Áremelkedés Magyarországon

A fogyasztói árak. Megváltozott arányok.

1979. július 28.

A hetvenes évek végére Magyarországot is elérte a gazdasági világválság, ami a fogyasztói árak emelkedésében, a megváltozott cserearányokban már közvetlenül érintette a szocialista viszonylatban nyitott magyar gazdaságot. Az új magyar nyugati nyitási politika 1977-1979 között a nehézségek ellensúlyozását, a gazdasági-kereskedelmi lehetőségek bővítését célozta.
A fogyasztói árak Magyarországon néhány éve a korábbiakhoz képest szokatlan mértékben változtak, a mostani árváltozásokhoz hasonló pedig negyedszázada sem volt. Bár hosszabb ideje érzékelhetők a gazdaságban meglevő és csak lassan oldódó gondok, mégis sokan felszisszentünk, megismerve a mostani árváltozásokat. Jogos a kérdés, hogy hol tartunk a közgazdászok által évek óta kritizált, elemzett fogyasztói árrendszer korszerűsítésében? Az elmúlt évtized, különösen az utóbbi évek fogyasztói árváltozásai – mondjuk közérthetően: emelkedő fogyasztói árai – több következtetés levonására alkalmasak.

A tapasztalatok azt igazolják, hogy a követelményekhez mérve nem eléggé rugalmas, de a korábbi gyakorlatnál sokkal rugalmasabb árrendszer mellett sikerült tartósan jó, folyamatában javuló árukínálatot kialakítani. Ezt a tényt nem homályosíthatják el az áruellátást és a kereskedelmet naponta érő bíráló megjegyzések sem. Természetesen nem csak a mozgékonyabb ár által keltett nagyobb ipari és kereskedelmi érdekeltség eredményezte a jobb ellátást. Az összefüggésnek azonban az az oldala feltétlenül igaz, hogy tartósan merev árrendszer mellett tartósan jó kínálatot eddig még a világ egyetlen országában sem sikerült létrehozni. A mesterségesen megmerevített árak és árszínvonal az áruellátás romlását eredményezi.

Miközben a fogyasztói árszínvonal az előző évek mindegyikében 4-5 százalékkal nőtt, a termelői, – azaz a gazdálkodó szervek egymás közötti forgalmában használatos árak – és a fogyasztói árak egymáshoz viszonyított aránya nem a közgazdaságilag kívánatos módon változott. Normálisan működő árrendszerben ugyanis a fogyasztási cikkek és szolgáltatások termelői árszintje ugyanis alacsonyabb, mint a fogyasztói árak színvonala. Nálunk ez pont fordított, és egészen a mostani árrendezésig a fogyasztói árszínvonal volt az alacsonyabb.

Mivel a fogyasztási cikkek és szolgáltatások emelkedő népgazdasági ráfordításainak csak egy része került be a fogyasztói árakba, a be nem engedett részt a növekvő költségvetési támogatások fedezték. Az utóbbi években a fogyasztási cikkekre és szolgáltatásokra adott árkiegészítés jóval meghaladta az ugyanebben a körben beszedett forgalmi adókat. A ráfordítások növekedését több tényező okozta, részben a gazdaság nem kielégítő hatékonyságú működése, részben a megdrágult alapanyag- és energiaköltségek.

Az árrendszer kritikai elemzése során általánosan elfogadottá vált, hogy helyre kell állítani a termelői és fogyasztói árak közötti közgazdaságilag helyes viszonyt. A korábbi feltételezések szerint ez kétirányú intézkedéssel érhető el. Egyrészt a termelői árakban meglévő indokolatlanul magas állami tiszta jövedelmek (eszközlekötési járulék, bérjárulék) mérséklése révén csökkenteni kell a termelői árszínvonalat, másrészt a fogyasztói árszínvonalat emelni kell (nagyjából a most végrehajtott körben és mértékben).

Országunknak a társadalmi össztermékhez képest igen jelentős külkereskedelme van, vagyis a magyar munka értéke egyre közvetlenebbül méretik le a nemzetközi cserében. Az árrendszerre vonatkozóan ebből az a következtetés, hogy nem használhatunk más mércét – hiszen ez önmagunk becsapása lenne – , mint külső piaci árakat, azokat, amelyeket egymás közötti kapcsolataikban a KGST országok is alapként figyelembe vesznek; a tőkés piacok tartósnak ítélhető ártendenciáit, árarányait.

A termelői árak kiindulópontja az alapanyagok és az energia ára. Mint ismeretes, e termékkörben éppen az árrendezés időszakában ugyanolyan árrobbanás ment (és megy) a tőkés piacon végbe, mint amilyen az 1973-1974. évi volt. Az így kialakuló és tartósnak tekinthető árakat már érvényesíteni kell az új árrendszerben. Sőt, olyan rugalmas ármechanizmust kell létrehozni, amely alkalmas az induló helyzet után bekövetkező árváltozások folyamatos átvételére. Nem ismétlődhet meg a korábbi évek gyakorlata, amikor világpiaci értékítélettől a magyar árrendszerben megmutatkozó értékelés egyre nagyobb mértékben elmaradt.

A fogyasztói áraknak – néhány jól körülhatárolható kör kivételével – ki kell fejezniük a társadalmi ráfordításokat.

A fogyasztói áremelésekkel tehát közgazdaságilag indokoltan, s jó irányba léptünk egyet, fenntartva jelentős fogyasztói ártámogatásokat is. A fogyasztói árak lényegében a termelői árakkal azonos szintre kerültek, tehát az említett kétszintűség, (a termelői árszintnél magasabb fogyasztói árszint) nem valósult meg, ehhez ugyanis a mostaninál jóval magasabb fogyasztói árakat kellett volna megállapítani.

Idén megtermelt nemzeti jövedelemből a belföldi felhasználás meghatározott összegű lehet és ez mind felhalmozásnak, mind pedig a lakosság fogyasztásának szigorú keretek között tartását követeli meg. Gazdaságunk egyensúlyi helyzete ezt igényli. Ehhez a lakossági vásárlóerő bizonyos mértékű korlátozására volt szükség, amit a lakosságnak adott jövedelem kiegészítés és az áremelések különbsége jelent.

Az árak változása nemcsak az árszínvonal egészét emelte, hanem megváltozott arányokat is létrehozott. Ma mást jelent a „drágább” és az „olcsóbb”, mint az árrendezés előtt. Így remélhető, hogy a fogyasztó – ahol választhat – a számára és a népgazdaság számára egyaránt olcsóbb lehetőséggel fogja szükségleteit kielégíteni. Például ha, a villamosenergia drágulása miatt ezentúl nem létesítenek villannyal működő fűtőberendezéseket, sőt a meglévőket is kevésbé használják, ez igen előnyös. Ha a viszonylag olcsóbbá vált földgáz az eddiginél gyorsabban terjed, ez is jó. Ha megtermelt gabonából többet tudunk exportálni, mint eddig, mert kevesebb kenyeret etetnek fel takarmányként, ez is eredmény. Ilyen és ehhez hasonló hatásokat vár az ország vezetése a fogyasztói árváltozásoktól, s ezekre szükség van már ebben az évben.

Ezért került sor most fogyasztói áremelésekre, miközben a termelői árak végleges kidolgozása most folyik és azok várhatóan, jövő év január elsejétől lépnek életbe.

Már az elmondottakból is következik, hogy az új fogyasztói árakról ma senki sem állíthatja, hogy hosszabb ideig változatlanok lesznek. Azért kell az elkövetkezendő években ármozgásokkal, mert az ország gazdasági helyzetét meghatározó belső és külső körülmények folytonos változásban vannak és lesznek. Az árreformon kívül számos olyan intézkedés áll még előttünk, amelytől népgazdaságunk versenyképességének előnyös változását várjuk. A gazdaság szerkezetének átalakítása, modernizálása nagy, hosszú évekre szóló feladat, de az eredményeknek már hamarosan jelentkezniük kell.

Ezen a napon történt november 21.

1905

Megjelenik az "Annalen der Physik"-ben Albert Einstein negyedik dolgozata „Függ-e a test tehetetlensége az energiájától?” címmel, és benne...Tovább

1910

Megzületik Both Béla magyar rendező, színművész (Bacsó Péter "A tanú" című filmjében Bástya elvtárs alakítója) († 2002).

1916

I. Ferenc József, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, osztrák császár, magyar és cseh király halála után IV. Károly lesz az utolsó...Tovább

1956

Romániába, Snagovba viszik Nagy Imrét és társait.

1956

A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megakadályozza az Országos Munkástanács megalakulását.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők