Az MSZDP in exil 56 ügyéért

A két dokumentum jellegében és terjedelmében erősen eltér egymástól. Hogy mégis együtt közöljük őket, arra az a magyarázat, hogy mindkettő az 1956-os felkeléssel foglalkozik, és a magyar szociáldemokráciához kötődik. Az egyik, az emigráns MSZDP vezetői által összeállított, és 1957 elején kiküldött beszámoló, amely az 1956 októberétől terjedő mintegy félév történéseinek főbb mozzanatait foglalja össze. A másik Révész Andrásnak, az 1956. október 30-án létrejött MSZDP főtitkárhelyettesének november 5-i levele Peter Strassernek, az osztrák szociáldemokrata párt egyik vezetőjének.

Révész András levele Peter Strasserhez
1956. november 5.

Kedves Strasser Elvtárs!

Találkozásunk óta a magyarországi szociáldemokraták számára az események tragikus fordulatot vettek. A jelenlegi helyzetet nem olyan könnyű megmagyarázni. A politika nemzetközi helyzete nehezen követhető innen. Enyhén szólva érthetetlen számunkra, mi az oka annak, hogy a nyugati hatalmak, úgymond, vízben hagytak bennünket. Nem gondolok egy világkonfliktusra, de vannak más, hatékony eszközök is, amelyeknek alkalmazásával a bolsevistákat (magyarokat és oroszokat) visszavonulásra lehetne kényszeríteni. A bolsevikok egy

és kényszerítik főleg az alkalmazottakat és állami tisztviselőket, hogy oda belépjenek. Pártunkat betiltották és néhányat vezetőink közül felszólítottak az együttműködésre. Ezek a törekvések ez ideig eredménytelenek. Rendkívül célszerű lenne, ha a Szocialista Internacionálé felhívást bocsátana ki az itteni, ún. hatóságoknak, a sajtó-, a gyülekezési és az egyesülési szabadság biztosítására, a magyar szociáldemokrata párt szabad mozgását is beleértve. Ez a betiltás bizonyíték a magyarországi diktatórikus körülményekre.

Ha szabad javaslattal élnem a következőt ajánlom: mindenekelőtt kívánatos lenne [popup title="Helmer [Oskar]" format="Default click" activate="click" close text="Ausztria belügyminisztere"] elvtárs révén az osztrák követséget tájékoztatni, hogy nekünk magyar szociáldemokrata vezetőknek, amennyiben személyes szabadságunkban korlátozva volnánk, segítséget adjanak. Szeretnénk, ha titkos megbízottunk kapcsolatba lépne vele [Értsd: Helmerrel - S. E.] Ez lenne az első kérésünk. Nagyon lekötelezne bennünket, hogyha nehéz körülmények között, veszélyben élő elvtársainknak közvetlen segítséget nyújtanátok. Mindezt közölhetitek a Vöröskereszt hatóságaival is, az ő karitatív küldeményeit arra méltatlanok között osztják szét, leggyakrabban az orosz katonáknak. Segélyeiteket viszont közvetlenül az itteni [osztrák] követség osztaná szét. A későbbiekben következőket viszont mi határoznánk meg.

Még egyszer hálás köszönet a baráti üdvözlésért és fogadtatásért, remélhetőleg hamarosan találkozunk. Szívélyes üdvözletem a többi elvtársnak.

            Barátság

Ezen a napon történt december 11.

1941

A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.

1941

Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők