Egy ítélet háttere

Bárdossy László perének dokumentumai

A háborús bűnösök felelősségre vonására a Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban első számú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.

Bevezetés

Bárdossy László szerepe, Magyarország háborúba sodródásával kapcsolatos felelőssége még ma is megosztja a közvéleményt, az utóbbi időben a tudományos közvéleményt is. Perjés Géza hadtörténész tanulmánya (Bárdossy László és pere in.: Hadtörténelmi közlemények CXIII. 4. sz. 771-841.) alapvetően kérdőjelezi meg a Bárdossy László történelmi szerepének megítélésével kapcsolatos korábbi szaktudományos konszenzust. A kérdés tárgyszerű vizsgálatát megkönnyíti, hogy Pritz Pál 1991-ben kiadta a Bárdossy perrel kapcsolatos - általa ismert - dokumentumokat (Bárdossy László a népbíróság előtt. Budapest, 1991), majd Jaszovszky László publikálta a Bárdossy per elsőfokú tárgyalásának jegyzőkönyvét (Bűnös volt-e Bárdossy László. Budapest, 1996.). Noha a kérdés politikai vonatkozásai a tárgyszerű vizsgálatot valószínűleg még sokáig nehezítik, célszerűnek látszik azonban szétválasztani a jogi felelősség és a történelmi szerep megítélését. Tény, hogy a vesztes háború után fél évvel nem volt lehetőség egy minden szempontból kifogástalan jogi eljárás lefolytatására, hiszen a vád alapjául szolgáló jogszabályok, az 1945. évi VII. törvénycikkel törvényerőre emelt népbírósági rendeletek kétezer éves jogelvet sértettek: senkit sem lehet elítélni olyan bűnért, ami az elkövetés pillanatában hatályos törvények szerint nem számított bűncselekménynek (nullum crimen sine lege); ugyanakkor azt is hangsúlyoznunk kell, hogy Bárdossy miniszterelnöksége alatt terjesztette be a kormány és fogadta el az Országgyűlés a III. zsidó törvényt, ami "jogalapot" teremtett magyar állampolgárok származás szerinti megkülönböztetésére és üldözésére, közbűnténnyé téve a magánélet szférájába tartozó cselekményeket. A jogi, illetve a történelmi felelősség természetesen nem tisztázható a nemzetközi jog és a nemzetközi erőviszonyok figyelembe vétele nélkül.

A háborús bűnösök felelősségre vonására az 1945. évi V. tc.-el törvényerőre emelt Fegyverszüneti Egyezmény kötelezte Magyarországot, és mivel a korban elsőszámú háborús bűnösként tartották nyilván a szövetségesekkel háborúba sodródott ország miniszterelnökét, ezért érthető, ha tisztán jogi szempontból nem is elfogadható, hogy a perben elsősorban a politikai motívumok játszották a főszerepet. A bűnösöket egy 1945-ben létrehozott új bíróság, a népbíróság előtt vonták felelősségre. A népbíróságok működésével kapcsolatban hozott rendeletek, amelyeket az 1945. évi VII. tc. emelt törvényerőre, nemcsak az új jogszolgáltatási szervek felállításáról és szervezetéről rendelkeztek, hanem meghatározták a népbíróságok illetékességi körébe tartozó, elsősorban háborús és népellenes bűncselekményeket. Népbíróság működött minden törvényszéki székhelyen: Budapesten, Szegeden, Esztergomban, Kalocsán stb. A népbíróságok bírói tanácsaiba a Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült öt politikai párt delegálta a népbírókat, akiknek nem kellett jogi végzetséggel rendelkezniük, az igazságügyminiszter azonban szakképzett tanácsvezető bírót jelölt ki minden tanácsba, aki csak szavazategyenlőség esetében szavazhatott, egyébként a tárgyalás lefolytatásának szabályszerűsége és a népbírák szakkérdésekben való felvilágosítása volt a feladata. A fellebbezési fórum a Népbíróságok Országos Tanácsa volt, amelybe azonban már csak jogászi végzettséggel rendelkező bírókat delegálhattak a pártok. A Magyar Országos Levéltárban Bárdossy perével kapcsolatban az Igazságügyi Minisztérium és a Népbíróságok Országos Tanácsának iratai közt találhatók jelentõsebb iratok. A Népbíróságok Országos Tanácsának 2946/1945 számú irata tartalmazza a másodfokú bírósági eljárással kapcsolatban keletkezett dokumentumokat: a másodfokú itélet egy fogalmazványát és kiadmányát, az itéleti tanácskozási jegyzõkönyv és a kegyelmi tanácskozási jegyzõkönyv egy-egy kiadványát, valamint a kegyelmi eljárással kapcsolatos átiratokat és az iratok kezelésével kapcsolatos feljegyzéseket és levelezéseket. Az alább közölt forrás a Bárdossy per másodfokú eljárásának ítéleti tanácskozási jegyzőkönyve és kegyelmi tanácskozási jegyzőkönyve.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő