Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

A hatalom a mozgalom mellett 

A kormányzati- és pártszervek is igyekeztek a mozgalom élére állni, és átvenni a kezdeményezést. A KISZ országos felsőoktatási rétegértekezletén állásfoglalás mondatott ki, amely a szegediekkel azonos kérdésekben igényelte a felsőoktatás reformját. Kimaradtak viszont belőle az ideológiai és társadalomtudományi tárgyakkal kapcsolatos egyetemi követelések.

 

1989 elején a kormányzat egy „dinamikus“ felsőoktatási fejlesztési tervet fogadott el, jelentősen növelve a pénzügyi előirányzatokat, és erősen kidomborítva az életkörülmények javítását. (Egyébiránt az egyetemi hallgatók számát 1990-ben 20%-al megemelték.) Az automatikus emelésen kívül 1989. szeptembertől a pedagógusok további, rendkívüli 15%-os béremelésben részesültek. E lépés sem érte el a kívánt eredményt, főleg a már előző évben jelentkező, egyre növekvő infláció miatt. 1988-ban vált a fogyasztói áremelkedés kétszámjegyűvé (16% körül), és 1989-ben is hasonlóan alakult. Jelentősen nőtt viszont a fejlesztésekre fordítható összeg. A tárca 1989-es beruházási keretének kb. 67%-át fordították a felsőoktatás fejlesztésére.

Az 1989-es évben javaslatok, tervek és elképzelések sora született minden lehetséges fórumon a felsőoktatási reform végrehajtására és elősegítésére (pl. egy jellegzetes című javaslat a Rektori Konferenciától: „Az egyetemek fejlesztése társadalmi-gazdasági felemelkedésünk érdekében”). Emellett számos egyedi intézkedés született annak pártkérésnek végrehajtása érdekében, hogy az egyetemek „maguk is tegyenek lépéseket súlyos gondjaik megoldása érdekében, ne csupán központi intézkedéseket várjanak, hanem működési helyeiken tárják fel azokat a lehetőségeket, amelyek a felsőoktatást segíthetik” (ilyen lett például az állampárt párthelyiségeinek igénybe vétele).

 

Hosszú előkészítés és viták után, 1989 májusában alakult meg az akkor már Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetségnek (OFÉSZ) nevezett szervezet.

 

A viták és az érdekvédelmi testületek szervezése az 1989-es évet is felölelte. Felsőoktatási törvényt követeltek, a dologi keretek növelését, sőt az ingyenes oktatás megszüntetése is megjelent, valamint ezzel kapcsolatban a különböző hitelkonstrukciók bevezetésének szándéka. az állampárt épületeinek megszerzését is beleértve.

                   

     
 

Az intézményi önállóság és tanszabadság jogának „biztosítása” továbbra is kiemelt figyelmet kapott, a Minisztertanács az Országgyűlést is tájékoztatta a korszerűsítéssel járó jogalkotási feladatokról. 1989-ben a teljes politikai intézményrendszer átalakulása során a felsőoktatás pénzügyi és jogi helyzetének átformálása is napirenden szerepelt.

 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők