Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A szegedi hallgatók és a minisztérium vitája 

Októberben viszonylag csendes viták és tervezgetések zajlottak, mindkét oldal igyekezett felmérni és elemezni a helyzetet. Az állampárt bizottságot bízott meg az egyetemen zajló folyamatok megismerésére, míg a sztrájkszervezők több új elképzelést és követelést alakítottak ki. Ilyen volt pl. az oktatói munka hallgatói véleményezésének (=OMHV) éles bírálata, amelyet öncélú papírmunkának minősítettek. Az általuk valódinak és hatékonynak nevezett oktatói munka megteremtéséhez szükséges véleményezési tevékenységet az autonómia kibővítéséhez, valamint a pénzügyi keretek biztosításához kötötték Az oktatóknak tájékoztatást kell kapniuk munkájuk hallgatói megítéléséről, mely anyagi és erkölcsi megbecsülésüknek vagy elmarasztalásuknak alapjául fog szolgálni. A véleményezésnek ki kellene terjednie az oktatói munka valamennyi lényeges tartalmi elemére, a módszertani kérdésekre, az oktatott tárgyak tartalmára valamint a szervezeti egységek munkájára. A technikai intézést is kidolgozták (kurzusonként történjen, kérdőívek alapján írásos vélemény, legalább 60%-os részvétel, összesítés, utólagos fórum, beterjesztés a Kari tanácshoz stb.). „Az OMHV akkor válik komollyá, ha az oktatók szakmai teljesítményével és a fenntartó állam szempontjaival együtt határozzák meg átlátható, a lehetőségekhez képest objektív mechanizmusokon keresztül, ki lehessen oktató, milyen minősítést, anyagi erkölcsi elismerést kapjon.”.

 

1988. október 27-én valóban a Minisztérium személyes képviselője adta át a választ a sztrájkot szervező Operatív Bizottságnak. 28-án a dékán „eszmecserére hívta” a Bizottság tagjait, de a hírek szerint szándékaikról nem tudott információt szerezni. 31-én Kari Fórum zajlott le a válaszlevél megvitatása ügyében, de a Bizottság már korábban elkészítette a válaszlevelét („Válasz a válaszra: Mi az oka, hogy Magyarországon a felsőfokú oktatás lábra nem tud kapni”), mely egyértelműen elutasító volt. A fórumon kezdetben a Kar 4-500 hallgatója vett részt (az összesen 900-ból), és meghívásra más felsőoktatási intézmények is képviseltették magukat (ELTE BTK-ról egy személy, a Janus Pannonius Tudományegyetemről Kiss Sándor, a Kossuth Lajos Tudományegyetemről „nem hivatalosan” egy személy, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskoláról 15 fő, és voltak a Juhász Gyula Tanárképző Főiskoláról is. „Valamennyien szolidaritásukról és cselekvő együttműködésükről biztosították a fórumot.” A tanácskozáson részt vett a kar dékánja, valamint az egyetem rektora, „azonban a vitát csak a dékán próbálta befolyásolni”.

 

Először felolvasták a Minisztérium válaszát, majd folytatták az állásfoglalás-tervezet („Válasz a válaszra”) felolvasásával. Ezt követően ismertették az Országos Felsőoktatási Szövetség létrehozására vonatkozó ELTE-JATE javaslatot. Mindezek után kezdődött meg a vita, de nem a minisztériumi válaszról, hanem csak az arra adandó viszontválasz összeállításáról. A vita három lényeges pont köré kristályosodott ki: az egyetemi autonómia, a tanszabadság, a felsőoktatás nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből.

 

A tárca képviselője szerint rendkívül erős minisztérium-ellenes hangulat alakult ki: követelték bizonyos minisztériumi vezetők lemondását, és bizalmatlansági indítvány készítését is tervezték. Bár néha úgymond mérsékeltebb hangok is hallatszottak, „a hangadók azonban a vitát következetesen visszaterelték az eredeti elutasító, ellenséges hangnemhez”. Emiatt „a Kar dékánja többször megfontolásra intette a hallgatókat.”

     

    
                       

A hosszú, hét órás vita után erősen, negyedére-ötödére csökkent a hallgatói létszám. Végül szavazásra bocsátották a viszontválaszt, majd el is fogadták. Döntöttek az Országgyűléshez eljuttatandó, a nemzeti jövedelem 4%-os részesedését kérő követelésről. 91 hallgató országos demonstráció mellett szavazott, illetve annak november 24-ei időpontját is kijelölték. Végül megszavazták az érdekvédelmet biztosítani hivatott Országos Felsőoktatási Szövetség (OFSZ) megalakítását.

 

A tárca ellenben egy ún. Felsőoktatási Tanácsot tervezett megalakítani, amely a már elhatározott és a közeljövőben kidolgozandó programok és egyéb intézkedések „demokratikus ellenőrzésére” lett volna hivatott, és amelynek működése során „számítottak” a hallgatók részvételére és támogatására is. A Tanács működési elveit és szervezeti felépítését nem határozták meg.

 

Az ellentétek kiéleződéséből a tárca azt a véleményt szűrte le, hogy az említett fórum „feltehetően mögöttes politikai tartalmat is hordozott. Hatása most még pontosan nem kiszámítható.” Más egyetemeken is fórumok szerveződnek, a Szövetséget is tervezik megalakítani, és a történtek miatt „zavar keletkezhet” az Országos Felsőoktatási Tanács létrehozásában és működésében. A tárca „a komolyabb, súlyos következmények elkerülése céljából” mozgásba lendült, és ellenszervezésbe kezdett. A KISZ KB-val tanácskoztak a közös tennivalókról, a követendő technikáról, konzultációkat folytattak a JATE állami- és pártvezetőivel, valamint a többi felsőoktatási intézménnyel.

                                                                                                                                  

                    

Kulcsszavak

Ezen a napon történt december 13.

1903

Megalakult Debrecenben a Bethlen Gábor Kör, amely az 1920-as évektől a Turullal „szemben álló egyetemi hallgatók gyűjtőhelye” lett.

1915

Az első világháború keleti frontján osztrák–magyar és német csapatok elfoglalják Grodno erődjét

1937

A japán csapatok elfoglalják Nanjing (Nanking) kínai várost. Kezdetét veszi a hat hétig tartó mészárlás, amikor 25000 lakost ölnek meg

1941

Magyarország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak

1966

Az amerikai hadsereg megkezdi Hanoi bombázását

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők