A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Történelmi elődök  

Puskás Tivadar 1892-ben jelentette be az Osztrák-Magyar Monarchia Szabadalmi Hivatalában legújabb találmányát, a vezetékes rádió ősének tekinthető telefonhírmondót. A sikert azonban nem tudta élvezni, mert a szolgálat beindítása (1893. február 15.) után egy hónappal szívrohamban elhunyt. A maga idejében korszakos jelentőségű fejlesztésről, amely a hallgatót addig elképzelhetetlen mennyiségű információval látta el, akkor még senki sem gondolta, hogy egykor a hatalom kezében a hírek, a tudás, az ismeretek korlátozásának eszközévé válhat. Önmagában a vezetékes rádió természetesen a tájékoztatás és szórakoztatás eszköze volt, amit az is bizonyít, hogy a 20. század '30-as éveiben Németországban, de Svájcban, Angliában, Belgiumban és Hollandiában egyaránt hódított.

Érdekes módon a náci Németországban nem a vezetékes - azaz a zárt rendszerű - rádió vált a tömegpropaganda elsődleges eszközévé, ami nyilván összefüggött a rádiótechnika fejlődésével, és költséghatékonyságával. Ugyanakkor arról is érdemes szót ejteni, hogy amikor Adolf Hitler közelebbről megismerkedett a Szovjetunión belüli viszonyokkal, többek között a vezetékes rádiót szintén olyan zseniális találmánynak tartotta, amit működtetni kell. „Az egész germán birodalomban ez lesz a modell." - jelentette ki.

Eltérően kommunista országok vezetőinek felfogásától, akik a határon meg akarták állítani a rádió-hullámokat, a goebbelsi propaganda sokkal offenzívabb módon hatott a hallgatókra. Josef Goebbels, a hitleri Németország propaganda miniszterének véleménye szerint „a rádiót saját szolgálatunkba állítjuk. A rádiót a legmodernebb és leghatékonyabb propagandaeszköznek tartom." Ennek érdekében meghirdette a „rádiót minden háztartásba" programot, hogy „a Führer szavai a német nyelvterület minden eldugott zugába eljussanak". 1933-tól nagy mennyiségben hozták forgalomba az egyszerű és olcsó, közép és hosszú hullámon sugárzó VE 301 típusú néprádiót, aminek sikere csak a Volkswagenéhoz volt hasonlítható a második világháború után. A háború alatt különösen fontos volt a nácik számára a sikeres propaganda, amihez nagymértékben hozzájárult a néprádió-program.

Magyarországon a harmincas években a nagy rádiógyártó cégek kartellje miatt nagyon magasak voltak a rádió árak, és ezért felmerült egy olcsó néprádió kifejlesztése, amit a Posta Kísérleti Intézet készített el. 1939-ben a kereskedelemügyi minisztérium szerződést kötött négy céggel (Orion, Philips, Telefunken, Standard), amelyek teljesen azonos külsőben és szerkezettel gyártották készülékeiket. (A készülék képét mellékeljük.) Mintegy 45 ezer rádió készült el, amelyeknek önköltségi ára magasabb volt az eladásinál (48 pengő), ezért a különbözetet a posta magára vállalta. Látható tehát, a propaganda itt is fontos tényező volt. A problémákat azonban az olcsó rádió nem oldotta meg, hiszen a falvak nagy százalékában nem volt elektromos áram. A pusztítások miatt a háború után létrejövő új rendszernek sokkal súlyosabb gondokkal kellett szembenéznie, ezért a néprádió program rövid időre lekerült a napirendről.

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők