Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

Sztrájk a szegedi egyetemen

 

Az 1988 őszén bekövetkezett események a szegedi egyetem egy kis jelentőségű ügyéből indultak el. Szeptember közepén vált világossá, hogy az ötödéves hallgatóknak a korábbiaknál kétszer több órát kell majd az adott évben hospitálniuk. Ez ellen kezdődött meg egy szervezkedés, amely végül sokkal kiterjedtebb hatást gerjesztett.

 

A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara ebben az időszakban nehéz helyzetben volt: a bölcsészhallgatók száma jelentősen megemelkedett, azonban az egyetemet pénzügyi elvonás sújtotta. Az óraszámokat is megnövelték, amely miatt az utolsó éves diákok túlterheltté váltak. Többek között emiatt, valamint a külső „politikai jelenségek” hatása miatt a diákok egy része – a korabeli megfogalmazást használva – „radikalizálódott”.

1988. szeptember 26-án egy fórumot tartott a BTK Ifjúsági Parlamentjének soraiból választott öttagú operatív bizottság, valamint a Kari Gyűlést is összehívták. Akaratukat keresztül tudták vinni, és két nappal későbbre egy figyelmeztető sztrájkot szerveztek, hogy nyomatékot adjanak a felsőoktatás radikális reformjaikat követelő elképzeléseiknek.

 

E követeléseik röviden: teljes intézményi autonómia, tanszabadság, és az ezt szolgáló jogi szabályozás megalkotása; az ideológiai tárgyak és az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése; a tanárképzés és a szakképzés elkülönítése; a felsőoktatás anyagi helyzetének javítása. Emellett szabad tanárválasztást igényeltek, és az alternatív oktatási formák kialakítását.

 

A sztrájkkal – állításuk szerint – a felsőoktatási reform „elodázhatatlanságára” is fel akarták hívni a figyelmet. „A felsőoktatás a jelenlegi gazdasági helyzetben is igénye szerint kapjon pénzt az értelmetlen nagyberuházások, a meddő ipari támogatások és az apparátusok rovására a költségvetésből.” Minderről egy bő állásfoglalást is készítettek.

 

A sztrájk a bölcsészkaron rendzavarás nélkül lezajlott, időtöltésként pedig történelmi jellegű előadásokat tartottak. Képviseltette magát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a pécsi egyetem hallgatósága is. A szegedi egyetem tanárai nem vettek részt az akcióban, óráikat viszont nem tartották meg. A sztrájkot szervezők írásban is követelték a Minisztériumtól, hogy az ún. nyílt válaszban, és „tömegkommunikációs eszközök útján” deklarálja ki álláspontját. A Minisztérium képviseletében Szövényi Zsolt osztályvezető jelent meg a helyszínen, aki az idő rövidségére hivatkozva nem adott érdemi választ, de átvette az állásfoglalást, és megígérte, hogy arra 30 napon belül hivatalos választ adnak.

  

                                                     
 

Czibere Tibor minisztert még a sztrájk reggelén telefaxon keresztül tájékoztatták a fejleményekről. Ebben fontosnak tartották kijelenteni, hogy a fórum „rendkívül fegyelmezett keretek között” kizárólag a felsőoktatás problémáival foglalkozott, leginkább a diákszociális gondok megoldásával. Megjegyzendő, hogy a résztvevők már kategorikusan elhatárolták magukat egyrészt a FIDESZ, másrészt a KISZ KB álláspontjától.

 

A Minisztérium illetékesei eleinte azt hangoztatták, hogy „társadalmi életünk gyakorlatában a sztrájkot - mint véleménynyilvánítási formát - az érdekek kifejezésének végső megoldását, a felsőoktatás területén sem zárhatjuk ki”. Október elején viszont mindehhez az állásponthoz azt is hozzátették, hogy „a sztrájk megítélése - a jelenlegi jogi szabályozás hiányában - attól függ, hogy milyen előkészítő, véleménynyilvánítási vagy érdekkifejező fórumokat követően került meghirdetésre; milyen tartalmi kérdések mellett vagy ellen protestálnak, és végezetül milyen formában kerül megrendezésre. […] A JATE BTK hallgatói önkormányzatainak nyomatékosító sztrájkja eltért a korábbiaktól. Az eltérést abban látjuk, hogy a kar hallgatói fóruma által elfogadott Állásfoglalás a felsőoktatás fejlesztését célzó komplex követelményrendszert tartalmaz.” Emellett a sztrájkot lokálisnak és elsősorban pénzügyi indíttatásúnak jellemezték, bár publicitását túlzott méretűnek tartották. Ez utóbbi kissé aggasztotta is a tárca illetékeseit, mert hozzáfűzték: „az egyetem vezetőivel közösen politikailag kellene elemezni és értékelni a bölcsészkari hallgatók megmozdulását”.

 

A sztrájkról a sajtó is bőven tudósított. Ezen kívül az akkoriban készített rajzokat, plakátokat és molinókat ma a rendszerváltás mozzanatainak értékelik. (A kar épületében pl. a „Több mézet a madzagra!” felirat volt olvasható.)

                          

                                                                                                                                                                    

Kulcsszavak

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők