„Egy becsületes tsz-főkönyvelő egyedül többet sikkaszt, mint ez a 23 ember együtt”

Az Onódy-ügyről az MSZMP Központi Bizottságában, 1965. március 11.

1964. december 5-én a Népszabadság hírül adta, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság nyomozást folytatott Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója és 11 társa ellen. A nyomozás megállapításai szerint Onódy és társai éveken keresztül „csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont”. Az Onódy-ügy akarva-akaratlanul is összekapcsolódott a Hruscsov 1964 októberi leváltása nyomán a magyar pártvezetésben kialakuló bizonytalansággal, amely leginkább azt a kérdést vetette fel, miként tud úrrá lenni Kádár János pozíciója megingásán.

Forrás 

Biszku Béla referátuma és a válaszok

"BISZKU BÉLA elvtárs:

Tisztelt Központi Bizottság!

Az én feladatom valamivel egyszerűbb, mint a Nemes elvtársé.

A tájékoztatóban három témáról fogok szólni:

  • A Központi Bizottság decemberi határozata végrehajtásának tapasztalatai, ennek vannak ilyen részkérdései, mindenekelőtt a határozat fogadtatása a közvélemény részéről, az Országgyűlés februári ülésének hatása, a terv teljesítésének január-február havi eredményei, a normarendezés beindításának tapasztalatai, és egy pár szót arról a KB-határozatról, amely a gazdasági vezetés rendszerének fejlesztéséről szólt decemberben.
  • A tsz. zárszámadó közgyűlések néhány tapasztalata.
  • A pártvezetőségek újjáválasztása.

Szeretném a PB megbízásából a Központi Bizottságot tájékoztatni erről az Onódy-féle ügyről, mert előbb meditáltunk rajta, hogy a KB-nak adjunk tájékoztatást, vagy ne, de mindenki találkozott valamilyen oldalával ennek a dolognak, és különböző rémhírekkel, és a külügyi oldalával én nem akarok sokat foglalkozni, mert az most már az újságból ismert, de bizonyos politikai vonatkozásai vannak, amikről érdemes szólni. Ami az egész ügynek a jellegét illeti, ez ugyanaz, tisztelt Központi Bizottság, mint a Török-ügy volt annak idején. Emlékeznek az elvtársak, hogy annak idején ezzel mi foglalkoztunk, majdnem hajszálpontosan ugyanaz. (Közbeszólások. Biszku elvtárs türelmet kér, hogy megmagyarázhassa, mire gondol.) Ami a dolog külügyi vonatkozását illeti: ez tisztelt Központi Bizottság? [nem rögzített rész - T. J.], a jogászok, vagy a bűnügyi minősítése ennek a társadalmi tulajdon ellen bűnszövetkezetben elkövetett vétség. Ezt így hívják, összesen 23 embert érint, 10 ellen bírósági eljárás folyik, ebből 5 vagy 6 fő őrizetben, és a többi is természetesen törvényesen felelősségre lesz vonva. Nyílt tárgyalás folyik az ügyben, jelen vannak a nyugati sajtótudósítók is. Szenzációéhesen tartózkodnak ott, az első két nap adtak valamilyen tudósítást, most erről hallgatnak, a szenzáció nem volt meg a számukra. Tehát ez azt jelenti, hogy közönséges bűnügy, az anyagi kár bizonyíthatóan, amit az iratok tartalmaznak, és amit a vádirat tartalmaz, az 6-700 ezer forint között van. Saját hasznukra károsították meg a társadalmi tulajdont, visszaéltek a beosztásukkal, főleg Onódy, reprezentáltak az állam kárára, és közpénzből fedezték mindezeket, amire nem volt törvényes engedélyük. Most ismétlem, azért kívánok róla szólni, mert a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak, a Kormánynak, a Kormány tagjainak a rágalmazása folyt. Amikor ez elkezdődött, sokakat belekevertek, erről meg kell mondani: az ellenségeinknek, ellenfeleinknek a műve. Büntetőjogilag itt ebben a körben, amit említettem, senki sincs érintve, nincs felelőssége. Mégis mi van, elvtársak, ami nem tűrhető, amit szóvá kell tenni? Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, és arról szólni, hogy 1956 után a konszolidációhoz nagyon nagy mértékben hozzájárult az, hogy felszámoltunk és elítéltünk nem kívánatos jelenségeket, amik azelőtt voltak. Ilyesmik, mint a korlátlan juttatások rendszere a vezetők számára. Most mindenki a fizetéséből él. És miért lett mégis ebből a közönséges bűnügyből politika? Felmerül az emberben, hogy miért lett ebből politika. Hát azon túlmenően, hogy az ellenség ezt kiaknázza, a rendszer ellen igyekszik kihasználni, az magától értetődik. Onódy az párttag volt, és olyan, munkásból lett, eredményeket felmutató igazgató volt, aki fokozatosan csúszott le, s követett el bűncselekményeket. Széles baráti kapcsolatokkal rendelkezett állami- és pártvezetők között, és ezt kihasználta - amikor már lecsúszott, és bűncselekményeket követett el, tudatosan ki is használta a bűncselekmények fedezésére. Itt van a találkozás a Török-üggyel, és azzal az azonosság. Ugyanez volt ott is, hogy azok, akik a bűncselekményeket követték el, felhasználták Törököt a bűncselekmények fedezésére. Hogy aztán ő is lecsúszott, ott van a hasonlóság a kettő között. A Politikai Bizottság megbízásából megvizsgáltuk több párttag szerepét. Ezek különbözők, akik elvesztették egyrészt józan ítélőképességüket és kommunista éberségüket, és az Onódy elleni jelzésekre, amik megtörténtek, évekkel ezelőtt megtörténtek, nem figyeltek fel, ellenkezőleg, azt mondták, hogy ez egy tisztességes ember, ehhez nem fér kétség, ez egy tehetséges ember, ajándékot, szívességet fogadtak el tőle, amit - ismétlem - ez közpénzből fedezett, nem a zsebéből. Volt olyan is, akit megkérdeztem, s teljesen jóhiszeműen azt mondta, hogy úgy fogta fel, hogy fel sem merült benne, hogy nem a saját fizetéséből fedezi azt, amit X-nek vagy Y-nak szívességeket vagy ajándékokat adományozott. Aztán van olyan is ezek között az elvtársak között, akik a dologgal valamilyen formában olyan időpontban találkoztak, bejelentéssel találkoztak, vizsgálni kellett volna, és nem vitték végig a vizsgálatot. Azért mondom, hogy itt különféle esetekről van szó. Szeretnék ezek közül kiemelni 2-3 esetet, négyet. Nezvál elvtársnak a szerepét. Ugye szerepelt ebben a dologban Nezvál elvtárs, aki a Központi Bizottságnak tagja. Hát milyen módon tudták felkapni az ő nevét? Igazságügy miniszter, a KB tagja, és ugyanakkor két ilyen fiktív vadásztársaságnak az elnöke volt, ahol az Onódy volt a gazdasági felelős. Aztán ugye tagja volt az egyiknek a Szalay, aztán a másiknak az Igazságügy orvosszakértője meg a felesége, szóval összesen 6 vagy 7 tagú, és mind a kettőnek az elnöke volt. Ezeknek az Onódy volt a gazdasági felelőse, s ezt széltében-hosszában híresztelte, neki ilyen jó kapcsolatai vannak. Most mi tűrhetetlen itt, elvtársak? Az tűrhetetlen, hogy a törvény őrei - Nezvál elvtárs, meg a Szalay elvtárs, a legfőbb bíró - ilyenben benne legyenek. Nekik harcolni kell az ellen, hogy ilyesmi ne forduljon elő, hogy egy ilyen fiktív, látszat-társaságot hozzanak létre - és tagjai, meg elnöke az ilyen társaságnak. Aztán vannak ennek más vonatkozásai is. Itt volt pl. ugye ez az ember, különböző utazásokat tett. Azt hiszem, hogy 7 év alatt (vagy hány év alatt?) 26 esetben volt 36 országban. Most ezek hogy kerültek sorra? Részben hivatalos engedélyek, részben az összeköttetései útján, amivel az Útlevélosztály vezetőjénél rendelkezett, Tatai József, most a Külügyminisztériumban teljesít szolgálatot. És ugye ezt rekompenzálta ez az ember, ezeket a szívességeket, ezeket az útleveleket, amit ő nem a vezetőjének az engedélyével kapott meg, elvitték ide, elvitték oda, ott ingyen fogyasztottak, és ez volt a hála meg a köszönet azért, hogy a törvényes helyen, ahol meg van határozva, hogy hogy kell egy állami tisztviselőnek kiadni az útlevelet, hát másképp jártak el. Aztán más ilyen esetek is szerepeltek, itt az FM egyik osztályvezetője, aki valamilyen kapcsolatban volt Onódyval, aki ingyen belépőt adott a Budapest Táncpalotába, aztán különböző ingyen fogyasztásokat biztosított a számára, azért, hogy rekompenzálja a különböző szívességeket. Ez azt jelenti, hogy olyan szemtelen a bírósági tárgyaláson, hogy azt mondja, hogy ebben a rendszerben? Ebben a rendszerben nem lehet elintézni semmit se összeköttetések nélkül, hát itt vannak az összeköttetések. Aztán különböző kedvezményeket élvezett a MALÉV útján. Az utazásoknak egy részét úgy bonyolította le, hogy vannak ezek a beindító járatok - Te ismered, Kossa elvtárs - a MALÉV-nél, aztán ki tudja, hogy milyen rendszer alapján, mindenki felkerülhet, és haverok meg az összeköttetéssel rendelkezők, azok oda bejuthattak. Így bonyolította le az utazásait. Aztán az IBUSZ részéről különböző kedvezményeket élvezett, és másutt is. No, most hogy merült fel, elvtársak? Felmerült a politikai felelősség, nem bűnügyi felelősség, ez erkölcsi, politikai felelősség. Van a pártszervek felelőssége. A belkereskedelmi tárcának a felelőssége, ahol ez az ember dolgozott, és ott érdekes a felelősség, mert felel a tárcának a vezetője, de szerintünk felelős Sebes elvtárs is, aki felügyelt, és aki megkapta annak idején azokat a bejelentéseket, hogy ez az ember nem tisztességes ember, visszaélések fordulnak elő nála, és erre azzal válaszolt, hogy a revíziót lebonyolították, és akkor kiderült, hogy itt visszaélés nincs. Most, amikor megírta a Központi Bizottságnak a levelet, akkor azt mondja, hogy sajnálja, meg ugye a revízióval nem lehet kideríteni az ilyen visszaéléseket, csak rendőrség útján lehet kideríteni, hát bizony ki lehet deríteni. Csak oda kell figyelni, amikor szólnak az ilyen ügyekről. Aztán van Nezvál elvtársnak politikai, erkölcsi felelőssége, Szalay elvtársnak, és bizonyos értelemben [a KPM-nek], mert ugye az a MALÉV meg az IBUSZ, annak a felügyelete, ugye, Csanádi elvtársékhoz tartozik, a KPM-hez.

Nos, most kicsit részletesebben a Belkereskedelmi Minisztérium felelősségéről. Bejelentések érkeztek, és nem segítették, hanem gátolták a vizsgálatnak a megindítását, tulajdonképpen azzal, hogy a válasz az volt, hogy itt nincs semmi visszaélés, itt tisztességes emberekről van szó, és ne üldözzék ezeket. Aztán érdemes megvizsgálni azt is, hogy mik adnak lehetőséget visszaélésre. Annak idején, én emlékszem, a Minisztertanácsnál mit vitatkoztunk ezen a "káló"-nagyságon, hogy mekkora legyen a "káló", egy óriási vita volt, most már vannak tapasztalatok, és érdemes felülvizsgálni, hogy ez helyesen lett-e annak idején jóváhagyva, mert ebbe aztán mindent belevarrtak. Ennek a következményeképpen éltek vissza különböző dolgokban, egy ösztönzés egyenesen a visszaélésre. Megtörtént az is, elvtársak, hogy a névtelen bejelentő ellen - hát ez az Onódy alaposan dolgozott - rágalmazás címén eljárást indíttatott a törvény, igazságügyi írásszakértőkkel kikutatta, hogy ki írta a levelet, előszedte és eljárást indíttatott ellene, ez még régebben volt. Vagy másfajta felelősséget: régi kommunista szakemberek vagy régi szervezett munkások, nagyon kevés van ezen a területen, mint vendéglátóipar stb., ilyen szakma, nem olyan, mint az építőmunkások szakszervezete vagy a vasasoknak a szakszervezete. És annak idején, már régen figyelmeztetve lettek, hogy változtassanak ezen a helyzeten, nem reagáltak rá, főleg a Sebes elvtárs mint régi kommunista. Aztán volt bizonyos egészségtelen rivalizálás a minisztérium, a Belker. Minisztérium és az eljáró hatóságok között is, a főkapitányság között is ilyen rivalizálások. És a bűncselekménynek a felderítése tulajdonképpen kárt szenvedett. Ha tőlem megkérdeznék, hogy milyen ez a, szakmailag, ez a bűncselekmény - bocsánat a kifejezésért, nem akarok itt súlyos kifejezést használni -, de szakmailag egy gyenge munka, meg kell mondani őszintén, gyenge munka, mert 5 ezer oldalas bizonyító anyag, meg nem tudom hány oldalas ügyészségi összefoglaló, ami a Kertészéktől kezdve minden istennyilával foglalkozik, és a lényeges momentumokat nem emeli ki, hát rá voltak kényszerítve már a végén, hogy nyílt nyomozati eljárással foglalkozzanak ezzel az üggyel. De ebben természetesen a tárcának, az eljáró tárcának többet kellett volna segíteni, és azt a bizonyos minisztertanácsi határozatot, amit, azt hiszem, 3 esztendővel ezelőtt hoztunk, hogy hogyan kell az ilyen esetekben együttműködni az állami szerveknek, gazdasági szerveknek, igazságügyi szerveknek, bírósági, rendőrségi szerveknek - nem hajtották tulajdonképpen megfelelően végre.

Milyen intézkedéseket hozott a Politikai Bizottság? Először is: megvárjuk, amíg befejezik az egész ügyet. És fogunk egy összefoglaló jelentést kapni, és a tapasztalatokat hasznosítani kell, több irányban. A bírósági ügyön túl, párteljárást kell lefolytatni az ügyben erkölcsileg érintett párttagokkal szemben. Azért, tisztelt elvtársak, hogy a párt legyen intakt. Több ilyen eset volt már. Mert ha nem intakt a párt, akkor nem tud fellépni megfelelőképpen ilyen és hasonló jelenségekkel szemben. Itt szeretném megjegyezni természetesen, hogy jó lesz, ha a megyei pártbizottságok, a budapesti pártbizottság, kerületek saját portájukon szétnéznek jobban, mert minden egyes területnek megvan a maga "kis Onódyja" valamilyen formában, és a párt legyen intakt az ilyen dolgoktól. Azonkívül olyan intézkedéseket hozott a Politikai Bizottság, hogy az érvényes állami rendelkezések betartását szigorúan ellenőrizni kell, mert itt is arról volt szó, hogy vannak érvényes állami döntések, s nem ellenőrizték megfelelőképpen a végrehajtását.

Van egy másik oldala a dolognak, amivel kell foglalkozni, hogy egyszerűsíteni kell a büntetőeljárást. Ez egy hosszadalmas dolog, és nehéz dolog. Én azt hiszem, hogy itt azt történt, hogy mi az 1956 előtti helyzettel szemben egy másik végletbe kerültünk, minden apró részletet a bíróság meg az ügyészség nyomoz meg bizonyít. Minden apró részletet, és akkor nem tudnak a lényegre koncentrálni, azért jönnek 5 ezer oldalas anyagok létre, és azért húzódnak el az eljárások hosszú ideig, és akkor már a visszatartó hatása se olyan, mint kellene lenni. Most ennél természetesen sokkal fontosabb, hogy ne engedjünk ezeknek a lazulásoknak, védjük a pártnak az erkölcsi normáit.

[?]

RÉVÉSZ GÉZA elvtárs:

Tisztelt Elvtársak!

Előrebocsátom, hogy nem kívántam hozzászólni, de mivel nem értek egyet Biszku elvtársnak, illetve a Politikai Bizottságnak azzal az értékelésével, amit az Onódy-ügyben mondott [sic!]. Mi a decemberi KB-ülésen nagyon helyesen elhatároztuk, hogy rendet kell csinálni a munkafegyelem, a lazaságok terén, meg kell szüntetni az úgynevezett álhumanista vagy álemberiesség és stb. stb., a 65-ös tervünk is abból indult ki, az a fő célkitűzése, hogy elsősorban a minőségen kell javítani [sic!]. Igen nagy a jelentősége a rendcsinálás tekintetében, a népgazdasági terv végrehajtásában annak, hogy a dolgozók hogyan állnak hozzá ehhez a tervhez, milyen a politikai hangulat az országban a dolgozó emberek között, megszűnik-e a cinizmus és a közönyösség, eredményes harcot folytatunk-e a pazarlás, az állami eszközök elherdálása szempontjából, és megmondom, hogy ebből a szempontból, lehet, hogy tévedek, nagyon nagy szerencse volna, de mint elég sokat utazó villamoson, trolibuszon, autóbuszon, és gyalogjáró és rengeteg emberrel találkozó ember, a hónapok folyamán, mellesleg itt a Pártközpontban is sokan az utóbbi hónapokban, mikor megyek haza vagy jövök be, kérdezik elég felelős emberek, hát mi lesz már ezzel az Onódy-üggyel, miért nem tájékoztatják a párttagságot, miért lehet rágalmazni vezetőket, Gáspár elvtársról beszélnek, Szénási elvtársról, azonkívül Szalay, Nezvál és egyebekről. Én novemberben a szünetben elmondtam az agit.-proposainknak, hogy hogy dolgozik az ellenséges agit. prop. Talán nem érdektelen elmondani itt most, akkor nem akartam felszólalni. A Nyugatitól 7 percig vitt haza a taxi, és a taxisofőr azt kérdezte, hogy honnan jön, azt hazudtam, hogy Debrecenből, hát ott vettem egy bőröndöt, azt vittem haza, azért ültem taxiba a Nyugatinál. Ott is nagy port vert fel az Onódy-ügy? Nem, mondtam, nem olvasok újságot, meg akartam hallgatni, mit mond. És olyan dolgokat mesélt el. Nos, mi ennek a jelentősége? Egy ilyen taxisofőr nem egyedül van, ő elmondta azt is, hogy 36 éve taxisofőr, 6,19 ft órabért kap, ha 3 liter benzine hiányzik, akkor biztos, hogy ez lesz [sic!], itt pedig benne van 70 miniszter, meg pártvezető, 40 millió forintot kicsempésztek Svájcba, sztriptíz, Bara Margit, Törőcsik Mari, mindenki benne volt.

Elvtársak, nagyon szomorú dolog. Miért? Én akkor ezt elmondtam az elvtársaknak a szünetben. Ez a taxisofőr nem egyedül van, hát vannak egy pár százan, lehet, hogy nem mind ilyen, és bizony ő a Nyugati meg egyebek között a mi embereinket szállítja, vidékieket és másokat, naponta 20-30 ilyet, mindegyiknek elmondja ezt, tudatosan vagy öntudatlanul, ilyen propagandát fejt ki. Ugyanakkor, milyen szánalmas, legalábbis a novemberi közlemény szánalmas volt. Erre is úgy reagáltak komoly, igazi kommunista párttagok, meg ezt nekem mondták, ki kellene tüntetni az Onódyt meg a 12 társát, ott arról volt szó, mert ha hosszú éveken keresztül csak 300 vagy 450 ezer forintot sikkasztottak 12-en a vendéglátóiparban, az még nagy eredmény. Ezt is csak azért mondom el, hogy lássák, hogy milyen hatása van. Elvtársak, a Török-ügyet én ismerem, én akkor idehaza voltam és részt vettem, nem ismerem a részleteit, de először is az nem kapott ilyen nyilvánosságot, jelentéktelen dolog volt, nem vert ilyen társadalmi hullámokat, nincs ilyen társadalmi jelentősége, mint az Onódy-ügynek. És, mondom, én csak azért kértem szót, mert nem szabad, hogy mi ezt elbagatellizáljuk, mert most már nem beszélnek olyan sokat róla, se vidéken, se idehaza, de a nyoma megvan. És ahogy azt a sofőr mondta, és mások is mondják, párttagok is, hogy el fogják kenni a dolgot, sajnos, igen sok emberben él ez. Én meg vagyok győződve legalábbis, én nem néztem bele az Onódy-ügybe, és nem foglalkozok ezzel, hogy se a Nezvál elvtárs, feltételezem a múltjából is, se a Szalay elvtárs, se más, akiket szóba hoztak, abszolút érdektelenek és abszolút büntetőjogilag tényleg nem felelősek, és semmiféle ajándékokat nem kaptak, és nem vettek részt a sztriptízeken, de szomorú és kellemetlen, hogy hónapokon keresztül? A különféle vicceket is tudják, hogy a Brezsnyev elvtárs is azért jött, mindjárt elterjed a budapesti vicc, hogy tisztázza magát, nincs része az Onódy-ügyben. Van egy hangulat, most is van még egy hangulat, és ez nagyon rossz hatással van. Én nem akarok itt vitatkozni a büntetőjogi eljárással, de az, hogy Onódy 26-szor kinn volt külföldön, Amerikában és Svájcban, meg nem tudom, hogy hol, meg autókat hozott be, ezt csak a tárgyalásról adott legutóbbi közleményben olvastam a Népszabadságban, az maga is ugye azt jelenti, hogy valahol azért nincs rend. Én nem vagyok a kemény kéz olyan értelemben politikájának a híve [sic!], hogy ahogy azt ugye a dogmatikusok, a szektások elképzelik, de hát ahhoz, hogy rendet teremtsünk, rendet kell teremtenünk fent is. Azt is az Államgazdasági Osztályon egy hónappal ezelőtt az egyik osztályértekezleten az a felelős elvtársnő, aki a belker.-rel foglalkozik, elmondta pl., hogy az Onódy-ügyben, ezt a Biszku elvtárs is elmondta itten, hogy két évvel vagy másfél évvel ezelőtt volt bejelentés, és azt az illetőt el is ítélték állítólag rágalmazás címén, ezt mondta legalábbis hivatalosan az elvtársnő. Ezt a hírt a Belker.-ből hozta, el is ítélték, és most rehabilitálni kell, és ki kell fizetni. Nem is akarok ezzel sokat foglalkozni. Tehát énszerintem nem szabad elbagatellizálni, nekünk még ezzel kapcsolatban, a mi agitációs és propaganda munkánknak és felvilágosító munkánknak nagyon sokat kell tennünk [sic!], s megmondom azt is, hogy nagyon kell vigyáznunk a magatartásunkra is. Mert azért én mondom, meg vagyok győződve, bár én nem ismerem az anyagot, és nem nyomoztam senki után, és nem szándékszok [sic!] nyomozni, hogy Nezvál elvtárs nem az, amit mondanak, hogy ingyen ezt kapott meg azt kapott, de hogy az elemi iskolás éberség hiányzott, arról már meg vagyok győződve, mert azért látni kellett volna, hogy valaki az eszközein túl érvényesül.

[?]

NEZVÁL FERENC elvtárs:

Kedves Elvtársak!

Biszku elvtárs referátumával én egyetértek, és szeretnék még néhány gondolatot ezzel kapcsolatosan felemlíteni. [?]

Az Onódy-üggyel kapcsolatosan is kell, úgy érzem, néhány dolgot elmondanom, mert amit a Biszku elvtárs elmondott rám vonatkozóan, az igaz. Én az Onódyt több mint 12 év óta ismertem, még abból az időből, amikor a Ganz-gyárban dolgozott, és odakerült erre a vállalatnak az élére. És én őt nagyon rendes embernek ismertem meg. Nekem a 12-14 esztendő alatt, kb. 8-10 évig kevésbé volt vele kapcsolatom, csak az ellenforradalom után, amikor az ellenforradalom alatt találkoztam vele, és próbálta menteni azokat a berendezéseket, amelyeket ottan támadás ért, és akkor találkoztam vele először. Én az ő munkáját a jobbik oldaláról ismertem meg, és azt is megmondom az elvtársaknak, hogy igenis, én voltam a 14 esztendő alatt 6 alkalommal nála amikor ő meghívott, születésnapra vagy egyéb ilyen összejöveteleken, ahol vagy hárman vagy öten voltunk, de én semmiféle sztriptízen vagy semmiféle egyéb dolgon nem vettem részt. Sajnos ez alatt az idő alatt, az utóbbi 3 esztendő alatt, mi összeállítottunk egy vadásztársaságot a Mátrában, aminek én lettem az elnöke, és itt őszintén megmondom az elvtársaknak, hogy ha azt mondanám, hogy hülyeség volt, akkor az enyhe kifejezés lenne, nekem semmi szükségem nem volt arra, hogy én ennek a vadásztársaságnak az elnöke legyek. A vadásztársaságban, állítom, hogy semmi törvénytelen dolgot nem követtünk el, de mód volt arra, hogy [meg]hurcolják a nevemet, és [be]sározzanak, és sajnos én adtam okot arra, mert ha ennek a vadásztársaságnak nem vagyok tagja, akkor kevésbé lett volna lehetőség, lehet, hogy lett volna akkor is, de ez olyan mód és lehetőség volt, hogy bizony ezt aztán kibővítették mindenféle egyebekkel, amit az elvtársak, meg a Révész elvtárs is elmondott. Én megmondom az elvtársaknak, itt a Központi Bizottság előtt, amikor ez legelőször szóba került, én rettenetesen szégyelltem és restelltem magamat, hogy 36 éves munkásmozgalmi és pártmúltam után ilyen helyzetbe kerültem, mert én eddig is, meg ezután is megálltam, ill. megállom a helyem a rám bízott feladatok megoldásában, és egy ilyen szerencsétlen körülmény közé [sic!] kerültem, hogy volt mód és lehetőség meghurcolni a nevemet, ezen keresztül a pártomat is, a kormányt is. Én azt tudom, hogy ez egy súlyos hiba volt. Nemcsak elemi, ahogyan a Révész elvtárs mondta, hanem nekem sokkal messzebb kellett volna látni, hogy felhasználhatják esetleg a nevemet, vagy olyan dolgot tehetnek vagy csinálhatnak, amely az én nevem alatt azután vagy a népgazdaságnak vagy, mint ahogy később kiderült, saját maguknak is kára származott. Én őszintén megmondom az elvtársaknak, hogy se fegyelmi, se olyan előtt nem álltam még, amely az én becsületemet vagy a párthoz való hűségemet vitathatta volna, de ez alatt a négy és fél hónap alatt rettenetes sokat álltam ki, mert elvtársainknak egy része sem tudta, hogy tényleg mi van, mások eltekerték a fejüket, voltak olyanok, akik eljöttek hozzánk, telefonon kerestek, és mondták, mi van, hát lehetetlen dolog, hogy ilyeneket mondjanak, de mindenesetre igaz volt, hogy össze tudták hozni ezen a címen az én nevemet az Onódy-üggyel, de azt ki tudom jelenteni az elvtársaknak, hogy nekem az ő manipulációiról tudomásom nem volt, engemet semmi olyan dologra nem kért meg, amiben az ő bűncselekményét vagy bűnös munkáját jóváhagytam volna vagy egyetértettem volna vele, és nem is adott nekem semmiféle ajándékot, mert azt egyáltalán nem engedtem volna. Mondom az elvtársaknak, hogy meghívott vacsorára, születésnapra is elmentem, ez összesen 6 esetben volt, pro és kontra, én is meghívtam őt. Egy biztos, hogy ebből nemcsak nekem, de először nekem kellett tanulnom, hogy ilyen körülmények közé egy vezető ne juthasson, és olyan vezető, aki a Központi Bizottságnak is és a Kormánynak is a tagja. Levontam belőle a következtetéseket és mindazokat, amely számomra és a munkámra is kihatott [sic!], és ígérhetem az elvtársaknak, hogyha adnak és lesz mód arra, hogy bebizonyítsam azt, hogy ezen a területen én megálltam a helyemet, ezt a hibát ne nézzék el, hanem annak rendje és módja szerint értékelve, büntessenek meg érte az elvtársak. De én ígérem az elvtársaknak, hogy becsületes voltam és ezután is az fogok maradni, és amit rám bíznak, azt annak rendje és módja szerint pártszerűen végig fogom harcolni, mert eddig is ezt tettem nehéz körülmények között is. Ezt a hibát elkövettem, és kérem az elvtársakat, hogy ennek megfelelően hozzanak határozatot.

[?]

KÁDÁR JÁNOS elvtárs:

Kedves Elvtársak!

Én a Biszku elvtárs tájékoztatójával egyetértek, azt elfogadom, de szeretnék egynéhány megjegyzést fűzni a felmerült kérdésekhez. [?]

Én is szeretnék valamit erről az Onódy-ügyről mondani. Először is a következő jutott nekem eszembe. Azt hiszem, itt valami félreértés van abban, hogy ez azonos vagy nem azonos a Török-üggyel. Persze, hogy nem azonos, hiszen az Török-ügy volt, ez meg Onódy-ügy, ez világos. Hanem: ha az ember felteszi azt a kérdést, hogy miért lett ebből ilyen nagy ügy, akkor meg kell mondani, hogy véleményem szerint itt két dolog játszott szerepet. Az első és a döntő az a politikai szituáció, amelyben ez az Onódy-ügy jelentkezett. Nem szabad elfelejteni, hogy ez az ügy mikor keletkezett. Olyan szituáció volt, hogy a pártban bizonyos, némi zavar mutatkozott, s a kommunisták hadseregében némi kis bizonytalanság volt, s ezt felhasználta az osztályellenség, ezt felhasználta mindenféle rendű és rangú ellenzékünk - hogy úgy mondjam. Persze, nekünk nem az a döntő, hogy mit mond a Szabad Európa Rádió, még csak nem is az a döntő, hogy egy adott taxisofőr mit mond, ha ezt az egész legendát leírnád és kiadnád Münchenben, azért több dollárt lehetne persze kapni, de ez legenda! Itt bennünket más érdekel ebben az ügyben. Olyasmi, hogy kik találták ki ezeket a történeteket? Megmondom, hogy az osztályellenségen kívül nálunk lesben áll 10-20-50, meg néhány száz ember, nekünk van jobboldali ellenzékünk, nekünk van még baloldali ellenzékünk is, itt ülnek évek óta, ezek boldogan csámcsognak, ha valamilyen vezető ember érintve van valamilyen negatív dologban, ő rögtön úgy adja tovább, hogy még kettőt hozzá is ragaszt. Azt hiszem, nem kell ezeket a kádereket bemutatni, ezeket mindenki ismeri, ezek is beledolgoznak természetesen. Az ő szemléletük, a lelkiállapotuk azt kívánja, hogy minél több rossz szó hangozzék el és terjedjen el a jelenlegi Központi Bizottságról és a pártról. Ez természetes. Ezt nekünk így kell nézni. Azt hiszem, a kommunistának lehet egy alapállása, először is azzal kezdi, hogy nem ad hitelt. Itt felmerül az, hogy a párttagságot informálni. Mi ezzel a dologgal foglalkozunk. Azt hiszem, nem kell ezt a Központi Bizottság előtt elhallgatni, tudni kell, hogy ki van küldve egy nagyon magas szintű 3 tagú bizottság, amelyben benne van a Biszku elvtárs, Korom elvtárs és Pap János elvtárs, ennek az ügynek minden ágát-bogát fel kell deríteniök, és javaslatot kell adniok a Politikai Bizottságnak a tennivalókra. Mi nem tehetünk arról, és ez szerencsés és jó dolog, hogy a dolog bűnügyi része hitvány, vacak. Sajnos! Én már olyan dühös voltam, egy becsületes tsz-főkönyvelő egyedül többet sikkaszt, mint ez a 23 ember együtt. Ez a dolog bűnügyi oldala. Ez megy a maga útján, és ezzel kapcsolatban csak egy dolgot kell a Központi Bizottságnak tudnia, hogy a törvény teljes mértékben érvényesülni fog. Aki bűncselekményt követett el, az meg lesz büntetve. Itt más beszámolni való nincs. Ami a párttagság körében szélesen van [sic!], beszámolókat tartunk az Onódy-ügyről, mi magunk csináljuk a nagy ügyet belőle. Szerintem ez az ügy ma már nem olyan, mint decemberben volt. El is fog laposodni. Ha szabad azt a kifejezést használni, a rendszer érdeke azt követeli meg, hogy ne csináljunk belőle nagy ügyet. Megint más dolog ennek az ügynek az egyéb tapasztalata. Az nagyfontosságú számunkra, sokkal fontosabb, mint a dolog bűnügyi része. Említettem, szerintem, hogy az Onódy-ügyből ilyen nagy ügy lett, abban a döntő az akkori politikai atmoszféra volt. Kedvező volt erre. Más, ami ezt lehetővé tette, hogy sajnos ismert nevű elvtársak vannak így-úgy, szegről-végről érintve. Hallották Nezvál elvtársat, ismerjük, ő barátjának tekintette stb. Ez egy adottság, de ténybeli dolog. Ez olyan, hogy ezt az Onódy sok éven át terjesztette, hogy ki az ő ismerőse meg a barátja. Ez nem azt jelenti, hogy Nezvál találkozott az utcán, és bemutattak neki ott egy sikkasztót, és ő odanyújtotta a kezét, hogy legyünk barátok. Itt nem arról az esetről van szó, de a tény az tény marad, hogy ilyen viszony és kontaktus volt. Ez a baj, hogy ilyesmi volt, mert ez ezt lehetővé tette, egyszerűen ez az ember el tudta évek óta terjeszteni, hogy egy és más vezető elvtársak az ő barátjai. Itt van, ugye, Gáspár elvtárs is, ugyanebben a helyzetben van. Ez is segített az ellenségnek persze, hogy az ügyet felfújja.

Mivel kell tehát véleményünk szerint foglalkoznia a Központi Bizottság arra illetékes szervének a továbbiakban? A perben biztosítani a törvényes eljárást. Nekünk ott más dolgunk nincs. Mi nem foglalkozunk 1956 óta perek intézésével, s most ne szegjük meg ezt a szabályt. Biztosítsuk a rendes törvényes eljáráshoz szükséges feltételt. Nekünk kell foglalkozni az állami-politikai felelősség kérdésével. Mert számomra ez egyszerű dolog. Én a sorrendet változtatnám meg, mint amit Biszku elvtárs mondott. A bűnügy után jön az állami-politikai felelősség. Én a következő sorrendet venném ott: felelőssége van a Belkereskedelmi Minisztériumnak, személy szerint Tausz elvtársnak, aki nem volt eljáró ebben az ügyben, egyik fázisában sem, de ő a miniszter, az esküt letette, s Sebes elvtárs, aki eljáró is volt ebben az ügyben. Nekik van politikai felelősségük. Én ezt úgy értem, ott voltam, amikor ők letették az esküt, a mi miniszteri eskünknek nagyon jó szövege van, és ez mindenkire kötelező. Ha nem emlékeznek rá, vegyék elő, s olvassák el újra. Ez a felelősség létezik - szerintem egyszerűen azért, mert az Éttermi és Büfé Vállalat ennek a minisztériumnak az igazgatása alatt működött sok éven keresztül. Pozitív eredménnyel is természetesen, de a negatívumok is ott voltak.

Megmondom, sokkal kisebb mértékű, de hasonló felelőssége van a Közlekedési Minisztériumnak is, és Csanádi elvtársnak, aki miniszter. Mást nem tudok megnevezni, mert nem tudjuk, hogy mi hova tartozik ott. Egyszerűen annyi van, hogy a MALÉV és az IBUSZ bizonyos értelemben érintve van ezekben a dolgokban. Lazaságokon keresztül. Tehát ez a két miniszter felelős, akihez tartozik a dolog. S ha szabad valami reklamációt itt szóvá tenni, én megmondanám, nem tudom, hogy hogyan jelentkezik ez a felelősség konkrétan, de elvileg fennáll, s én nagyon hiányoltam, elvtársak, ez az ügy ment, ment sok hónapon keresztül, mindnyájan olvastuk a híranyagokban jobbra meg balra, meg a szóbeszédekben - mert mi azért szintén beszélünk emberekkel - és bizony isten, Tausz elvtárs még annyit sem mondott a Minisztertanácsban, egyszer sem, hogy elnézést kérek, ez a vállalat nálam van, majd utánanézek, hogy mi történt. Ennyit elvárna azért az ember. Ugyanez vonatkozik a többi elvtársra is. Ezt Csanádi elvtársnak is illett volna mondani, igen, én tudom, hogy érintve van a MALÉV és az IBUSZ, s valami lazaság az oka, ezek sajnos nálam vannak, s akiket kell, azokat előveszem. Valami ilyesmit. Ezt nevezem én állami-politikai felelősségnek. Valami hasonló van a BM számláján is. Ôt se hagynám ki a sorból. A BM-mel, hiába, a beosztásomnál fogva még mindig sokat kell, hogy dolgozzak. Tudom, hogy két évvel ezelőtt a BM-hez is érkezett bejelentés ez ellen a vállalat ellen és Onódy ellen. S bizony, a BM is napirendre tért felette. Meg lehet magyarázni, hogy miért, mert ők az állami-politikai felettesekhez fordultak először, a BM, - ez helyes is mint szisztéma -, s ők azt mondták, hogy nincs semmi, erre levették a napirendről. Jól van! De most van a per, s ennek van visszaható következménye is. Minimum az, hogy megállapítsa, hogy akkor a BM nem helyesen járt el Ez a minimum. Másik az útlevélosztály. Annak én ingyen és külső munkatársa vagyok immár nyolc esztendeje. Ez egy olyan merev intézmény volt, hogy ott útlevelet elintézni hivatalos úton borzasztó nehéz volt. Ugyanezzel a gyakorlattal egyidejűleg mindenféle szélhámosok és csirkefogók 24 órán, meg két órán belül hozzájutottak az útlevélhez. Mondja meg a BM, és mondja meg a Tatai elvtárs, hogy ez hogyan egyeztethető össze. Azt hiszem, ez is az állami felelősség kérdéséhez tartozik. Ez az egyik.

Szerintem más természetű felelőssége van a Nezvál és Szalay elvtársaknak, mégpedig nem is azon a vonalon, amit itt Nezvál elvtárs hangsúlyozott. Ez, amit itt ő elmondott, rendes elvtársi nyilatkozat, ezt mindnyájan úgy értjük, és senki nem lát benne semmiféle közrejátszó valami élezőt, erről nincs szó, ezt meg lehet mondani minden ingadozás nélkül. Szerintem másfajta, szintén állami felelősségről van szó. Az esküt letette ő is, és a Szalay is, amikor legfőbb bíró lett. Ott meg van mondva, hogy miféle törvények felett kell nekik őrködniök. Az a vadásztársaság, kedves Nezvál elvtárs, nem olyan egyszerű, mint te mondod, mert annak azt hiszem öt tagja van, vagy mi a jóisten, és én még inas koromból is emlékszem, az ember az ilyesmit meg tudja ítélni, egyik sem normális vadásztársaság. Ha meg akarom nevezni, akkor ezek ál-vadásztársaságok, az egyik is, meg a másik is, aminek ő az elnöke volt, mert közben lemondott. Az Onódy volt mindkettőnek a gazdasági felelőse. Megmondom, miért ál-vadásztársaságok ezek. Először is, ilyen társadalmi oldaláról nézve, azt hiszem, hogy a minisztériumnak tulajdonképpen nem kellene, hogy legyen vadásztársasága. Az isten áldja meg már a minisztériumban dolgozó elvtársainkat! Nem tudom én, hány ezer vadásztársaság van, gyáriak vannak, lépjenek be máshova, ennek van egy nehézsége, ha azt mondják egy vadásztársaságra, hogy az Igazságügy Minisztérium vadásztársasága. A vadásztársaság egy jogi személy, annak perei vannak, minden évben pere van, minden vadásztársaságnak, mert vadkár miatt feljelentik, és ezt bírósági úton szokták eldönteni. Aztán a vadászterületeket igényelni kell, annak a bérét megállapítják, s ott a vadásztársaság mint jogi személy eljár, vagy annak a képviselője. Most tessék elképzelni azt a jogi eljárást, ahol szemben áll egymással mint feles fél az Igazságügy Minisztérium vadásztársasága, amelynek az elnöke Nezvál elvtárs és, nem tudom én, valamelyik kárvallott termelőszövetkezet. Ezt csak úgy mondom - s akkor egy járásbíróságnak kell ebben az ügyben dönteni. Hát nem érzik az összeférhetetlenséget az elvtársak? Aztán szerintem ál-vadásztársaság ez más szempontból is. Ezeknek a társaságoknak nem öt tagja szokott lenni, meg hét, s főleg nem szokott ugyanaz az öt ember két vadásztársaságot csinálni. Pontosan ugyanaz az öt ember! Azt a bolond is tudja, hogy itt valaminek a kijátszásáról van szó. Magunk közt mondva, a vadásztörvény kijátszásáról van szó. Persze, a vadászok is svihákok, meg a horgászok is, ha tudja, mindenki kijátssza a szabályzatot, de azért van annak valamilyen szintje, egy pontja, amin túl ez megengedhetetlen. Mindenki kijátszhatja, engedelmet kérek, még én is esetleg, ha van egy őr, aki a törvény betartása felett őrködik: az Igazságügy Minisztérium és személy szerint az igazságügy miniszter, tehát neki semmi szín alatt nem szabad ilyen dupla vadásztársaságok alapításában részt venni. Szerintem ez nem vicc, ez egy nagyon nagy és komoly dolog, mert az állampolgárok egészen másfajta következtetéseket vonnak le az ilyen dolgokból, mint mi. Ôk akkor azt hiszik, hogy a nagy komoly bűnperekben sincs garancia a törvényesség betartása felett. Én ebben látom az állami-politikai felelősséget a Nezvál és Szalay elvtársak esetében. Persze, megkérdezhetné az ember, ha egyszer az Igazságügy Minisztérium vadásztársasága, akkor mit keresett [ott] az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója mint tag és gazdasági felelős ott. Ez mutatja, hogy ez nem igazi vadásztársaság. Az öt tagból már nem is odavaló az egyik. Ilyesmiben látom a felelősséget.

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők