Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

4. Tájékoztató 1988. október végi szegedi eseményekről 

TÁJÉKOZTATÓ

 

A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Operatív Bizottságának kezdeményezéséről és a történtekről

 

1. A József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar ifjúsági parlamentjén megválasztott hallgatói tanács, illetve az öttagú Operatív Bizottság 1988. szeptember 26-ra hívott össze kari hallgatói fórumot, amelyen előterjesztették állásfoglalás tervezetüket a felsőoktatás helyzetéről és állást foglaltak abban, hogy a hallgatói követelések nyomatékosítás érdekében 1988. szeptember 28-ra a hallgatók figyelmeztető sztrájkot hirdetnek, ugyanakkor állásfoglalásukat megküldik a felsőoktatási intézményeknek, a kormányzati szerveknek és a sajtónak.

 

Szándékuk szerint e széles körű publikációval egy társadalmi vitát kívántak elindítani a felsőoktatás megújítása érdekében.

 

Az Egyetem vezetése kari eseményként kezelte mind a fórumot, mind pedig a sztrájkot. Álláspontjukat indokolta, hogy a fórumra elkészített „fogalmi emlékeztető” – amely a hallgatókat feszítő gondokat tartalmazza – elsősorban bölcsészkari gondokat gyűjtött egybe. Viszont a fórumon elfogadott állásfoglalásban megfogalmazott kérdéskörök, valamint azok publicitása messze túlmutatnak egy kar hatáskörén, és az egész felsőoktatást érintik.  

 

A hallgatói sztrájk idejére előadásokat terveztek és tartottak a középkori egyetemekről, és a mai külföldi egyetemekről, és egyetemi mozgalmakról.

 

Ezek a rendezvények nyitottak voltak mind a sajtó, rádió nyilvánossága előtt, mind más karok hallgatói előtt.

 

A sztrájkban Bölcsészettudományi Kar hallgatói vettek részt. Az oktatók is jelen voltak a rendezvényeken, de ők nem sztrájkoltak, és Kristó Gyula dékán intézkedésében felszólítást kaptak, hogy 28-án az óráikat ne tartsák meg. Tehát sem oktatási szünetet nem rendeltek el, sem a sztrájkhoz nem csatlakoztak. A Kari Szakszervezeti Bizottság levélben foglalt állást és támogatta a hallgatók által megfogalmazott állásfoglalást.

 

A hallgatói megmozdulásra küldöttek jöttek a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról és a Janus Pannonius Tudományegyetemről, és táviratban támogatták követeléseiket a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatói.

 

Az Egyetemi és Főiskolai Főosztályt Bodnár László rektorhelyettes tájékoztatta a rendezvénysorozatról, hangsúlyozva ennek kari jellegét. Az EFO [Egyetemi és Főiskolai Főosztály] 27-i vezetői értekezletén foglalt állást abban, hogy a szegedi eseményekről a helyszínen tájékozódjon Szövényi Zsolt osztályvezető. Erről Bodnár Lászlót telefonon értesítettük, ugyanakkor Juhász Erzsébet előkészítette, hogy a MTI [Magyar Távirati Iroda] helyi tudósítójának és a rádió esti magazin tudósítójának adjunk nyilatkozatot Szegeden.

 

A hallgatói fórum állásfoglalását előzetesen nem kaptuk meg, a helyszínen délelőtt 10 h-kor ismerhettük meg a követeléseket és a fogalmi emlékeztetőt. Ekkor közölték, hogy a Kar vezetői és mintegy 350 hallgató 11 órára várja a minisztérium képviselőjét konzultációra.

 

A két és félórás konzultáción a felvetett gondok felsőoktatás-politikai és gazdasági kérdésköröket érintettek. Sajnos gyakran volt érzékelhető, hogy alapvető kérdésekben – amelyeket törvény, illetve jogszabályok rögzítenek – nincsenek tájékozódva, illetve a különböző vezetők a felelősséget a minisztériumra hárítják. Így a vita hangulatát a türelmetlenség és a minisztérium felelősségének túlhangsúlyozása, egyfajta minisztérium ellenes hangvétel jellemezte.

 

A konzultáció azzal zárult, hogy a felvetett kérdésekre a választ a minisztériumtól – 30 napos határidő betartásával – a sajtó nyilvánosság bevonásával várják a kar hallgatói.

 

A hallgatói megmozdulásokat, a sztrájk rendezvényeit a jól szervezetség, a fegyelmezettség jellemezte.

 

2. Pusztai Ferenc miniszterhelyettes kísérőlevelével a részletes választ 1988. október 27-én 10 h-kor a minisztérium képviselője adta át az Operatív Bizottság képviselőinek, az egyetem vezetésének, valamint a helyi sajtó és rádió kiküldött munkatársának. Ugyanakkor október 27-én 11 h-kor a Művelődési Minisztériumban sajtótájékoztató keretében ismertettük a minisztériumi választ.

 

A válaszlevélben hangsúlyoztuk:

       hogy a felsőoktatás korszerűsítése érdekében szükség [van] a folyamatos együttműködésre, és kérjük a közös cselekvést és kezdeményezzük az együttműködést;

       az együttműködés alapjának a széleskörű vita alapján kidolgozott és a Minisztertanács által elfogadott cselekvési program megvalósítását tekintjük;

       a program eredményes teljesítése és az irányítás demokratikus ellenőrzése érdekében hozzuk létre az Országos Felsőoktatási Tanácsot.

 

A részletes válasz az alábbi kérdésköröket érintette:

 

[popup title="[…] " format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben összefoglalják az általunk az 5. dokumentumban közölt válaszlevél tartalmát."]

 

A válaszlevél átadását követő két órás megbeszélésen az autonómia, a tanszabadság és az anyagi helyzetről tárgyaltunk jelezve, hogy e témakörök más és más szintű és formájában eltérő intézkedést igényelnek. A Kar dékánja másnapra meghívta az Operatív Bizottságot, elsősorban a tanszabadság illetve a tantervi kérdésekről egy eszmecserére és a hallgatók befolyásolására.

 

A beszélgetés alkalmával jelezték, hogy a minisztérium válaszát nem tudják elfogadni, és szóban is meghívást kaptunk az október 31-i kari fórumra.

 

Már 27-én jelezték, hogy az Operatív Bizottság tagjai a hétfői fórum előkészítése ügyében tárgyalnak a JPTE, valamint az ELTE Hallgatói Önkormányzati Tanács képviselőivel. Ennek az együttműködésnek tudható be, hogy a későbbiekben felerősödtek az Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására irányuló kezdeményezések. 

 

3. 1988. október 31-én kari fórumot hívtak össze a minisztérium válaszlevelének megvitatására úgy, hogy az Operatív Bizottság – a fórum meghallgatás nélkül – elkészítette az elutasító választ „Válasz a válaszra: Mi az oka, hogy Magyarországon a felsőfokú oktatás lábra nem tud kapni” címmel.

 

A Kar mintegy 400-500 hallgatóján és sok oktatóján kívül a szegediek meghívására jelen volt az ELTE – BTK – HÖT [Hallgatói Önkormányzati Testület] képviselője megfigyelőként, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, a JPTE Tanárképző Kara (Kiss Sándor), a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola (15 hallgatóval) és a KLTE képviselője (nem hivatalosan). Valamennyien szolidaritásukról és cselekvő együttműködésükről biztosították a fórumot.

 

A tanácskozáson részt vett a kar dékánja, az egyetem rektora, véleményével azonban a vitát csak a dékán próbálta befolyásolni.

 

A fórum a minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztálya levelének felolvasásával kezdődött, folytatódott a „Válasz a válaszra” kari állásfoglalás-tervezet felolvasásával, majd az ELTE-BTK-HÖT [Hallgatói Önkormányzati Testület] és a JATE BTK Operatív Bizottságának közösen kialakított, Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására vonatkozó javaslatának ismertetésére került sor.

 

Szólt a helyi TDDSZ [Tudományos Dolgozók Demokratikus Szövetsége] képviselője és az ELTE ÁJTK egyik oktatója is szimpátiájukat kifejezve.

 

Ezt követően megindult a vita, de – jellemző módon – nem a minisztérium válaszleveléről, hanem az ülés előtt kiosztott „Válasz a válaszra” c. [című] összeállításról.

 

Előterjesztésükben a minisztérium egyetlen válaszát sem fogadták el, indokaikat néhol stílusbírálatra degradálták. A minisztérium képviselői többször kértek szót, de párbeszéd nem alakulhatott ki.

A vita három pont köré sűrűsödött:

       egyetemi autonómia,

       tanszabadság,

       a felsőoktatás nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből.

 

A vita során egyszer-egyszer felmerült a minisztérium válaszának részleges elfogadása (pl. az orosz nyelv választhatósága), a hangadók azonban a vitát következetesen visszaterelték az eredeti elutasító ellenséges hangnemhez.

 

Szemben a veszprémi ifjúsági parlamenttel, ahol a minisztérium nem csak érvelő támogatást kapott a cselekvési programhoz, hanem az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet mindent a minisztériumtól számon kérni, itt – a szórványosan jelentkező mérsékelt megnyilatkozások mellett – rendkívül erős minisztérium-ellenes hangulat alakult ki. (Minisztériummal szemben bizalmatlansági indítvány, minisztériumi vezetők lemondatása, a minisztérium alkalmatlansága „engedelmes és passzív” magatartása miatt stb.), amit a jelenlévő vendég felsőoktatási intézmények képviselői is szítottak. A Kar dékánja többször megfontoltságra intette a hallgatókat.

 

A hétórás vita során a hallgatóság erősen megfogyatkozott, úgy hogy a szavazáskor a kar hallgatóinak kb. negyede-ötöde volt jelen.

 

A szavazás több kérdésre terjedt ki.

1. Nagy szótöbbséggel, kis módosításokkal elfogadták az Operatív Bizottság előterjesztését („Válasz a válaszra”), ami a minisztérium egyetemi és főiskolai főosztálya által adott válaszlevél csaknem teljes elutasítását jelenti.

2. Döntöttek abban, hogy az Országgyűléshez 15-20 soros követelést juttatnak el, elsősorban a nemzeti jövedelemből való nagyobb, mintegy 4%-os felsőoktatási részesedést indítványozva.

3. 91 hallgató (a Karnak mintegy 900 hallgatója van) szavazott az országos demonstráció mellett – hangsúlyozva annak nem politikai jellegét. Időpontjául az Országgyűlés novemberi ülésszakának kezdetét megelőző napot – november 23-át – és az országgyűlés első napját – november 24-ét jelölték ki. Felhívásukat valamennyi felsőoktatási intézményhez eljuttatják, rájuk bízva a demonstráció megválasztásának a módját.

4. A jelenlévő hallgatók nagy többsége megszavazta az Országos Felsőoktatási Szövetség megalakítását, amelynek minden oktató és hallgató alanyi jogon tagja lehet, és a „felsőoktatás mindenkori kizárólagos képviseletét valósítaná meg”.

Az országos kongresszus összehívására november 20-át választották.

 

Az oktatók csatlakozásáról – Szegeden – szakszervezeteik fognak nyilatkozni.

 

Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.

 

 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük.

Budapest, 2017. június 21.

A szerkesztők