Csehszlovák–magyar lakosságcsere- és deportálások

„A Duna másik oldaláról naponta érkező jelentések egybehangzóan megerősítik, hogy az ott élő magyarságot dúvad módjára üldözik, megfosztják legelemibb emberi jogaitól és az embernek vele született jogától, vagyonából kiforgatják és elkobozzák, és a középkori állapotokat megcsúfoló rabszolgasorsra ítélik.”

 

A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság jelentése a lakosságcseréről

MAGYAR
ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOS

 

Helyzetjelentés a szlovák-magyar
lakosságcsere első lebonyolításáról.

Földművelődésügyi Miniszter Úrnak,

Budapest

Az 1946. XV. tc-ben törvénybe iktatott csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében eddig történt szállításokról és elhelyezésekről, illetve az egyezmény keretében még áttelepítésre kerülő magyarok elhelyezése tekintetében az alábbiakat jelentem.

Az egyezmény keretében, az első fázisként jelentkező 3000 család szállítása 1947. április hó 12 napján kezdődött meg s 1947. június hó 5 napjáig bezárólag összesen 142 vasúti szerelvénnyel 2444 magyar család érkezett. A magyar áttelepültek összlétszáma e napig 9756. A 3000 család áttelepítése a tervek szerint f. hó 14-én fejeződik be.

A 3000 áttelepülő család közül 972 család Bars vármegye lévai járásának több községéből, 215 család Nyitra-Pozsony vármegyéből, Érsekújvárról és az érsekújvári járásból, 1260 család Nyitra-Pozsony vármegye galántai járásából és 543 család pedig Komárom vármegye komáromi járásából települt át.

Az áttelepült magyar családok elhelyezése a következő:

Pest vármegye:

községekben elhelyezést nyert
összesen:

450 cs.

Bács-Bodrog vármegye:
Vaskút községben

61 cs.

Baranya Vármegye:
57 községben:

891 cs.

Tolna vármegye:
34 községben:

841 cs.

Győr-Moson vármegye:
3 községben:

106 cs.

Nyíregyháza városban:

201 cs.

Békés vármegye:
Tótkomlós, Mezőberény és Kondoros községekben

241 cs.

Csanád vármegye:
Pitvaros községben:

149 cs.

Elszórtan különböző telephelyekre

60 cs.

8 vármegyében összesen

3000 cs.

Az elhelyezési helyek eredetét tekintve svábok összeköltöztetése
folytán megürült telephelyeken összesen

2243 család

a már korábban kitelepített svábok még üresen állott
házaiban /Győr-Moson vármegye községeiben/

106 család,

Baranya és Tolna vármegye valamint Pest vármegye községeiben
elszórtan cca. 60, összesen

166 család

Svábok házaiban összesen:

2409 család

Kitelepített szlovákok helyére:
Nyíregyházán:

201 család

Tótkomlóson:

122 család

Pitvaroson, Mezőberényben és Kondoroson:

268 család

Áttelepült szlovákok helyére összesen:

591 család

Az elhelyezéseknél első és fő szempontnak a gazdasági szempontokat tartottam s „lehetőleg" azon voltam, hogy az áttelepülők eddigi gazdálkodási irányuknak megfelelő telephelyekre kerüljenek. A gazdasági követelményeket azonban erősen befolyásolja az, hogy a felvidékről áttelepülők túlnyomó része a Kisalföldről, Magyarország egyik legtermékenyebb és legkulturáltabb sík vidékéről való, míg a rendelkezésre álló telephelyek nagyobb része Dunántúlnak, dombosabb vidékén van. A gazdasági követelményeket erősen befolyásolták egyéb el nem hanyagolható körülmények is, így a gazdaságosság, a szállítás és a lakosságcsere egyezményben lévő kikötmények [sic!] nehézségei: /a csehszlovákok által adott vasúti szerelvények megbonthatatlansága stb./

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott rész az áttelepítettek gazdasági körülményéről készített kimutatásokra vonatkozó utalást tartalmaz. "]

Az áttelepült magyarok és a kitelepült szlovákok egymáshoz viszonyított gazdasági helyzetét legjobban jellemzi az, hogy a június hó 5. napjáig kitelepült szlovák családok itt hagytak összesen 2233 lakóházat /lakóhelyet/ és visszahagytak összesen 14,351 kat. hold földingatlant. Ebből a földreform során juttatott ingatlanoknak területe mintegy 4300 kat. hold. Az ugyan ezen idő alatt áttelepült magyar családok pedig 2199 lakóházat s 392 gazdasági épületet hagytak vissza míg az ott hagyott ingatlanaiknak össz területe a velük hozott csehszlovák jegyzék összesített adatai szerint is 30,305 kat. hold volt. Az otthagyott vagyonleltár szerinti hiteles összesítése még nem történt meg. Az áttelepült magyarok otthagyott földingatlana tehát mintegy háromszorosa a kitelepült szlovákok itthagyott saját földingatlanainak.

A felvidéki magyarok eddigi elhelyezése általában kielégítő s az áttelepültek nagyobb részében megnyugvást keltett. Nagyobb elégedetlenség csak a már korábban kitelepült Győr-Moson vármegyei községekben régebben elhagyott és a részben háborús károktól megsérült házakba telepítettek körében volt, illetve azok körében, akik az otthagyott szlovák helyekre telepítettek. A szlovákok lakóhelyei ugyanis az ott hagyott magyar telephelyeket, mind a lakóház, mind a gazdasági épületek férőhelyei stb. tekintetében meg sem közelíthetik. Egy-két helyen az okoz nagyobb gazdasági nehézséget, hogy a telephelyekhez tartozó földek a folyó évben a termelés érdekében már ideiglenesen haszonbérbe adattak s az áttelepültek csak a gazdasági év végével tudunk termőterületet adni, holott ők teljesen bevetett és elmunkált földet hagytak vissza. Az ilyeneknek takarmánnyal és fejadaggal intézményes megsegítésére feltétlen szükség lesz.

MOL XIX-A-1-j-1947-XXXIV-1822. A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság nyomtatott fejlécű levélpapírjára karbonpapírral, géppel írt, aláírás nélküli másolat.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő