Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Csehszlovák–magyar lakosságcsere- és deportálások

„A Duna másik oldaláról naponta érkező jelentések egybehangzóan megerősítik, hogy az ott élő magyarságot dúvad módjára üldözik, megfosztják legelemibb emberi jogaitól és az embernek vele született jogától, vagyonából kiforgatják és elkobozzák, és a középkori állapotokat megcsúfoló rabszolgasorsra ítélik.”

 

A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság jelentése a lakosságcseréről

MAGYAR
ÁTTELEPÍTÉSI KORMÁNYBIZTOS

 

Helyzetjelentés a szlovák-magyar
lakosságcsere első lebonyolításáról.

Földművelődésügyi Miniszter Úrnak,

Budapest

Az 1946. XV. tc-ben törvénybe iktatott csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében eddig történt szállításokról és elhelyezésekről, illetve az egyezmény keretében még áttelepítésre kerülő magyarok elhelyezése tekintetében az alábbiakat jelentem.

Az egyezmény keretében, az első fázisként jelentkező 3000 család szállítása 1947. április hó 12 napján kezdődött meg s 1947. június hó 5 napjáig bezárólag összesen 142 vasúti szerelvénnyel 2444 magyar család érkezett. A magyar áttelepültek összlétszáma e napig 9756. A 3000 család áttelepítése a tervek szerint f. hó 14-én fejeződik be.

A 3000 áttelepülő család közül 972 család Bars vármegye lévai járásának több községéből, 215 család Nyitra-Pozsony vármegyéből, Érsekújvárról és az érsekújvári járásból, 1260 család Nyitra-Pozsony vármegye galántai járásából és 543 család pedig Komárom vármegye komáromi járásából települt át.

Az áttelepült magyar családok elhelyezése a következő:

Pest vármegye:

községekben elhelyezést nyert
összesen:

450 cs.

Bács-Bodrog vármegye:
Vaskút községben

61 cs.

Baranya Vármegye:
57 községben:

891 cs.

Tolna vármegye:
34 községben:

841 cs.

Győr-Moson vármegye:
3 községben:

106 cs.

Nyíregyháza városban:

201 cs.

Békés vármegye:
Tótkomlós, Mezőberény és Kondoros községekben

241 cs.

Csanád vármegye:
Pitvaros községben:

149 cs.

Elszórtan különböző telephelyekre

60 cs.

8 vármegyében összesen

3000 cs.

Az elhelyezési helyek eredetét tekintve svábok összeköltöztetése
folytán megürült telephelyeken összesen

2243 család

a már korábban kitelepített svábok még üresen állott
házaiban /Győr-Moson vármegye községeiben/

106 család,

Baranya és Tolna vármegye valamint Pest vármegye községeiben
elszórtan cca. 60, összesen

166 család

Svábok házaiban összesen:

2409 család

Kitelepített szlovákok helyére:
Nyíregyházán:

201 család

Tótkomlóson:

122 család

Pitvaroson, Mezőberényben és Kondoroson:

268 család

Áttelepült szlovákok helyére összesen:

591 család

Az elhelyezéseknél első és fő szempontnak a gazdasági szempontokat tartottam s „lehetőleg" azon voltam, hogy az áttelepülők eddigi gazdálkodási irányuknak megfelelő telephelyekre kerüljenek. A gazdasági követelményeket azonban erősen befolyásolja az, hogy a felvidékről áttelepülők túlnyomó része a Kisalföldről, Magyarország egyik legtermékenyebb és legkulturáltabb sík vidékéről való, míg a rendelkezésre álló telephelyek nagyobb része Dunántúlnak, dombosabb vidékén van. A gazdasági követelményeket erősen befolyásolták egyéb el nem hanyagolható körülmények is, így a gazdaságosság, a szállítás és a lakosságcsere egyezményben lévő kikötmények [sic!] nehézségei: /a csehszlovákok által adott vasúti szerelvények megbonthatatlansága stb./

[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott rész az áttelepítettek gazdasági körülményéről készített kimutatásokra vonatkozó utalást tartalmaz. "]

Az áttelepült magyarok és a kitelepült szlovákok egymáshoz viszonyított gazdasági helyzetét legjobban jellemzi az, hogy a június hó 5. napjáig kitelepült szlovák családok itt hagytak összesen 2233 lakóházat /lakóhelyet/ és visszahagytak összesen 14,351 kat. hold földingatlant. Ebből a földreform során juttatott ingatlanoknak területe mintegy 4300 kat. hold. Az ugyan ezen idő alatt áttelepült magyar családok pedig 2199 lakóházat s 392 gazdasági épületet hagytak vissza míg az ott hagyott ingatlanaiknak össz területe a velük hozott csehszlovák jegyzék összesített adatai szerint is 30,305 kat. hold volt. Az otthagyott vagyonleltár szerinti hiteles összesítése még nem történt meg. Az áttelepült magyarok otthagyott földingatlana tehát mintegy háromszorosa a kitelepült szlovákok itthagyott saját földingatlanainak.

A felvidéki magyarok eddigi elhelyezése általában kielégítő s az áttelepültek nagyobb részében megnyugvást keltett. Nagyobb elégedetlenség csak a már korábban kitelepült Győr-Moson vármegyei községekben régebben elhagyott és a részben háborús károktól megsérült házakba telepítettek körében volt, illetve azok körében, akik az otthagyott szlovák helyekre telepítettek. A szlovákok lakóhelyei ugyanis az ott hagyott magyar telephelyeket, mind a lakóház, mind a gazdasági épületek férőhelyei stb. tekintetében meg sem közelíthetik. Egy-két helyen az okoz nagyobb gazdasági nehézséget, hogy a telephelyekhez tartozó földek a folyó évben a termelés érdekében már ideiglenesen haszonbérbe adattak s az áttelepültek csak a gazdasági év végével tudunk termőterületet adni, holott ők teljesen bevetett és elmunkált földet hagytak vissza. Az ilyeneknek takarmánnyal és fejadaggal intézményes megsegítésére feltétlen szükség lesz.

MOL XIX-A-1-j-1947-XXXIV-1822. A Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság nyomtatott fejlécű levélpapírjára karbonpapírral, géppel írt, aláírás nélküli másolat.

Ezen a napon történt október 19.

1904

Megjelent Az Ifjúmunkás című lap, amelynek szervezése Bana Sándor nevéhez fűződik. Az újság, megjelenésétől fogva szocialista orgá-numnak...Tovább

1941

A német hadsereg közeledése miatt Moszkvában kihirdetik az ostromállapotot.

1956

Moszkvában elrendelik a harckészültséget a Magyarországon állomásozó szovjet különleges hadtestnél és a Baltikumi Katonai Körzetbe tartozó...Tovább

1960

Az Amerikai Egyesült Államok Kubával szemben teljes kereskedelmi embargót léptet életbe.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők