Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

7. 1988. november 14-ei keltezésű minisztériumi feljegyzés a sztrájk után történtekről 

Tájékoztató az október 31-e utáni eseményekről

 

November 7-én Pécsett a Koordinációs Bizottság ülésén részt vettek: a JATE BTK; az ELTE BTK, ÁJTK, TTK; KLTE BTK, ÁJTK; JPTE Tanárképző Kar, Juhász Gyula Tanárképző [Főiskola]; a Bessenyei György Tanárképző [Főiskola]; a BME Villamosmérnöki Kara; MME Jogi Kar, Bányászati Kar; Keszthelyi Agrártudományi Egyetem; MKKE, Győri Tanítóképző Főiskola. Ugyancsak részt vettek a megbeszélésen a Veszprémi Ifjúsági Parlamenten megválasztott hallgatói képviselők küldöttei is.

 

Tájékozódásunk szerint oktatók csak a JATE képviseletében voltak jelen.

 

A találkozón megerősítették a november 23-24-i szolidaritási demonstrációt, amelynek formájáról minden intézmény önmaga dönt. Az előzetes hírek szerint az első napra előadásokat, filmvetítéseket terveznek, és az éjszakát az intézményben szándékozzák tölteni, reggel közös dalénekléssel kezdenék a napot (pl. Szeged, Pécs).

 

Ezen a megbeszélésen formálódott a Javaslat egy országos érdekképviseleti Felsőoktatási Szövetség alapító okirata [!], amelyet több felsőoktatási intézmény megkapott azzal a kéréssel, hogy ennek alapján nyilvánítsák ki csatlakozási szándékukat.

 

A Javaslat főbb gondolatai az alábbiakban foglalhatók össze:

 

A Felsőoktatási Szövetség[et] és az általunk tervezett Felsőoktatási Tanácsot most már összekapcsolják. A Felsőoktatási Tanács lenne anyagi kérdésekben az igénybegyűjtő, tárgyaló és szétosztó testület. A Tanácsban delegálnák képviselőiket a Szövetség, az intézmények, [a] szakszervezetek, [a] vezetői kollégiumok, az MTA [Magyar Tudományos Akadémia] és [az] MM.

 

A Szövetségnek oktatói és hallgatói tagozata lenne, félévenként Kongresszust hívnának össze (intézményi képviselőkből). Nem szólnak a Kongresszus közötti időszakról, illetve a Szövetség valamilyen vezetőségéről.

 

A Szövetség kizárólagos legitimitással képviseli a felsőoktatást a tervük szerint. A Szövetség megalakulását Előkészítő Koordinációs Bizottság készíti elő, de erről a testületről sem szólnak.

 

a.) Az autonómiát igénylik a személyzeti kérdésekben, a felvételi tartalmában és a keret számok megállapításában, a képzési rend meghatározásában.

b.) A demokratizálást igénylik az intézményi testületi hatáskörök növelésében, a tanszékvezetői feladatok adminisztrációs feladatokra történő szűkítésében és a rotációs elv alkalmazásában.

c.) A tanszabadságot kérik a szabad kollégiumok hirdetésében, diák és tanárválasztásban, egyetemválasztásban, alternatív oktatási formákban (pl. nyári kurzusok), a külföldi tanulmányok korlátozásának megszűntetésében.

 

d.) Az oktatói alkalmazásban a tanácsok döntsenek, megfelelő kritériumok alapján, oktatók anyagi érdekeltsége legyen biztosított, szabad oktatói meghívást [!] (tudományos minősítés legyen a kritérium).

 

e.) A képzési tervek felülvizsgálata és korszerűsítése során a diploma kritériumaként az ideológia megfontolásoktól függetlenül közismereti műveltséget ismerik el.

 

A jelzett követelések sok esetben egymást átfedik, más esetekben intézményi belső mechanizmusokat érintenek, illetve meglévő jogi előírások megvalósítását, de vannak olyanok, amelyek nem vállalhatók.

 

A felsőoktatási intézmények az elmúlt hét végén Szegedről megkapták a szeptember 28-i követeléseket, a minisztériumi választ, valamint a Válasz a válaszra c. [című] dokumentumot, illetve egy [egy] oldalas levelet az anyagi követelésekről és felhívást a csatlakozásról.

 

Az ELTE ÁJTK-n november 10-én vitafórumot terveztek (Bihari-Madarász előadásával) a felsőoktatás válság-állapotáról, amely végül a szegedi javaslathoz történő csatlakozás jegyében zajlott le. A fórumnak ezt a funkcióváltását el nem fogadva Bihari Mihály nem tartotta meg az előadását. A fórumon úgy döntöttek, hogy a Kar oktatóinak és hallgatóinak véleményét meghallgatva döntenek a csatlakozási szándékról, mert ez a fórum nem jogosult kari álláspont kialakítására. A tervezet több pontját vitatták, de az anyagi követelésekben egységes volt az álláspont. November 23-24-re kari fórumot terveznek, ahol a jogászképzés problémájáról vitatkoznának. Az ELTE BTK-n megismételt Kari Tanácsülés tárgyalta november 10-én a Javaslatot, amelyet előzetesen a tanszékcsoportok is megvitattak. A beérkezett észrevételek alapján a Kari Tanács nem fogadta el a Javaslatot, de megbízta az elnökséget, hogy az észrevételek bedolgozásával hozza az előterjesztést a Kari Tanács elé. E [!] jelenlévő hallgatói képviselők ezzel nem voltak megelégedve.

 

A november 23-24-i szolidaritásról nem született döntés.

 

Az MKKE Ifjúsági Parlamentje november 10-én a szegediek törekvéseit támogatva, olyan demonstrációt tud elfogadni, amely nem zavarja az órák zavartalan megtartását. Ugyanakkor a Felsőoktatási Szövetséggel szemben a Veszprémben elhatározott Felsőoktatási Tanács létrehozását támogatja, de nyitottak egy későbbi időpontban a Szövetséghez való csatlakozásban is.

 

A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén november 11-12-én elfogadott állásfoglalás az ideológiai, illetve társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos követelményektől eltekintve az szegediekkel azonos kérdésekben sürgeti a felsőoktatás reformját.

 

A KISZ KB jogosultságait egy országos hallgatói választmánynak adná át, amely az előzetes tárgyalások során a Felsőoktatási Tanácshoz csatlakozna.

  

Budapest, 1988. november 14.

 [olvashatatlan aláírás] Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.


Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők