékes rádióelőfizetők között összeköttetést kell kiépíteni a jelenleginél üzembiztosabban, és lehetővé kell tenni azt, hogy semmiféle beavatkozással ne lehessen idegen műsort a vezetékes rádióelőfizetőknek közvetíteni. 1954-ben kísérleteket kell végezni a meglévő távbeszélő-hálózatnak műsortovábbításra való felhasználásra, valamint ultrarövid-hullámú összeköttetések létesítésére. A rendszer átépítéséhez biztosítani kell 1955-ben 20 millió, 1956-ban 10 millió, 1957-ben 12 millió forintot.
[...]

b.

[1]954. 1/21. Komócsin Zoltán
MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA
KÖZPONTI VEZETŐSÉGE                                                 SZIGORÚAN BIZALMAS!
AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA                                        Készült: 19 pld-ban. ke.
OSZTÁLYA

Kiegészítő feljegyzés „A Rádió műszaki fejlesztésének terve"
c. előterjesztéshez

[...]

B.) Egyetértünk a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium előterjesztésének azzal a részével is, amelyik az adóberendezések fejlesztésének kérdését tárgyalja. Nem értünk egyet a vezetékes rádió fejlesztésére vonatkozó résszel.

•1.)    A legfontosabb feladatok közé soroljuk a vezetékes rádió fejlesztésének kérdését is. Nem értünk egyet az előterjesztés következő pontjaival:

•a.)        Javaslatot tesznek a vezetékes rádióval kapcsolatos, 1959-es párthatározat megváltoztatására oly módon, hogy lényegében felénél is kevesebbre csökkentsék a felszerelésre kerülő készülékek számát. Figyelembe véve a vezetékes rádió politikai jelentőségét, nem érthetünk egyet a javaslattal.
•b.)       Elfogadhatatlan véleményünk szerint a csökkentést kérő javaslat technikai indokolása is. Meghallgattuk ebben a kérdésben a Posta Kísérleti Állomás egyik vezető munkatársát. Szerinte a hivatkozott technikai okok és igények nem indokoltak. Elmondta, hogy a magyar vezetékes rádióhálózat fejlesztése nem a rendelkezésre álló szovjet dokumentáció szerint történik, amelyik pedig biztosítja a jelenleginél összehasonlíthatatlanul jobb, költségeiben pedig aránytalanul olcsóbb kivitelezést.

1.) [!] A magyar vezetékes rádióhálózatnak egyik hibája a rossz hangközvetítés. Egyik oka a nem megfelelő hangszórók beépítése. Itt súlyos mulasztás terheli a Tervhivatalt, mert több évre elosztható 2 millió devizaforint elutasításával megakadályozta a megfelelő minőségű „Ticonal" mágnesek beszerzését. Ennek következménye részint a hangszórók rosszabb minősége, részint cca. 221 tonna réz elpocsékolása a szükséges vezetékek kiépítésénél. A felhasznált réztöbblet messze felülmúlja a 2 millió devizaforint értékét. A „Ticonal" mágnessel épített hangszórókból a jelenlegi hangszórók háromszorosát szerelhették volna a beépített hálózatra. Ez a határozat végrehajtását is jelentette volna.
Ebben a kérdésben felelősség terheli a Közlekedés és Postaügyi Minisztériumot is, mert ismerve a lehetőségeket, nem figyelmeztette a pártot a Tervhivatal hibás döntésére, egyszerűen tudomásul vette.
2.) A vezetékes rádióhálózat építésének másik problémája a magas költségkihatás. Nem értünk egyet az előterjesztés vonatkozó költségtervével sem. 1957-ig 101 millió forintot igényelnek. Érthetetlen módon említést sem tesznek két olyan lehetőségről, amelynek alkalmazása igen nagymértékben csökkentené a 101 milliós összeget. a) a Szovjetunióban alkalmazott 3 milliméteres vasvezetékek alkalmazása 120-140 voltos feszültségelosztás mellett, a mai 50 voltos feszültségelosztás helyett.
b) P. V. C. huzalok alkalmazás, mely a nagy távolságoknál például fölöslegessé teszi a költséges légvezeték alkalmazását (50%-os költségmegtakarítást jelent. Mindkét módszer a rendelkezésre álló szovjet dokumentációval világosan bizonyítható, bevált eljárás.)
Nem érthetünk egyet a vezetékes rádióhálózat felélesztett tervezett ütemével, 1957-ig összesen 20 000 készülék beszerelésével, az említett hatalmas költségkihatás mellett. Meg kell még jegyeznünk: nem derül ki a feljegyzésből, a 101 milliós keretben a hangszórók költsége benfoglaltatik-e [!].
A vezetékes rádiózás mai helyzete arra a megállapításra kényszerít, hogy a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium nem kezeli fontos politikai kérdésként a vezetékes hálózat fejlesztését, nem követ el mindent a közvetítések technikai színvonalának emelése, ugyanakkor a költségkihatások csökkentése érdekében. A beterjesztett javaslat előkészítése során erre felhívtuk Katona elvtárs figyelmét, aki ígéretet is tett: felülvizsgáltatja észrevételeink jogosultságát. Ennek ellenére az előterjesztett javaslat az eredeti álláspontot képviseli.
Javasoljuk: 1957-ig a Vezetékes Rádió Vállalat hajtsa végre a


[...]

Budapest, 1954. január 16.

                                                                                         Komócsin Zoltán

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 53. s. 158. ő. e. 1954. január 27.-  A PB a teljes előterjesztésre vonatkozóan a következő döntést hozta: „A Politikai Bizottság a javaslatot leveszi a napirendről azzal, hogy az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium bevonásával készítsenek új, sokkal szerényebb javaslatot, és azt terjesszék újból a Politikai Bizottság elé.

A Politikai Bizottság felhívja az elvtársak figyelmét, hogy a tervet úgy készítsék el, hogy 1954-ben ne jelentsen újabb anyagi kiadásokat."

Ezen a napon történt október 19.

1904

Megjelent Az Ifjúmunkás című lap, amelynek szervezése Bana Sándor nevéhez fűződik. Az újság, megjelenésétől fogva szocialista orgá-numnak...Tovább

1941

A német hadsereg közeledése miatt Moszkvában kihirdetik az ostromállapotot.

1956

Moszkvában elrendelik a harckészültséget a Magyarországon állomásozó szovjet különleges hadtestnél és a Baltikumi Katonai Körzetbe tartozó...Tovább

1960

Az Amerikai Egyesült Államok Kubával szemben teljes kereskedelmi embargót léptet életbe.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők