Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

Sztrájk a szegedi egyetemen

 

Az 1988 őszén bekövetkezett események a szegedi egyetem egy kis jelentőségű ügyéből indultak el. Szeptember közepén vált világossá, hogy az ötödéves hallgatóknak a korábbiaknál kétszer több órát kell majd az adott évben hospitálniuk. Ez ellen kezdődött meg egy szervezkedés, amely végül sokkal kiterjedtebb hatást gerjesztett.

 

A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara ebben az időszakban nehéz helyzetben volt: a bölcsészhallgatók száma jelentősen megemelkedett, azonban az egyetemet pénzügyi elvonás sújtotta. Az óraszámokat is megnövelték, amely miatt az utolsó éves diákok túlterheltté váltak. Többek között emiatt, valamint a külső „politikai jelenségek” hatása miatt a diákok egy része – a korabeli megfogalmazást használva – „radikalizálódott”.

1988. szeptember 26-án egy fórumot tartott a BTK Ifjúsági Parlamentjének soraiból választott öttagú operatív bizottság, valamint a Kari Gyűlést is összehívták. Akaratukat keresztül tudták vinni, és két nappal későbbre egy figyelmeztető sztrájkot szerveztek, hogy nyomatékot adjanak a felsőoktatás radikális reformjaikat követelő elképzeléseiknek.

 

E követeléseik röviden: teljes intézményi autonómia, tanszabadság, és az ezt szolgáló jogi szabályozás megalkotása; az ideológiai tárgyak és az orosz nyelv kötelező oktatásának eltörlése; a tanárképzés és a szakképzés elkülönítése; a felsőoktatás anyagi helyzetének javítása. Emellett szabad tanárválasztást igényeltek, és az alternatív oktatási formák kialakítását.

 

A sztrájkkal – állításuk szerint – a felsőoktatási reform „elodázhatatlanságára” is fel akarták hívni a figyelmet. „A felsőoktatás a jelenlegi gazdasági helyzetben is igénye szerint kapjon pénzt az értelmetlen nagyberuházások, a meddő ipari támogatások és az apparátusok rovására a költségvetésből.” Minderről egy bő állásfoglalást is készítettek.

 

A sztrájk a bölcsészkaron rendzavarás nélkül lezajlott, időtöltésként pedig történelmi jellegű előadásokat tartottak. Képviseltette magát a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, valamint a pécsi egyetem hallgatósága is. A szegedi egyetem tanárai nem vettek részt az akcióban, óráikat viszont nem tartották meg. A sztrájkot szervezők írásban is követelték a Minisztériumtól, hogy az ún. nyílt válaszban, és „tömegkommunikációs eszközök útján” deklarálja ki álláspontját. A Minisztérium képviseletében Szövényi Zsolt osztályvezető jelent meg a helyszínen, aki az idő rövidségére hivatkozva nem adott érdemi választ, de átvette az állásfoglalást, és megígérte, hogy arra 30 napon belül hivatalos választ adnak.

  

                                                     
 

Czibere Tibor minisztert még a sztrájk reggelén telefaxon keresztül tájékoztatták a fejleményekről. Ebben fontosnak tartották kijelenteni, hogy a fórum „rendkívül fegyelmezett keretek között” kizárólag a felsőoktatás problémáival foglalkozott, leginkább a diákszociális gondok megoldásával. Megjegyzendő, hogy a résztvevők már kategorikusan elhatárolták magukat egyrészt a FIDESZ, másrészt a KISZ KB álláspontjától.

 

A Minisztérium illetékesei eleinte azt hangoztatták, hogy „társadalmi életünk gyakorlatában a sztrájkot - mint véleménynyilvánítási formát - az érdekek kifejezésének végső megoldását, a felsőoktatás területén sem zárhatjuk ki”. Október elején viszont mindehhez az állásponthoz azt is hozzátették, hogy „a sztrájk megítélése - a jelenlegi jogi szabályozás hiányában - attól függ, hogy milyen előkészítő, véleménynyilvánítási vagy érdekkifejező fórumokat követően került meghirdetésre; milyen tartalmi kérdések mellett vagy ellen protestálnak, és végezetül milyen formában kerül megrendezésre. […] A JATE BTK hallgatói önkormányzatainak nyomatékosító sztrájkja eltért a korábbiaktól. Az eltérést abban látjuk, hogy a kar hallgatói fóruma által elfogadott Állásfoglalás a felsőoktatás fejlesztését célzó komplex követelményrendszert tartalmaz.” Emellett a sztrájkot lokálisnak és elsősorban pénzügyi indíttatásúnak jellemezték, bár publicitását túlzott méretűnek tartották. Ez utóbbi kissé aggasztotta is a tárca illetékeseit, mert hozzáfűzték: „az egyetem vezetőivel közösen politikailag kellene elemezni és értékelni a bölcsészkari hallgatók megmozdulását”.

 

A sztrájkról a sajtó is bőven tudósított. Ezen kívül az akkoriban készített rajzokat, plakátokat és molinókat ma a rendszerváltás mozzanatainak értékelik. (A kar épületében pl. a „Több mézet a madzagra!” felirat volt olvasható.)

                          

                                                                                                                                                                    

Kulcsszavak

Ezen a napon történt június 22.

1940

Franciaország nevében Huntziger tábornok aláírja a kapitulációt a német csapatok előtt (Compiègne-ben).

1941

Németország lerohanja Szovjetuniót, megnyílik a második világháború második frontja.

1978

James W. Christy amerikai csillagász felfedezi a Charont, a Plútó legnagyobb holdját.

1980

Az NSZK csapata 2-1-es győzelmet arat a római olimpiai stadionban rendezett EB-döntőn Belgium válogatottja fölött.

1988

Az EU engedélyezi a tujontartalmú szeszek gyártását (35 mg/kg), így újra hódíthat az abszint.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük.

Budapest, 2017. június 21.

A szerkesztők