A „nagy testvér

A néprádió és a vezetékes rádió az ötvenes években

„Nagy jelentőségű előnye a vezetékes rádiónak, hogy megakadályozza az ellenséges propaganda adások hallgatását, szemben a rádióvevő készülék tulajdonosokkal, akik rádiójukkal szabadon vehetnek minden tetszés szerinti állomást. A vezetékes rádió ezen kívül tömegmozgósítás céljára is felhasználható anélkül, hogy a rajta leadott műsoranyagot az éterbe is kellene sugározni.”

Források

Feljegyzés az MDP KV Szervező Bizottsága részére  

Híradástechnikai Központ                                                       Budapest, 1948. október 19.
Budapest, VI., Eötvös utca 11/a

Feljegyzés

a Magyar Dolgozók Pártja Szervező Bizottsága részére

•1.)    Vezetékes rádió kérdése

Ez év kora nyarán a rádió bizottság vizsgálat tárgyává tette azt, hogy az országos rádiózás kérdése vezetékes rádióval vagy máskép[p]en oldassék-e meg. Szilágyi Pál elvtárs ebben az ügyben Lengyelországban is járt tanulmányúton. Augusztus 6-án kelt,

elvtárshoz intézett levelében közölte velünk, hogy a rádió bizottság a vezetékes rádiót túlságosan költséges volta miatt elvetette és helyette a rádió bizottság technikai albizottsága által javasolt olcsó (kb. 350 Ft), és csak Budapest I. és II. vételére kiképzett rádiókészüléket fogadta el és utasítást adott annak mielőbbi kidolgozására, ami meg is történt. Ezek után f. hó 18-án Bebrits [Lajos] államtitkár elvtárs Gerő Ernő elvtárs utasítására Katona[Antal] elvtársnál, a Magyar Posta vezérigazgatójánál sürgette a vezetékes rádió kérdését és közölte, hogy a rádió bizottság határozatáról Gerő elvtársnak nincs tudomása.

A dolognak utána néztem, és megállapítottam, hogy a szervező bizottság aug[usztus] 18-iki ülésén

Losonczi elvtárs levelében említést tett arról, hogy a rádió bizottság a vezetékes rádiót elvetette, a szervező bizottsági határozatba azonban ez nem került bele. Kérem tehát az Elvtársakat arra, hogy Losonczi elvtárs hivatkozott aug[usztus] 18-iki levele alapján a vezetékes rádió kérdését vitassa meg és ebben az ügyben is hozzon a rádió bizottsággal konformis határozatot.

A teljesség kedvéért összefoglalom azokat a szempontokat, melyek miatt a rádió bizottság a vezetékes rádió ötletét elvetette:
•a)      minden egyes községben vagy városban egy vagy több, nagy inveszticiót jelentő központi erősítőre volna szükség;
•b)      a központi erősítőkhöz megfelelő állandó kezelő személyzetre van szükség, amely e célra nem jól használható ki és munkaidejük legnagyobb részben készenléttel, kisebb részben service-munkákkal telik el;
•c)      külön gondot jelent a szükséges kábelhálózat létesítése. A meglévő erősáramú hálózatot erre a célra érthetően nem lehet felhasználni. Felmerült az a gondolat is, hogy a meglévő telefonhálózatot használjuk fel. Eltekintve attól, hogy erre csak olyan házakban kerülhet a sor, ahova a telefon be van vezetve (tehát a falu általában eleve kiesik), ellene szól az a körülmény is, hogy a telefonhálózat megfelelő minőségű műsor-átvitelt nem tesz lehetővé, minthogy csak beszéd, nem pedig zene átvitelére van méretezve;
•d)      új vezetékek fektetése már csak azért sem lehetséges, mert a szükséges vörösréz-mennyiség nem áll rendelkezésre;
•e)      a hozzávaló lakóhelyiségekben felszerelt vevőkészülékek ára majdnem ugyanannyi, mint a kidolgozott és a szervező bizottság által is elfogadott, csak Budapest I. és II. vételére alkalmas vevőkészülékek ára.

Összefoglalva tehát: Magyarország aránylag kis területe a most meginduló lakihegyi és előreláthatólag a jövő év májusában üzembe kerülő szolnoki nagyadóval, valamint a jelenleg működő 4 relé-állomással annyira sűrűn beszórható, hogy a vezetékes rádióra a magyar viszonyok között nincsen szükség, és bevezetése az egyszerű népvevőhöz képest lényeges költségtöbbletet jelentene.

•2.)    Népszuper

Június hó közepe táján Szilágyi Pál elvtárs, aki akkor a Magyar Rádió vezérigazgatója volt, közölte Gerő István elvtárssal és velem a Pártnak azt a szándékát, hogy a már akkor kiadott

vonatkozó 20 000 drb-os megrendelést sztorníroztatni kívánja. A magunk részéről felhívtuk Szilágyi elvtárs figyelmét arra, hogy abban az időpontban a gyártás-előkészítés, anyagvételezés, stb. már teljes mértékben befejeződött, sőt maga a gyártás is megkezdődött. Közöltük azt, hogy a megrendelést ugyan vissza lehet vonni, de akkor felmerül a kérdés, hogy az ezzel kapcsolatosan előálló anyagi károsodást ki viseli. Kifejezést adtunk annak a véleményünknek, hogy az államosítás utáni feszült pénzügyi helyzetben nem látjuk helyesnek ezt a megoldást, hanem inkább azt kellene csinálni, hogy a készülék elosztását megfelelően szervezzük meg és gondoskodunk arról, hogy a készülékek megbízható kezekbe (élmunkások, stb.) kerüljenek. Utóbb Szilágyi e[lv]t[árs] közölte velünk, hogy a rádió bizottság - és feltételezem, hogy a szervező bizottság is - álláspontunkat helyesnek fogadta el, és a gyártást folytathatjuk.

Ezek után f. hó 13-án Gerő István elvtárshoz intézett levélben a Szervező Bizottság titkársága közli az Sz. B. 48/1170 sz. határozatát, amely szerint „a SZ. B. megbízza Losonczi elvtársat, járjon el oly irányban, hogy a Posta által rendelt 20 000 Európa-vevő készülék gyártását szüntessék be."

Érthető módon ez a határozat meglepetésszerűen ért, mert hiszen idáig úgy tudtuk, hogy a 20 000 készülék gyártása befejezhető. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a 20 000 készülékből a feljegyzés aláírásának időpontjáig 4450 készülék van készen. Az anyagbeszerzés a gyártó üzemek részéről teljes egészében megtörtént. A regie-költségek zöme akkor is fennmaradna, ha a gyártást a mai nappal leállítanánk. A feleslegesen beszerzett anyagok miatt - figyelembe véve azt is, hogy azok egy része más készülékek céljaira is felhasználható - kb. 2,5 millió forint veszteséget jelentene. Meg kell mondani még azt is, hogy az üzemek a népszupert 5 hónapos tervükbe felvették és azok leállítása a termelésben kereken 9.4 millió forint termelési érték-, illetve forgalom-csökkenést eredményeznének, amit az üzemek képtelenek elviselni. Arra kérem tehát az elvtársakat, hogy a népszuperre vonatkozó eredeti határozatukat változatlanul tartsák fenn.

                                                                       Dr. Tarján Róbert [?]

***

A Szervező Bizottság 1948. augusztus 17-i ülésének határozatának vonatkozó része.

Különféle

[...] Az Sz. B. úgy határoz, hogy az elkészült 1500 közületi rádiót úgy osszák szét, hogy abból 750 db-t vidéki pártszervezeteknek, gépállomásoknak és szövetkezeteknek, 750 db-t pedig vidéki iskoláknak juttassanak.

Az Sz. B. megbízza a rádió bizottságot, hogy a jövőben gyártandó évi 200 000 népvevő, illetve közületi rádió-készülék gyártására kidolgozott tervüket az 1500 db közületi vevőkészülékre vonatkozó javaslatukkal együtt - terjesszék az Állampolitikai Osztály Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága elé.

A Sz. B. megbízza Losonczy elvtársat, járjon el oly irányban, hogy a Posta által rendelt 20 000 Európa-vevő készülék gyártását szüntessék be.

A Sz. B. a rádió-clubok szervezésére vonatkozó javaslatot azzal fogadja el, hogy az elnevezése rádió hallgatók köre legyen. [...]

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 55. cs. 18. ő. e. (Magyar Országos Levéltár Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Szervező Bizottság) A közölt feljegyzés - több más levéllel, széljegyzettel együtt - a Szervező Bizottság augusztus 17-i ülésének anyagai között található.
Losonczy Géza feljegyzésben említett -  augusztus 12-i keltezésű - levele ugyanitt van.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő