Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Diákok forradalma?

Az 1968. májusi válság Franciaországban

Magyarország az 1968-as megmozdulásokhoz hasonló utcai harcokat „testközelből" ismerte, tisztában volt azzal, hogy lehetnek külső erők az események mögött, és ismerte azon eszközöket is, hogy mi kell a hatalom megőrzéséhez.

A forrás a francia diákság helyzetéről csak néhány megállapítást tartalmaz. Kevés a tanterem, a tanmenet elavult, az intézmények túlzsúfoltak, nem korszerű a vizsgarendszer, nem elég gyakorlatias a képzés. A mintegy 600 000 egyetemistának állásproblémái vannak, míg a felvételi eljárások során a gazdagabb diákokat részesítik előnyben. A társadalomtudományi karokon – különösen a nanterre-i bölcsészkaron – politikai vitákat szerveztek a fenti kérdések megoldására. A műszaki és az orvosi karokat kevéssé érintették a viták, enek okaként a dokumentum a többség nem kispolgári származását említi.

Az

 a megmozdulások élére akart állni, a diákság megosztottsága miatt azonban képtelen volt a következetes irányításra. Követeléseik csupán az általános célokat illetően tűntek egységesnek, a részletekben már nagyok voltak az eltérések. A fő pontok a következők voltak:
– a vizsgarendszer módosítása, a vizsgák egy részének eltörlése,
– a szociális és kulturális körülmények javítása,
– az oktatás korszerűsítése,
– az egyetemi önkormányzatban a diákok befolyásának növelése,
– a szabad politikai viták jogának megteremtése,
– ösztöndíj helyett fizetés biztosítása.

A következőkben a gazdasági követelésekre koncentrált a referatúra feljegyzése. Jóval részletesebben elemzi az eseményeket, mint az előző forrás, néhol átvéve azokat a részeket, amelyek elsősorban a mozgalom történetére vonatkoznak. A kormány elleni bizalmatlansági indítvány elbukásáról itt értesülünk, ez a baloldali összefogás hiányából fakadt. Az FKP helyes stratégiája ellenére nincs egység. Az elnök május 30-i beszédében feloszlatta a parlamentet,

A legnagyobb kérdés a kommunista országok számára ekkor még az volt: a sztrájk és a küzdelem folytatható-e?

A jövőt illetően több lehetőséget vázol a feljegyzés, ezek közül az első parlamentáris eszközökkel ugyan, mégis erőszakosan oldaná fel a helyzetet. Ebben a helyzetben fegyveres fenyegetések mellett választási többség alakulna ki a kormány számára, majd retorziók következnének a baloldal ellen. A második a katonai diktatúra lehetősége, amelyet a tömegmozgalmakban részt vevő provokátorok által kirobbantott összecsapások miatt vezetnének be. (Itt anarchista, Kína-barát, és az amerikaiak által háttérből mozgatott csoportokra gondolhatunk).

Demokratikus útként a tárgyalásos rendezést említik, és álomként az irat a baloldal egységéből fakadó választási győzelmet említi, ez azonban szinte rosszabb, mint de Gaulle, hisz erősen atlantista irányba vinné Franciaországot. A kommunista országoknak pedig ez nem áll érdekében. (A feljegyzés itt két út lehetőségét írja le, amelyek azonban a lényeget tekintve ugyanazt tartalmazzák.)

A nemzetközi összefüggésekkel kapcsolatban a korábbi dokumentumokhoz hasonlóan ez is kínai és amerikai érdekeket lát a mozgalom kirobbantása mögött, a válság negatív gazdasági hatása-it kihasználva a Közös Piac országai számára is nagyobb lesz a mozgástér.

Valamennyi forrás közül a mellőzött Valkó-jelentés a legrészletesebb (Lásd a 3. számú dokumentumot!), ehhez csatolták a Külkereskedelmi Minisztérium elemzését az események várható gazdasági következményeiről. (lLásd a 4. számú dokumentumot!)

A nagykövet először a gazdasági helyzetet elemzi meglepő bátorsággal, mert többször elismeri a munkások jó életkörülményeit. Az objektív gazdasági adatok – más országokkal összevetve különösen – ezt támasztották alá, még a munkások sem akarnak forradalmat, csak a fejlődésből származó javakat igazságosabban elosztani. Az egy főre eső jövedelem Svédország után itt a legmagasabb, 1080 USA dollár. Igaz, hogy mintegy félmillió a munkanélküli, komolyak az elhelyezkedési nehézségek és antiszociális a kormánypolitika, ám az egyik legnagyobb gond a megtermelt mezőgazdasági javak eladása, így éhezésről sincs szó. A termelés évi növekedése 5%-os, mégis válság következett be egy olyan országban, ahol a külkereskedelmi mérleg pozitív, a valuta szilárd, az arany és a devizatartalékok nagyok. Ugyanakkor a fiatalság munkába állása nehézségekbe ütközik. Az 1966-tól kezdődő recesszió begyűrűzött ide is, amin a kormány 1967-től rendeleti kormányzással kívánt úrrá lenni. „Lerontották a társadalombiztosítást”, a béreket részlegesen befagyasztották, a szolgáltatások és a közlekedés költségeit emelték, továbbá széleskörű áremeléseket hoztak. A kijelentett indok szerint a vámunióban az országnak meg kell majd állnia a helyét, ezért kell áldozatot hozni. A

kellemetlen hatásai sem növelték a kormány népszerűségét, amelyet az általános forgalmi adó kiterjesztése nyomán kibontakozódó feszültség is erősített.

Ezen a napon történt november 13.

1918

IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar...Tovább

1918

A magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírnak egy 18 pontos fegyverszüneti egyezményt, az ún. belgrádi...Tovább

1938

Kihirdetik az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.

1942

Az Egységes Pártból előző év nyarán kilépett képviselők Gömbös Gyula vezetésével megalakítják a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő)...Tovább

1957

A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróperben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők