Diszkórobbanás a KISZ Központi Bizottságában

A 16-20 éves fiatalok „általában elutasítják a hagyományos tánczenét, szemben állnak a cigány-zenés szórakozással, a magyar nótával és az operettel. Kevesen kedvelik körükben a jazzt, a sanzont, a népzenét és a népzenei feldolgozásokat. Csökkent a népszerűsége a hatvanas évek közepén felvirágzott koncert-beatnak, a country-popnak, a folk-beatnak. A diszkózás és kemény rock kedvelése mellett népszerű szórakozási formáik: a klubba járás, a sport- és eszközjátékok rendszeres használata, a presszózás, a motorizációhoz és a technikához kapcsolódó hobby-tevékenység.”

Források

Tézisek 

KISZ Központi Bizottság
Kulturális Osztálya
Készült: 1980. január 30.
70 pld.

Tézisek az ifjúság szórakozásának néhány időszerű kérdéséről

A fiatalok szórakozásának kérdése időszerű ifjúságpolitikai probléma. Vizsgálatát és megoldását növekvő számarányuk, szabadidejük és ezen belül a szórakozás igényének fokozódása, az új szórakozási szokások és divatok tömegméretű elterjedése, vonzása és hatása teszi indokolttá. Felerősíti a gondokat és ellentmondásokat az a tény, hogy az ifjúságpolitikai munka eredményei épp a szabadidő-eltöltés, szórakozás területén maradtak el. Külön hangsúlyt ad ennek a kérdésnek az, hogy a szociális és egyéni okok alapján perifériális helyzetbe került fiatalok megjelenését, csoportosulását a közvélemény csak szórakozási gondnak tartja.

A fiatalok szórakozási vágya természetes igény, amelyet az életkorra jellemző önállósodási, elkülönülési törekvések épp úgy meghatároznak, mint a partnerkeresés és a kollektív, korosztályon belüli igénye.

Az utóbbi 15 évben az egyes generációk szórakozási szokásai élesebben elkülönültek. Az ifjúság új jelenségek iránti fogékonysága, önállósodási, elkülönülési törekvése a szórakozásban önálló ifjúsági divatokat teremtenek, amelyek bizonyos hagyományos szórakozási modellek elutasításával, a korosztályhoz való tartozás külső kifejező jegyeinek hangsúlyozásával járnak együtt. (Öltözködési, szórakozási divatok, sajátos zenei érdeklődés és ízlés, magatartási formák stb.)

A fiatalok művelődése, szórakozása egymást átható folyamat, amely nem közelíthető meg külön kategóriákban. Az ifjúság szórakozásának azonban jelenleg meghatározó vonása, hogy a hagyományos formák mellett tömeges vonzása lett néhány divatszerűen terjedő szórakozási szokásnak: a könnyűzenei koncertlátogatásnak, a diszkónak, a tánc és a játék megújuló igényének. Ezek szórakoztató funkciókat teljesítenek, így vizsgálatukkal az ifjúsági szórakozás legjellemzőbb problémáit, kérdéseit, ellentmondásait lehet feltárni.

A divatok ifjúsági szórakozásformák tömegméretekben hatnak, magatartási, viselkedési mintákat hordoznak, normákat alakítanak ki. Befolyásolják a társadalmi közérzetet, közízlést, életérzéseket erősítenek föl és eszményképek kialakítására is vállalkoznak. Ugyanakkor a szórakozásnak a funkcióiból fakadóan - kikapcsolódás, regenerálódás, kiszakadás a mindennapi élet folytonosságából - bizonyos feszültségoldó szerepe is van. Mindez azt eredményezi, hogy az életmód az életforma alakításában a szórakozás komoly szerepet játszik.

A szórakoztató tevékenységben elsősorban a spontán mechanizmusok érvényesülnek. A 60-as évek eleje óta az ifjúság körében meghatározó szerepű könnyűzenei szórakozás spontán módon alakult ki és fejlődött (zenekarok létrejötte, illegális műsorközvetítés, szórakozási divatok terjedése, elhalása). Az így születő szórakozási formák hatásait ugyan tudomásul vettük (támadtuk, megtűrtük, néha támogattuk), de befolyásolásukra nem vállalkoztunk. Vannak ugyan a szórakozással foglalkozó intézmények (Országos Rendező Iroda, a hanglemezgyártás, TV, Rádió, Sajtó szórakoztató tevékenysége), amelyek részfunkciókat teljesítenek, de a szórakozás "divatjaihoz" sokszor csak utóéletükben kapcsolódnak. A művelődéspolitikai gyakorlatban a szórakozás kérdése háttérbe szorult, sok esetben "Szükséges rossznak" minősül.

Az új igényekkel és szórakozási formákkal a szórakoztatást szervező intézmények kevésbé számolnak, a közművelődési, ifjúsági intézményformák pedig még nem építenek rájuk. Így az újabb keletű, divatosabb szórakozási szokásoknak megfelelő lehetőségek messze elmaradnak az igényektől. Ez pedig a pozitív értékeket csak esetlegesen hordozó informális csoportosuláshoz, deviáns magatartásformák terjedéséhez, céltalan lézengésekhez vezet.
Ugyanakkor a párt ifjúságpolitikai és közművelődési határozata az egész személyiséget átfogó nevelőmunka fontos elemének tekinti az ifjúsági szórakozást, feltételeinek megteremtését és továbbfejlesztését az állami és társadalmi szervek együttes tennivalói közé sorolja. Az ifjúság szórakozásának jelenlegi helyzete, ellentmondásai, problémái sürgető ifjúságpolitikai kérdésként jelentkeznek, amelynek megoldásában az ifjúsági szövetségnek politikai, nevelési és érdekképviseleti funkcióiból fakadóan ki kell alakítani álláspontját, megjelölni feladatait és kezdeményezni az állami és társadalmi szervek együttes, hatékony munkáját.

Az egyes ifjúsági korosztályok, rétegek, csoportok, szórakozási igényeinek, szokásainak néhány jellegzetes vonása

Az utóbbi évek jelensége, hogy a fiatalok szórakozási formái tovább differenciálódtak (szemben a 60-as évek egységesebb pop kultúrájával) az egyes korosztályok, rétegek és kisebb csoportok szórakozási törekvéseiben szembetűnő eltérések, felszínre kerülő ellentétek tapasztalhatók.

A 12-16 éves korosztály szórakozási igényeit viszonylag egységes, összetartó vonás jellemzi. (Ebben döntő szerepet játszik iskolás létük és szabadidő felhasználásuk korlátozottabb jellege.) Az általános szabadidős tevékenységük az iskolához, az úttörő- és ifjúsági mozgalomhoz kapcsolódik, a szórakozás területén megnyilvánuló érdeklődésükben a különböző rock-zenei irányzatok, együttesek, lemezhallgatás, rádiózás, magnózás és diszkóba járás kerül a középpontba. (Ez a korosztály választja ideáljainak a pop- zenészeket, együtteseket.) Szórakozási szokásaik között a mozibajárás, a versenyeken, játékokon való részvétel és - főleg a fiúk körében - a sportversenyeken való szurkolás még a legelterjedtebb.

A 16-20 évesek szórakozási tevékenységében domináns elem az önállósodási, függetlenedési törekvés és a partnerkeresés. Divatos szórakozási szokásaik, formáik rendkívül differenciáltak, kevésbé köthetők réteg- és foglalkozási jellemzőkhöz. Ők adják a diszkók és a rock-koncertek tömegbázisát. (A résztvevők 60-65%-a fiú).

Általában elutasítják a hagyományos tánczenét, szemben állnak a cigány-zenés szórakozással, a magyar nótával és az operettel. Kevesen kedvelik körükben a jazzt, a sanzont, a népzenét és a népzenei feldolgozásokat. Csökkent a népszerűsége a hatvanas évek közepén felvirágzott koncert-beatnak, a country-popnak, a folk-beatnak.

A diszkózás és kemény rock kedvelése mellett népszerű szórakozási formáik: a klubbajárás, a sport- és eszközjátékok rendszeres használata, a presszózás, a motorizációhoz és a technikához kapcsolódó hobby-tevékenység. Körükből kerül ki az amatőr mozgalom utánpótlása és a táncházak látogatóinak jelentősebb része.

A városi fiatalok elsősorban az élő koncertekre, az iskolában, vendéglátóiparban, művelődési intézményekben szervezett diszkókba járnak. A falun élő fiatalok szórakozásában - szűkösebb lehetőségek miatt - a gépzene, a rádió szerepe sokkal döntőbb. Népszerűbb a klubbeli szórakozás, ugyanakkor jelentős számban töltik szabadidejük egy részét éttermekben, vendéglőkben, presszókban és alkalmanként vegyes összetételű és színvonalú szórakoztató rendezvényeken.

A középiskolások (főleg a III., IV. osztályban) szórakozásának fő színterei az iskolák, klubok, ifjúsági parkok. Ennek megfelelően a házi diszkók, táncos rendezvények és öntevékeny szórakoztató programok nagyobb helyet foglalnak el szórakozási tevékenységeik között. Emellett a vetélkedőkben, játékokban való részvételnek és a mozibajárásnak jut kitüntetettebb szerep.

A szakmunkástanulók egyénileg választott szórakozási tevékenységükben sokszor megelőzik életkorukat. A diszkózás, a koncertre járás, a játéktermek használata (vidám parkok), a vendéglátóipari szórakoztatás igénybevétele 30-35%-uk egyedüli szórakozási formája.

A dolgozó fiatalok szórakozási tevékenységében a korosztályi jellemzőkhöz képest sajátos vonás, hogy jóval gyakoribb "fogyasztói" a szórakoztató intézmények programjainak, (ORI-rendezvények, vendéglátóipari diszkók, lemezek, magnó-kazetták). Nagyobb mértékben fordulnak a kommersz könnyűzenei irányzatokhoz, és felerősödő érdeklődés mutatkozik a vendéglátás szórakoztató programjai felé. Ebben szerepet játszik anyagi függetlenségük kialakulása és személyes, mindennapi kapcsolatuk az idősebb (más szórakozási szokással, ízléssel, igénnyel rendelkező) korosztályokkal.

A 20-24 éves korcsoport szórakozását alapvetően meghatározza, hogy 62%-uk házas. (A nők 65%-a; a férfiak 58%-a.) Ennek megfelelően a szórakozásra fordított idő nagyobb részüknél jelentősen csökken és a fennmaradó idő felhasználásában a családi- és baráti társas összejövetelek szerepe megnő. A zenei szórakozásban a koncertek látogatása ugyan csökken, de ez a korosztály a legnagyobb élvezője a beatnak, rocknak, jazz-rocknak és a folklór hagyományokra építő zenének. Átrendeződnek a zenés-táncos szórakozási szokásaik. Körükben vonzóbbak a szellemi játékok és a hagyományosabb szórakozási formák. Növekszik szórakozási tevékenységükben a vendéglátóipar igénybe vétele. A nem házasok körében - bár megváltozott formában és más zenei igénnyel - a diszkózás hódít. Körükben válik gyakoribbá a házi társas, táncos összejövetelek szervezése is. A szellemi dolgozók, alkalmazottak, szakmunkások köréből kerül ki a kommersz könnyűzenét szolgáltató "előkelőbb", "belvárosi" diszkók közönsége, amely öltözködési, viselkedési normáiban is eltér a fiatalok általános szórakozási szokásaitól, divatjától.

A fiatal értelmiségiek, egyetemisták, főiskolások körében mutatható ki a legvegyesebb (legváltozatosabb) szórakozási ízlés. A szabadidejükön belül ugyan a többi réteghez képest valamivel kevesebb időt fordítanak szórakozásra (heti 6-10 óra) de a pop koncertek látogatásától a cigány-zenés időtöltésig minden tevékenységi formában képviseltetik magukat. Az egyetemisták körében ma a legnépszerűbb a diszkózás (általában az egyetem, főiskola keretei között) és a klubbeli szórakozás.

Az ifjúság megítélésében - főleg szórakozási problémaként kezelve - az utóbbi évek legtöbb vitát kiváltott kérdése a "magyar punk", a "csövesek" megjelenése.

A társadalmi magatartásukban, viselkedésükben, életmódjukban is elkülönülő csoportosulások azonban nemcsak a szórakozás problémaköréhez tartozó jelenségek. Tagjaik nem köthetők korcsoportokhoz, rétegekhez. Fiatal munkások, alkalmi munkások, értelmiségiek, egyetemi végzettségű fizikai dolgozók, alkalmi munkából élők, tanulók, állami gondozottak, lumpen elemek egyaránt megjelennek a csoportokban, alkalmanként csatlakoznak vagy leszakadnak. A zenekarok "sleppjeibe", az aluljárókba elsősorban szociális okokból, az életmód-kultúrában jelentkező hátrányok (sokgyerekes, széthulló családok, állami gondozás, alkoholizmus, debilitás) miatt kerültek, de sok esetben a társadalmi és családi nevelés hiányai is megmutatkoznak (iskolából kimaradottak, értelmiségi, vezető beosztású szülők gyermekei). A zenekarok meghirdetett "álküldetés-tudattal" (s mögötte jól kiszámított közönségszervezési, népszerűsítési manipulációkkal) vállalják e csoportokat "felemelésük" érdekében. A gyakorlatban az együttesek a "kitaszítottság", a társadalom-kívüliség" érzésének és gondolatvilágának további erősítését végzik. A zene, a szövegek, a bennük megfogalmazott mesterséges és álproblémák, a pódiumról diktált érzelmi hatások, viselkedési formák perifériális helyzetüket magasztalják, helyenként társadalomellenes magatartást sugallnak.

Az ifjúság szórakozásának néhány népszerű formája

A szórakoztató műfajok társadalmi, művelődéspolitikai, esztétikai szempontból egyaránt hátrányos helyzetűek. A társadalmi köztudat és a művelődéspolitikai gyakorlat általában elmarasztalja, az autonóm művészetekkel történő mindennapi összevetésben pedig álművészetnek, értékeket nem hordozó terméknek, giccsnek könyveli el.

Még nem tudatosult és elfogadott megítélési alap az, amely abból indul ki, hogy az autonóm és a szórakoztató művészi alkotást más-más igény hívja életre, különböző funkciókat teljesítenek. A szórakoztató művészet legjellemzőbb vonása, a mindennapi élettel fenntartott közvetlen kapcsolata. Köznapi tapasztalatokat vesz át, mindennapi képzeteket, gondolatokat, érzéseket, vágyakat közvetít, cserél, erősít meg, illetve ezek újraélését szolgálja. Így az új generációk gondolatvilágának friss elemeit is felszínre hozza.

A könnyűzene - különösen az ifjúság körében - ma nagy hatású kulturális, közművelődési tényező ízlésformáló erő, amely óriási tömegekre hat. A fiatalok körében tevékenységi formákat, divatjelenségeket hív életre, magatartást alakít, igényeket kelt és a művészeti alkotások befogadásának szokásait alakíthatja ki. A hazai könnyűzene történetében a hatvanas évek közepén - külföldi hatásokra - kialakult a beatzene, a sajátos ifjúsági zenei és szórakozási irányzat, amely egységességével, bizonyos mértékű uniformizálásával meghatározó erejű kulturális - szórakozási mozgalomként funkcionált ("totális pop-kultúra").
A hetvenes évek elején új irányzatok jelentkeztek, amelyek hatására az egységesnek tűnő pop-zenei kultúra felbomlott, differenciálódott. A koncerteken népszerűvé vált beat-zene a jazz és a népzene hatására különvált folkra, popra, rockra, jazz-rockra és később egy divatköntösben megjelenő, nem alkotó jellegű, fúziós zenei irányzatra - diszkózenére. Emellett - bár lényeges közönségbázist veszítve, különösen a fiatalok körében - továbbra is hatott és hat a hagyományos tánczene.
A hagyományos tánczene hatásait tekintve ma már nem jellemezhető az ifjúság zenéjeként, de eszköztára számos együttes és énekes programjában megtalálható. Egy-egy szám vagy lemez a slágerlistákon, hanglemez-piacokon előkelő helyen áll.
Azzal, hogy terjesztjük, népszerűsítjük jórészt a neoromantikus, szentimentális, konzervatív jellegű, gyenge szövegek és zenei hatások továbbélését segítjük.
A beat-zene koncerteken népszerűsödött hazai hagyományainak folytatását több neves együttes és szólista évtizedes sikere igazolja.
A zene igényessége, a szövegek értéke, jelentősége és eredetisége ennek az irányzatnak az értékálló jegyeit jelentik. Kiemelésére érdemes a country-zene megújításaként a folklór hagyományokból is építkező zene sikere, melynek népszerűsége a popzenei felfrissülés ígéretét jelenthetik.
A folk hagyományokra épülő tömegzenei irányzat népszerűsége épp az eredeti értékeket felhasználó jellege miatt figyelemre méltó. E törekvéshez egy sor együttes kapcsolódott, amely a táncház-mozgalom szélesedését, népszerűsödését eredményezte.
A rock-zene a tizenévesek közkedvelt irányzata. Hódításának igazi színtere a nagy tömegeket lázbahozó koncertek, ahol a "lázító" rock elsöprő élménye mellett agresszivitása; a szövegek jellemző zaklatottsága, túlfűtöttsége mellett a mesterséges konfliktusok, indulatok keltése, a negatív társadalmi nézetek szuggerálása is megjelent. Külsőségeit megőrizve szinte ezzel egyidőben integrálódott a szórakoztatóiparban, megjelenésmódja szelídült, ugyanakkor a zene és különösen a szövegek színvonala, tartalma nem sokat változott.
Az irányzat egyik ágaként kibontakozásban van a jazz-rock, amely nagyobb zenei kulturáltságot feltételez, a kidolgozatlan zenei stílusjegyek és agresszivitás helyett tartalmilag, zeneileg a fokozottabb igényesség dominál.
A diszkó-zene - a modern tánczene
Még nem rendelkezik számottevő hazai hagyományokkal. Várható kiteljesedését a külföldi diszkó-felvételek itthoni népszerűsége ígéri. A műfaj reprodukciós jellege (divatos zenei irányzatok, sikerszámok stúdiótechnikával történő átdolgozása - "diszkóba öltöztetése") és a külföldi tapasztalatok egyrészt a sokszorosított zenei tömegcikkek igénytelenségének veszélyére figyelmeztetnek, (színvonalbeli engedmények, utánzások, a zene és a szövegek ellaposodása) másrészt egy felnövekvő tánckultusz kapcsán magában hordozhatja a ritmusvilág gazdagodását, a sokrétűbb kínálatot.

A diszkózás néhány tartalmi vonása

A diszkó az utóbbi évek legnépszerűbb szórakozási formája. Hazai megjelenésekor már bizonyos mértékig átalakult. Elsősorban nem lemezpropagálást, (disco-jockey) hanem táncos szórakozást jelent. Nálunk a lemezlovasok inkább zenei szerkesztői, hangulatteremtő feladatokat látnak el. A diszkók előbb néhány művelődési és ifjúsági házban, egyetemi klubban, később - a vendéglátóipar üzleti érzéke alapján - bárokban, éttermekben, presszókban találtak otthonra. Ma a klubokban, művelődési házakban, iskolákban szerveződnek tovább - inkább alkalmi rendezvények keretében. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a diszkók kelléktárának csak néhány alapelemét használjuk (gépzenei apparátus, műsorvezető közreműködése és hangulatvilágítás - gyakran sötétség).
A főszerep a diszkóban a táncé és ezt szolgálja a zene, a műsorvezető, fény és hanghatások. Gyors népszerűsödési ütemétől messze elmaradnak a biztosított feltételek. Kevés a hazánkban forgalomba került diszkó-lemez és felvétel (hatására virágzik az illegális zenei börze), kevés a disc-jockey, túlzsúfoltak a rendszeresen nyitvatartó, nyilvános diszkók, az üzleti szellem eluralkodásával a vendéglátásban működő diszkók egy részénél az alapvető egészségügyi és alkohol-korlátozási előírásokat sem tartják be, a megfelelő körülményeket teremtő diszkók drágák. Az alkalmi diszkók a felkészületlen rendező gárda, belső magatartási gondok, a tisztázatlan árfolyamok miatt (150-2000.-Ft) sok problémával küzdenek. Tehát a diszkó - mint új divat - magára vette a szórakozás régi gondjait.

A tánc szerepe

A diszkózás térhódításával újra meghatározó szerephez jutott az ifjúsági szórakozásban a tánc. A társastánc oktatás megszűnése miatt a fiatalok tánctudása és tánckultúrája szegényes. A páros-tánc helyett a diszkóban a tömeges, de egyedül végzett, szabadon választott ritmus-mozgás jelenti a táncot. (Így egyidőben színterei és "iskolái" a táncnak. Az egymástól tanulás figyelemre méltó mozzanata, hogy "menő" lehet az, aki jól táncol.) Az újkeletű diszkó táncversenyek ezért sajátos mozgatórugói lehetnek a kibontakozó táncolási vágynak, divatnak.
A táncolási kedv másik sajátos jelensége a táncház mozgalom kialakulása, fejlődése. A mozgalom értéke, hogy megismerteti a résztvevőket a különböző népek zenéjével, hagyományaival, a hazai folklórral és táncokkal. Közösség igényű forma révén kollektív szórakoztató funkciói is kiteljesednek.
A mozgalom további terjedésének fő akadálya a vállalkozó kedvű szakemberek, a táncismeret, és a megfelelő élő- és gépzenei anyag hiánya.

A játék az ifjúsági szórakozás leghagyományosabb és jelenleg egyik legelhanyagoltabb területe. A különböző eszköz- és szellemi játékok jórészt az ifjúsági klubokban és a művelődési, ifjúsági házak egy részében honosak. A klubbeli játékosság a játéktermek (vidám parkok), a sportjátékok vonzása egyértelműen a játékigény tömeges jelenlétét bizonyítja. Ugyanakkor a fiatalok szellemi, közösségi játékkultúrája, játékismerete alacsony. E területen az utóbbi tíz évben alig történt kezdeményezés. (Kivételként, a nagyhatású lehetőségeket bizonyította a TV "Most mutasd meg" játékának népszerűsödése.) A vetélkedő dömping ugyan tovább tart - egyre kevesebb játékos elemmel.
Az ifjúsági szórakozó-helyek és színterek eszközjáték ellátása megoldatlan. A kínálat szegényes, (sakk, kártya, asztali rex, asztali foci) és ezek egy része szinte megszerezhetetlen (flipperek, TV foci).

A szórakoztató intézmények szerepe

A befogadók, a közönség szempontjából monopolhelyzetben vannak, és legtöbb esetben a népszerű szórakozási igények utólagos kielégítését végzik. (Új szokások, igények, szórakozási divat keltésére nem vállalkoznak). A differenciált igényekre nem igen építenek, feltételezik az ifjúság "egyétkűségét" a szórakozásban. Így általában mindenkinek kívánnak valamit adni, azaz senkihez sem szólnak igazán.

A rádió ifjúsági szórakoztató programjainak döntő részét a könnyűzenei szórakoztatás jelenti. Műsorstruktúrája a hagyományos tánczene szabályaihoz igazodik és egy sor pozitív értékeket hordozó, divatos zenei irányzatról alig vesz tudomást. A más szórakoztatási tartalmak és formák terjesztésében és orientálásában - az ifjúsági műsorok kivételével - az elvárhatótól kevesebbre vállalkozik.

A televízió a szórakoztató programok egy részénél érzékelhetően figyelembe vette az ifjúság érdeklődését (néhány diszkó-jellegű koncert és show), de a törekvéseiben az óvatosság jellemző. A könnyűzenei szórakoztatásból inkább a hagyományosabbat. (Tipikus példája ennek az "Egymillió fontos hangjegy" c. profiltalan, vegyes összetételű műsor, amely ugyanúgy nem vállalja fel a külföldi új divatirányzatokat, mint a hazai rock- vagy diszkózene melletti kiállást.) A "mindenből egy keveset" felfogás eredménye pedig az, hogy nem tudja betölteni a fórum-jellegű orientáló, befolyásoló szerepét. Növekedett viszont a fiatalok körében a játékosabb tartalmú vetélkedők, programok vonzása, egyúttal példát, divatot teremtő szerepe.

A sajtónak (rádiónak, televíziónak) az ifjúsági szórakoztatásban kettős szerepe van. Maga is szórakoztató tevékenységet folytat és értékkiválasztó, orientáló, kritikai szerepével segítséget nyújt a szórakozási kultúra fejlődéséhez. A sajtó - és különösen az ifjúsági sajtó - a fiatalok szórakoztatásában szegényes szerepet tölt be. Nincs önálló pop (zenei) újság. (Az ILV egyetlen szórakoztató lapja a Füles inkább a középkorosztály egyes rétegeihez és a nyugdíjasokhoz fordul.)

A tájékoztató, értékkiválasztó, orientáló szerepkörre ugyan többé-kevésbé valamennyi ifjúsági és kulturális lap vállalkozik, de ez felkészült kritikus és szakemberek híján - és a népszerűségi megfontolásokból (ez viszi a lapot) - legtöbbször bizonyos jólértesültségben, pletykaízű tájékoztatásban merül ki.

A hanglemez-kiadás a könnyűzenei szórakoztatás egyik meghatározó tényezője. (A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat számára mindennapos feladat a művelődés- és ifjúságpolitikai célok, a vállalati, üzleti érdekek összehangolása.) Lemezkiadásunk már meg tud felelni azoknak a követelményeknek, hogy lépést tart a divatos ifjúsági igényekkel és nagyobbrészt kielégíti azokat. (Még nem vállalkozik viszont divatirányzatok felkarolására, terjesztésére; és az üzleti, vállalati szempontból veszteségesebb megoldásokra - pl. diszkó-kazetták kiadására.) Hanglemezkiadásunk dinamizmusát köti két meghatározó szempont: a befutott sikeregyüttesek (biztos üzlet) és a könnyűzenei import korlátozott lehetőségei.

A szórakoztató műsorok rendezése, szervezése és a szórakoztatásban résztvevők működési engedélyeinek kiadása az Országos Rendező Iroda feladata. Elsősorban kész műsorok "eladásával", rendezésével foglalkozik. Ezzel az ország műsorigényének a 10%-át elégíti ki, - főleg a nagyvárosokban és üdülőközpontokban. Műsorkínálata - miután meglévő igények teljeskörű kiszolgálására törekszik - vegyes és színvonalában is ingadozó. A programok döntő többsége könnyűzenei és elsősorban az ifjúsági közönségigényekre épít.

Az ORI a hivatásos művészeket és a működési engedéllyel rendelkezőket alkalmilag foglalkoztatja, képzésükben, felkészítésükben nem vállal feladatokat. Hasonló feladatkörrel és jelleggel tevékenykedik az Országos Szórakoztatózenei Központ, amely a vendéglátóipari szórakoztatást szervezi, e területekre érvényes működési engedélyeket ad ki. Elsősorban a cigány- és bárzenei szolgáltatás, műsorok, esztrád programok, haknizók felléptetése, táncos rendezvények, diszkók és a gépzenei szolgáltatások kérdéseivel foglalkozik. A vendéglátóipari szórakoztatás az üzleti érdekeknek van alárendelve, általában alacsony színvonalú, sok nívótlan, igénytelen program.

A szórakoztató intézmények struktúrája, jelenlegi szerepe, a szórakozás kialakulatlan, érdekekre szabdalt kritikája tehát nem képes felvállalni és megoldani a szórakozás tartalmában, feltételeiben és az egyre növekvő igényekben felhalmozódott feszültségeket, gondokat. A szórakoztató műsorok közvetítésének, szervezésének nincs átfogó, hatékony, intézményes közvetítő rendszere.

Az ifjúság szórakoztatásában résztvevők döntő többsége (75-80%-a) munkaviszony nélküli, szabadfoglalkozású tevékenységet végez. (Nagyrészük ORI, OSZK, Filmharmónai által kiadott működési engedély alapján.) Kétharmad részük a könnyűzenészek és előadók kategóriájába tartozik.

Alapvető probléma a könnyűzenészek (és a szórakozás más ágaiban résztvevők) társadalmi szerepének felemás, sokszor arisztokratikus megítélése. Művelődésügyi irányításuk hivatalosan nem támogatott (érdektelen) tevékenységnek minősíti. (Az 5/1971. MM rendelet alapján pl. Koncz Zsuzsa gyermekverses lemeze az adókulcsok szerint, giccsnek számít, a többé-kevésbé azonos összeállításban Halász Judit előadásában megjelenő lemez nem az.)

Megoldatlan a könnyűzenészek képzése, továbbképzése. A többi művészi ágaktól eltérően nincsenek stúdiók, rendszeres nyílt szakmai-kritikai fórumaik, alkotóhelyeik. A működési engedélyek megszerzése formális, a várható tevékenység tartalmához, színvonalához esetlegesen kapcsolódó aktus.

A szórakoztató tevékenységükhöz szükséges eszközök általában magántulajdonban vannak. Megszerzésük hosszú előéletet, vagy gazdag szülőket feltételez, és legtöbbször a külföldi beszerzésük nem hivatalos úton történik.

Munkajogi helyzetükhöz szervesen kapcsolódik részben megoldatlan szociális ellátottságuk és társadalmi szervezeti tagságuk kérdése. Mindezekhez párosul a megélhetőségük fő vonásait jelentő - monopol helyzetben lévő - szórakoztató intézményekhez fűződő korlátozott kiszolgáltatottsági viszonyuk.

A szórakoztató programok szervezésének, közvetítésének hivatalos gyakorlata a szórakoztató intézmények érdekeinek megfelelően történik. A műsorok döntő többségének (80-90%) rendezése, közvetítése magánszervezés eredménye. A magánszervezés az érvényben lévő jogszabályok szerint illegális, tiltott tevékenység. A művelődésügyi irányítás - mert hézagpótló, igényekre épülő űrt tölt ki - tudomásul veszi. A szervezői díjak forrását a fellépő művészektől kialkudott összegek és a valóságban fel sem merülő költségek, vagy túl költségek elszámolása jelenti.

A magánszervezésben és közvetítésben létrejövő programok tartalma, színvonala csak az elhangzáskor minősíthető. Legtöbb esetben tehát a közönség kárvallottja a műsoroknak. (Tartalmi okok alapján minden harmadik műsor esetében felelősségre vonást lehetne kezdeményezni - de ez csak az összműsorszám 1-2%-nál valósul meg.) A szórakoztató programok tartalmi ellenőrzésének lehetőségeit korlátozza a jelenlegi működési engedélyezési rendszer is. A műsorellátás további gondjait jelenti, hogy a kínálat nem felel meg a közönségigényeknek (túl sok a könnyűzenei, ezen belül a hagyományos tánczenei program, terjed az értéktelenség, a giccs, kevés prózai szórakoztató műsor és a színvonalas humor), a műsorok és tiszteletdíjak összege meghaladja a rendező szervek lehetőségeit, így kistelepülések nagy többsége az igények ellenére nem képes a jelenlegi kínálatban szereplő műsorok fogadására.

A KISZ tevékenységének főbb vonásai az ifjúság szórakozásában

Az ifjúság szórakozási formáinak támogatását nem átfogó koncepció alapján, hanem a szabadidős tevékenység egyes területein eltérő mértékben és hatékonysággal végeztük.

Segítjük és ösztönözzük az ifjúsági szórakozás programellátását, az ifjúsági parkok szórakoztató tevékenységét, az ifjúsági klubokon belül kialakuló öntevékeny szórakozást. Támogatjuk a diszkó-műsorvezetők, játékvezetők képzését. A KISZ szervei, szervezetei a különböző ifjúsági rendezvények keretében (és önálló alkalmakként is) főleg a könnyűzenei szórakoztató programok szervezését, rendezését vállalják. (Az ifjúsági találkozókra szervezett koncertek, diszkók, a FIN rendezvények keretében megjelenő könnyűzenei programok, a politikai akciókhoz kapcsolódó szolidaritási koncertek, a KISZ Budapesti Bizottságának kezdeményezésére évente szervezett nagyobb rock-események.) Ezek mellett a KISZ által szervezett ill. támogatott versenyek, vetélkedők szórakoztató funkciói említhetők.

Az utóbbi években külön figyelmet kapott a fiatal szórakoztató művészek támogatása, segítése, a körükben végzett mozgalmi tevékenység kialakítása, közéleti, politikai orientálásuk.

(1976-ban sor került a szórakoztató művészek első ifjúsági parlamentjére; ebben az évben megalakult önálló KISZ alapszervezetük; a különböző nemzetközi ifjúsági eseményekre utazó delegációkban jelentős helyet kapnak a szórakoztató művészek; a külföldi ifjúsági szervezetek meghívására évente 6-8 alkalommal biztosítunk számukra külföldi fellépéseket; a KISZ díjat kapott a Fonográf és a Kaláka együttes, nőtt a KISZ kitüntetéseket kiérdemeltek száma: rendszeres résztvevői a fiatal művészek számára szervezett aktíváknak; bekapcsolódtak a fiatal művészek munkabizottságának tevékenységébe.) 

Az ifjúsági szórakozás támogatásában végzett munkánk fő hiányossága - az átfogó koncepció kialakulatlansága mellett - hogy a divatos, népszerűsödő szórakozási formákat nem karoljuk fel, általában utóéletükben foglalkozunk támogatásukkal. A KISZ vezetők körében is élő, jellemző szemléletmód a szórakozási divatok fenntartásos fogadása, lekezelése. A KISZ irányító testületei eddig nem fordítottak figyelmet az ifjúsági szórakozási, szórakoztatási tevékenység elemzésére. Érdekvédelmi, érdekképviseleti munkákban esetenként jelentkezett fiatalok szórakozásának kérdése és az érdekelt állami, társadalmi szervek és intézmények irányában ritkán éltünk a kezdeményező, a javaslattevő, problémafelvető lehetőségeinkkel.

[MOL XIX-I-9-a 7. d. Művelődési Minisztérium]

Ezen a napon történt június 19.

1953

Az Amerikai Egyesült Államokban kémkedésért kivégzik Ethel és Julius Rosenberget.

1991

Elhagyja Magyarországot az utolsó megszálló szovjet katona is, Silov altábornagy személyében.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők