Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

2. A szegedi bölcsészkar Operatív Bizottságának Állásfoglalása

1988. szeptember 28. 

A JATE BTK HALLGATÓINAK ÁLLÁSFOGLALÁSA

 

A magyar felsőoktatás és azon belül is a humán felsőoktatás – saját társadalmi, politikai és gazdasági környezetét tükrözve – a jelenlegi helyzetében és állapotában nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni. Minden további halogatás, reformfoltozgatás a (humán) értelmiség a tágabb értelemben vett (írás) tudás létét, a magyarság általános és kulturális érdekeit veszélyezteti.

A felsőoktatás átalakításának alapja egyrészt a felsőoktatási intézmények teljes autonómiája – oktatási és tartalmi kérdésekben –, másrészt a tanszabadság kell, hogy legyen.

 

Ennek érdekében követeljük:

  1. Szűnjön meg a tantervutasítás. A Művelődési Minisztérium hátóságból váljon felügyeleti szervvé, mely csupán felügyeleti jogokat gyakorolhat. Az oktatás tartalmi kérdéseiben a MM csak diploma kiadásának általános feltételeit határozza meg.

    A felsőoktatási intézményeken belül kell dönteni, határozni a kisebb oktatási egységek, a félév teljesítésének feltételeiről. A diákoknak, ezeket a - minden bizonnyal sokkal szigorúbb - követelményeket szem előtt tartva jogában áll a felkészülés módozatainak megválasztása. Az óra látogatása ne legyen kötelező csak ajánlott a számonkérés feltételeinek teljesítése érdekében.

    A szorgalmi időszak teljesítésének feltétele, meghatározott és minimalizált szemináriumi gyakorlati jegy megszerzése legyen, olyan szemináriumokon, amelyek kapcsolódnak az évfolyamok megfelelő tananyagához. A kötelező szemináriumok eltörlésével a hallgatónak joga a szemináriumok és tanárok közötti választás.
    A felsőoktatási intézményekben az eddig kötelező ideológiai tárgyak helyét szabadon választható formában vegyék át az általános társadalomismereti tárgyak és a filozófiai történet. Ez a változás legyen teljes és visszafordíthatatlan: ne lehessen filozófia történet elnevezés alatt csak dialektikus és történelmi materializmust, politológia elnevezés alatt csak tudományos szocializmust, közgazdaságtan alatt csak marxista politikai gazdaságtant oktatni. A marxizmus-leninizmus az orosz nyelvhez hasonlóan legyen egyenlő jogú és helyzetű, mint a többi filozófiai irányzat és nyelv.

    A tanárképzésben az orvosképzéshez hasonlóan a szakoktatás időtartama 5 év legyen. Ezt az időtartamot semmilyen jogcímen, még a pedagógiai képzés érdekében sem lehet megrövidíteni. A képzés végén, a diplomamunka sikeres megvédése után a hallgatók szakdiplomát kapjanak, a tanítani szándékozók egy éves pedagógiai képzés és fizetett iskolai gyakorlat után megfelelés esetén, pedagógusi képzettséget igazoló tanári diplomát kapjanak.

Az oktatás egészét, így a felsőoktatást is magába foglaló új jogi szabályozás, akár új oktatási alaptörvény kidolgozását. A jogszabályalkotása vagy törvényalkotás előkészítő munkálataiba egyenlő, partneri módon vonják be a felsőoktatási intézmények vezetőit, az oktatók és a hallgatók képviselőit, független szakértőket. A jogszabály, törvény elfogadását nyilvános társadalmi vita és széleskörű, korrekt tájékoztatás előzze meg.
Az egyetemi oktató maximálisan képzett oktató és nevelőszakember. Munkájáért az általa oktatott szakterület legmagasabb fizetését kell kapnia, a tudományos pozíciók, az egyetemi státusok fokozatában. Javadalmazása az általános bér- és jövedelemmozgás szerint alakuljon, és az inflációs ráta mellett a tanítási órák száma, a vezetett szemináriumok, a megtartott előadások és a megjelent publikációk függvényében állandóan változzon. Fizetésének, és pusztán annak – kielégítő munkavégzés esetén – elegendőnek kell lennie méltó lakásviszonyok, életszínvonal, könyvellátás és utazási költségek fennakadás nélküli biztosítására.

A hallgató a munkáját végző fiatal szakemberjelölt. Nem kivetettje, nem eltartottja, nem élősdije, hanem egyenjogú tagja a társadalomnak, ezen belül az egyetemi társadalomnak. Munkájáért fizetést kap, javadalmazása az általános bér- és jövedelemmozgás szerint alakuljon és az inflációs ráta mellett legyen tekintettel a lakásviszonyokra, a tanügyi költségekre és az utazási körülményekre. Az ösztöndíj fizetési jellegének alapvető feltétele, hogy amennyiben a hallgató kölcsönt kíván felvenni, a pénzintézetek hitelképes ügyfélnek tekintsék őt.

Ezzel egyidejűleg szükséges és követeljük, hogy kormányzati szinten vizsgálják felül az oktatás, azon belül is a felsőoktatás anyagi feltételeit. Az oktatás – az általánosan vett kulturális, szociális és egészségügyi szférával együtt – kapjon nagyobb részesedést a költségvetésből, a katonai kiadások, az államilag támogatott párt- és tömegszervezetek költségeinek terhére.

 

Kijelentjük: a pedagógusok nem lehetnek tovább a nemzet napszámosai, fizetésük nem éhbér. A pedagógusok felelnek a jövő nemzedékeiért; méltányos társadalmi és anyagi megbecsülésük álljon arányban össztársadalmi fontosságukkal. Fizetésük és pusztán az, elegendő kell legyen a méltó életszínvonal és a szakmai önképzés biztosítására.

 

A hallgatónak minden, a legtágabb értelemben vett, őt érintő kérdésben joga a véleménynyilvánítás, annak minden formájában. A hallgatók választott képviselők révén képviseltetik magukat az oktatási döntéshozás minden szintjén. Érdekeik védelmében és érvényesítésére joguk van szervezetek alakítására, együttes fellépésre az alkotmány tiszteletben tartásával.

 

Ezen állásfoglalással a célunk a véleménynyilvánítás, a tájékoztatás, a társadalmi vita megindítása volt. Ennek megfelelően állásfoglalásunkat eljuttatjuk a kormányzatnak, a művelődési miniszternek, a képviselőháznak, a társadalmi szervezetek és a sajtó képviselőinek és az összes felsőoktatási intézmény vezetőjének.

 

JATE BTK OPERATÍV BIZOTTSÁG

  

Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Eredeti, gépelt tisztázat.

 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt november 19.

1905

Megnyitották a hívők előtt a budapesti Szent István-templomot, a későbbi Bazilikát (a zárókő ünnepélyes elhelyezésére december 8-án került...Tovább

1912

Az I. Balkán háborúban a szerb csapatok döntő vereséget mérnek a török csapatokra.

1917

Befejeződik a Caporettói áttörés, Németország és az Osztrák–Magyar Monarchia csapatai áttörik az olasz frontvonalat és megindulnak...Tovább

1919

A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.

1919

Az Amerikai Egyesült Államok szenátusa, elutasítja a Párizs környéki békeszerződések szövegét.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők