Kezdeményezés a Kisgazdapárt újjáélesztésére

1964

„A Kisgazdapárt és annak vezetői - megítélésem szerint - nem pottyantak le az ország szekeréről, hanem a Rákosi önkényuralom taszította le őket. Hogy a Rákosi rezsimnek ez az eljárása a nemzet szempontjából helyes volt-e és milyen következményeket von maga után, azt a történelem fogja eldönteni. Meg vagyok azonban győződve, hogy a Kisgazdapárt vezetőinek ez a része is helyesli a szocializmus célkitűzéseit, de a célok megvalósítása érdekében alkalmazott intézkedésekkel nem értenek mindenben egyet. Ez a körülmény a magyarázata magatartásuknak, nem pedig a megbántottság."

Források

1.

Csorba János levele Kádár Jánoshoz

1964. március 23.

 

KÁDÁR JÁNOS Úrnak,

MSZMP első titkára

 

Főtitkár Úr!

 

A Hazafias Népfront kongresszusán Főtitkár Úr említést tett a Kisgazdapárt egykori jobboldali vezetőiről, akik az ország kanyargós töltéseken vágtató szekeréről lepottyantak, és ott is maradtak, és ez a mai napig is bántja őket.

A Kisgazdapárt azon első-vonalbeli vezetői közül, akik a közéletben ma nem szerepelnek, kevesen maradtunk, egymással kapcsolatot sem tartunk, és így csak saját nevemben kívánok erre a megállapításra reflektálni.

A Kisgazdapárt és annak vezetői - megítélésem szerint - nem pottyantak le az ország szekeréről, hanem a Rákosi önkényuralom taszította le őket. Hogy a Rákosi rezsimnek ez az eljárása a nemzet szempontjából helyes volt-e és milyen következményeket von maga után, azt a történelem fogja eldönteni.

Meg vagyok azonban győződve, hogy a Kisgazdapárt vezetőinek ez a része is helyesli a szocializmus célkitűzéseit, de a célok megvalósítása érdekében alkalmazott intézkedésekkel nem értenek mindenben egyet. Ez a körülmény a magyarázata magatartásuknak, nem pedig a megbántottság. Ezért jobboldaliaknak nem tekinthetők. Véleménykülönbségek mindig voltak és lesznek a jövőben is.

A szocialista nemzeti egységről vallott felfogásomat a közelmúltban eljuttattam Főtitkár Úrhoz. Ebben érintettem a mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány problémáját is. Ott is rámutattam, hogy a szocialista tömb egyes országaiban a mezőgazdaság átszervezése nem teljesen hasonló utakon történik. Véleményem szerint a magyar paraszti tömegek gondolkodásának, felfogásának nem mindenben felel meg az átszervezés jelenlegi formája. Ez kitűnik a felmerült problémákból, amelyek ugyan nemcsak nálunk, hanem a szocialista tömb többi országaiban is felmerülnek. Különösen figyelemre méltó a Csehszlovák mezőgazdaság útja, ahol a nehézipar - amely a mienknél jobban megalapozott - hiába fedezte a mezőgazdaság deficitjét, a termelés csökkenése komoly zavarokat okozott a népgazdaságban. (

, 1964. I. 17. szám.)

A mezőgazdaság további szervezésével kapcsolatban, módjában van Főtitkár Úrnak valószínűségi számításokat végeztetni a termelés várható eredményei, jövedelmezősége, a nemzeti jövedelemben való részesedése tekintetében az elkövetkezendő évekre vonatkoztatva, továbbá arra, hogy az utolsó 4 évben befektetett 37 milliárd forint milyen hatásfokkal érvényesült és milyen hatásfok várható a jövőben befektetendő évi 10 milliárd forintból.

Az én egyéni meggyőződésem az, hogy figyelembe véve mezőgazdaságunk mai tényleges helyzetét és a kialakult kereteit, lehetőség volna arra, hogy mintegy 5 év alatt a mezőgazdasági termelés felemelkedjék arra a szintre, ahol a ráfordítás már arányos a terméseredménnyel és kielégíti a fokozódó szükségletet. Ennek előfeltétele azonban a termelőszövetkezetek belső konstrukciójának átalakítása és a korábban a Kisgazdapárt mögé tömörült paraszt tömegeknek a termelés érdekében való mozgósítása. Erre a mozgósításra azonban csak a Kisgazdapárt, vagy pedig talán a paraszti tömegeknek egy saját szervezete volna képes.

A jól jövedelmező mezőgazdaság nagymértékben fokozza az ipar kapacitását. Ha a mezőgazdaság részére kiszakított befektetéseket az ipar fejlesztésére lehetne fordítani, az döntően befolyásolná a szocialista iparnak a tőkés iparral szemben való versenyképességét. Erre a módot néhány éven belül meg lehetne találni.

Meg vagyok győződve arról, hogy a Kisgazdapártnak volt vezetői örömmel lépnének akcióba a mezőgazdasági termelés problémájának a megoldása érdekében abban az esetben, ha a célhoz vezető útban és eszközökben közös megállapodásra lehetne jutni.

Ha Főtitkár Úr ezt az utat járhatónak találja, örömmel állok rendelkezésére.

 

Budapest, 1964. március 23.

 

Őszinte tisztelettel:

Dr. Csorba János

Bp. VI. Lenin krt. 86.

 

Jelzet: MNL OL MK-S 288. f. KJ/32. - A levél gépelt, de az aláírás és a lakcím kézzel írott.

Csorba János levele első oldalának tetejére Kádár János a következőket írta kézzel:

Kállai elvtársnak

Nem tudom a múlt alkalommal - amikor erről szó volt - tudtál-e Csorbával beszélni? Megkérlek, hogy most írásban válaszolj neki, hivatalos formában, de érdemileg természetesen elutasítóan.

Üdv Kádár IV. 10."

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 20.

1938

A gödi fészekben megtartott munkás–paraszt sporttalálkozó antifasisz-ta tüntetéssé változott.

1953

Százezer néző jelenlétében megnyitotta kapuit a Népstadion (mai neve: Puskás Ferenc Stadion). Befogadóképessége megközelítette a 100 ezer...Tovább

1961

Megnyílt Budapest első számú nyári szórakozóhelye, a Budai Ifjúsági Park. Nemcsak az első alkalommal, de a későbbiekben is nagyjából 2000–...Tovább

1963

Az utolsó falut (Aporliget) is bekötötték a villamos-energia hálózatba.

1969

A tisztavatást első alkalommal rendezték meg a Parlament előtt (egészen 2006-ig).

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők