Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A szegedi hallgatók és a minisztérium vitája 

Októberben viszonylag csendes viták és tervezgetések zajlottak, mindkét oldal igyekezett felmérni és elemezni a helyzetet. Az állampárt bizottságot bízott meg az egyetemen zajló folyamatok megismerésére, míg a sztrájkszervezők több új elképzelést és követelést alakítottak ki. Ilyen volt pl. az oktatói munka hallgatói véleményezésének (=OMHV) éles bírálata, amelyet öncélú papírmunkának minősítettek. Az általuk valódinak és hatékonynak nevezett oktatói munka megteremtéséhez szükséges véleményezési tevékenységet az autonómia kibővítéséhez, valamint a pénzügyi keretek biztosításához kötötték Az oktatóknak tájékoztatást kell kapniuk munkájuk hallgatói megítéléséről, mely anyagi és erkölcsi megbecsülésüknek vagy elmarasztalásuknak alapjául fog szolgálni. A véleményezésnek ki kellene terjednie az oktatói munka valamennyi lényeges tartalmi elemére, a módszertani kérdésekre, az oktatott tárgyak tartalmára valamint a szervezeti egységek munkájára. A technikai intézést is kidolgozták (kurzusonként történjen, kérdőívek alapján írásos vélemény, legalább 60%-os részvétel, összesítés, utólagos fórum, beterjesztés a Kari tanácshoz stb.). „Az OMHV akkor válik komollyá, ha az oktatók szakmai teljesítményével és a fenntartó állam szempontjaival együtt határozzák meg átlátható, a lehetőségekhez képest objektív mechanizmusokon keresztül, ki lehessen oktató, milyen minősítést, anyagi erkölcsi elismerést kapjon.”.

 

1988. október 27-én valóban a Minisztérium személyes képviselője adta át a választ a sztrájkot szervező Operatív Bizottságnak. 28-án a dékán „eszmecserére hívta” a Bizottság tagjait, de a hírek szerint szándékaikról nem tudott információt szerezni. 31-én Kari Fórum zajlott le a válaszlevél megvitatása ügyében, de a Bizottság már korábban elkészítette a válaszlevelét („Válasz a válaszra: Mi az oka, hogy Magyarországon a felsőfokú oktatás lábra nem tud kapni”), mely egyértelműen elutasító volt. A fórumon kezdetben a Kar 4-500 hallgatója vett részt (az összesen 900-ból), és meghívásra más felsőoktatási intézmények is képviseltették magukat (ELTE BTK-ról egy személy, a Janus Pannonius Tudományegyetemről Kiss Sándor, a Kossuth Lajos Tudományegyetemről „nem hivatalosan” egy személy, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskoláról 15 fő, és voltak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról is. „Valamennyien szolidaritásukról és cselekvő együttműködésükről biztosították a fórumot.” A tanácskozáson részt vett a kar dékánja, valamint az egyetem rektora, „azonban a vitát csak a dékán próbálta befolyásolni”.

 

Először felolvasták a Minisztérium válaszát, majd folytatták az állásfoglalás-tervezet („Válasz a válaszra”) felolvasásával. Ezt követően ismertették az Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására vonatkozó ELTE-JATE javaslatot. Mindezek után kezdődött meg a vita, de nem a minisztériumi válaszról, hanem csak az arra adandó viszontválasz összeállításáról. A vita három lényeges pont köré kristályosodott ki: az egyetemi autonómia, a tanszabadság, a felsőoktatás nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből.

 

A tárca képviselője szerint rendkívül erős minisztérium-ellenes hangulat alakult ki: követelték bizonyos minisztériumi vezetők lemondását, és bizalmatlansági indítvány készítését is tervezték. Bár néha úgymond mérsékeltebb hangok is hallatszottak, „a hangadók azonban a vitát következetesen visszaterelték az eredeti elutasító, ellenséges hangnemhez”. Emiatt „a Kar dékánja többször megfontolásra intette a hallgatókat.”

     

    
                       

A hosszú, hét órás vita után erősen, negyedére-ötödére csökkent a hallgatói létszám. Végül szavazásra bocsátották a viszontválaszt, majd el is fogadták. Döntöttek az Országgyűléshez eljuttatandó, a nemzeti jövedelem 4%-os részesedését kérő követelésről. 91 hallgató országos demonstráció mellett szavazott, illetve annak november 24-ei időpontját is kijelölték. Végül megszavazták az érdekvédelmet biztosítani hivatott Országos Felsőoktatási Szövetség (OFSZ) megalakítását.

 

A tárca ellenben egy ún. Felsőoktatási Tanácsot tervezett megalakítani, amely a már elhatározott és a közeljövőben kidolgozandó programok és egyéb intézkedések „demokratikus ellenőrzésére” lett volna hivatott, és amelynek működése során „számítottak” a hallgatók részvételére és támogatására is. A Tanács működési elveit és szervezeti felépítését nem határozták meg.

 

Az ellentétek kiéleződéséből a tárca azt a véleményt szűrte le, hogy az említett fórum „feltehetően mögöttes politikai tartalmat is hordozott. Hatása most még pontosan nem kiszámítható.” Más egyetemeken is fórumok szerveződnek, a Szövetséget is tervezik megalakítani, és a történtek miatt „zavar keletkezhet” az Országos Felsőoktatási Tanács létrehozásában és működésében. A tárca „a komolyabb, súlyos következmények elkerülése céljából” mozgásba lendült, és ellenszervezésbe kezdett. A KISZ KB-val tanácskoztak a közös tennivalókról, a követendő technikáról, konzultációkat folytattak a JATE állami- és pártvezetőivel, valamint a többi felsőoktatási intézménnyel.

                                                                                                                                  

                    

Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők