Egyetemi diáksztrájk mozgalom 1988-ban

A felsőoktatás a ’80-as évek végén

„A magyar felsőoktatás [..] nem képes megfelelni a modern kor támasztotta követelményeknek, a magyar társadalom rövid- és hosszú távú érdekeinek. Egyetemeinkre és az ott folyó oktatásra – egész évben és intézményesen – a poroszos hagyományok, a tantervutasítás, az autonómia hiánya, az átideologizáltság, a teljesítmény központúság és a minőségi szempontokat érvényesíteni képtelen mennyiségi termelés jellemző. Ezt a helyzetet és állapotot tarthatatlannak és az eddigi módon megreformálhatatlannak tartjuk. A felsőoktatás egészét kell megváltoztatni, új alapokra helyezni.”

3.Kristó Gyula dékán levele a Minisztériumnak

1988. október 4. 

15-82/1988.

 

Művelődési Minisztérium

Józsa György elvtársnak,

főosztályvezető

 

Budapest, 1884 Szalay u. 10-14.

Tisztelt Józsa Elvtárs!

 

Mint Ön előtt Szövényi Zsolt osztályvezető tájékoztatásából, valamint a tömegkommunikációs eszközök híradásából ismert, karunkon 1988. szeptember 28-án 1 napos hallgatói sztrájk zajlott le, amelynek bizonyos követelései minisztériumi állásfoglalást igényelnek. Tekintettel azonban arra, hogy a követelések másik része a Karon folyó oktatás dolgát érinti, hajlamos vagyok úgy megítélni, hogy a hallgatók által válaszadásul a minisztériumtól kért 30 napos határidő (lejárta: 1988. október 28.) a kari oktatás kérdéseit illetően rám, mint a kar dékánjárta is vonatkozik. Annak érdekében. Hogy a jelzett napig a hallgatókat tájékoztatni tudjam, részint a minisztériumnak szóló tájékoztatás kötelezettségével, részint pedig további lépéseink engedélyezése célzatával az alábbiakat közlöm Főosztályvezető elvtárssal.

 

1. Már a sztrájkot megelőzően, a tavalyi ifjúsági parlamenti állásfoglalásnak megfelelően intézkedtem, hogy e tanévtől kezdve a karon az előadások látogatása nem kötelező.

 

2. Ugyancsak a sztrájkot megelőzően kimunkáltunk egy olyan elképzelést, amely az 1989/90. tanévtől kezdődően ott, ahol a feltételek erre megvannak, bevezetnénk a párhuzamos előadások és szemináriumok meghirdetését, illetve azok hallgatók általi szabad választását.

 

3. A sztrájk-követelések hatására mindenképpen kívánatosnak tartanám, ha felgyorsulnának a minisztérium által koordinált tantervi irányelv-munkálatok, amelyek elsősorban a kimenet, azaz a teljesítmény oldaláról kellene, hogy rögzítsenek bizonyos követelményeket. Magam úgy látom, hogy a központi szabályozásnak csak a karok közti ekvivalencia kérdéseire kellene szorítkoznia, vagyis azt kellene meghatároznia, hogy az egyes szigorlatokon (nyelvszakokon 2. és a 6. félév végén, magyar és történelem szakokon a 2., 4., a 6. és a 8. félév végén) milyen követelményeknek kell a szigorlatozóknak megfelelniük. Szeretnénk lehetőséget kapni arra, hogy a közbülső félévek tantárgyi hálóját – a tanszabadsággal összefüggésben – a kar maga határozhassa meg. A minisztériumtól nyert felhatalmazás (akár kísérleti jellegű indítás) esetén a kar vállalná, hogy az oktatói és hallgatói vélemények egyeztetése eredményeképpen új kari tantervet dolgozna ki, s azt felmenő rendszerrel az 1989/90 tanévtől a kar által oktatott valamennyi szakon bevezetné. A saját tanterveink kimunkálása megnyitja a lehetőséget abban a vonatkozásban is, hogy a kar által tervezett másfél szakos képzés napirendre kerüljön. Úgy vélem, hogy ezeknek a lépéseknek a megtétele összhangban áll nem csupán a hallgatók követeléseivel, hanem a modern egyetemi képzés igényeit is kielégítené.

 

Tisztelettel kérem Főosztályvezető elvtársat, levélben, telefonon, vagy telexen szíveskedjék a közeli hetekben a harmadik pontban foglaltakban kapcsolatos állásfoglalásáról tájékoztatni, hogy legkésőbb október 28-án a hallgatóknak magam is megadhassam a kart érintő oktatási kérdésekben a tájékoztatást.

 

Szeged, 1988. október 4.

 

Kristó Gyula

(Dr. Kristó Gyula dékán)

Jelzet: MOL XIX–I–9–c–2937–1988. – Magyar Országos Levéltár, Czibere Tibor miniszter, iktatott iratok. – Másolat.  
 

Kulcsszavak

Ezen a napon történt május 24.

1915

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája támadás-sorozatot intéz több adriai olasz hadikikötő és ipartelep ellen, válaszul az előző esti...Tovább

1949

A Szovjetunió feloldja a berlini blokádot.

1958

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének moszkvai ülése.

1989

A szocializmus, mint társadalmi-gazdasági rendszer lekerült a XX. század napirendjéről, s legfeljebb történelmi perspektívái lehetnek. De...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők