Az MSZMP KB ülése az ötéves tervről

Következetességet a végrehajtásban
1979. július 7.

A cikk elemzi az ország gazdasági helyzetét, a külkereskedelem egyensúlytalansága és a belső fogyasztás növekedése előrevetíti számunkra az ország eladósodásának növekedését, a Központi Bizottság határozatainak ismertetésén keresztül.

Az MSZMP Központi Bizottsága az elmúlt hét végén már az V. ötéves terv negyedik évének első öthavi teljesítményét is ismerve tekintette át népgazdaságunk helyzetét, s megállapításaiban a jövővel vetett számot. Nem kétséges: nagy erőfeszítésekre és egyre javuló teljesítményekre van szükség ahhoz, hogy népgazdaságunk fejlődése ne csak irányaiban, de mértékben is elérje a kitűzött célokat.

Már az V. ötéves terv törvénybe iktatásakor alapvető gazdaságpolitikai célként fogalmazódott meg, hogy javítani kell a népgazdaság belső és külső egyensúlyát, s ennek megfelelően kell alakítani, befolyásolni a termelés, a felhasználás és a külkereskedelem arányait. Az elmúlt három év tapasztalatai arra intenek, hogy jelenlegi termelési és termékszerkezetünk, a termelés adott anyag- és energiaigényessége, illetve importérzékenysége mellett nem lehet egy egyszerű képlettel leírható mennyiségi összefüggést megjelölni a termelés, illetve a nemzeti jövedelem növekedési üteme és az egyensúlyi helyzet változása között.

Gazdaságunk külső kapcsolatai már 1976-ban sem voltak egyensúlyban, ezért az V. ötéves terv azzal számolt, hogy a nemzeti jövedelem hazai felhasználása lassabban nőjön, mint a nemzeti jövedelem. Az elmúlt évek ellentmondásai 1978-ban meglehetősen élesen mutatkoztak meg, hiszen a beruházás és a készletfelhalmozás a tervezettet jóval meghaladó növekedése miatt a belföldi felhasználás bővülés jelentősen felülmúlta a nemzeti jövedelem gyarapodásának ütemét. Ennek egyenes következménye volt a jelentős behozatali többlet, amely – mivel a rubel elszámolású import megfelelő növekedését célzó erőfeszítéseink nem mindig jártak sikerrel – döntően tőkés áruforgalmi egyenlegünket terhelte. Természetesen a külkereskedelmi mérleg hiányát nem csak az import túl gyors növekedése, hanem az export kívánatosabbnál – sőt, szükségesnél – lassabb bővülése is okozta. E tényezők együttes hatásaként a külkereskedelmi mérleg hiánya 1978-ban jóval meghaladta a tervezettet.

Az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés az eddigieknél is határozottabban fogalmazta meg, hogy a gazdasági munka fő feladata a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, a tartós javulás megalapozása, még akkor is, ha ez a gazdaság mennyiség ütemének mérséklődésével jár együtt. A döntő tennivaló, hogy fokozzuk a társadalmi termelékenység hatékonyságát.

Az V. ötéves terv a termelékenység számottevő növekedésére számított. Az egységnyi élőmunka-ráfordításra jutó nemzeti jövedelem 1978-ban 4 százalékkal nőtt, de ennek lehetőségét az állóeszközállomány 5,4 százalékos növekedése teremtette meg. A munkaerő és a gépek, berendezések együttes hatékonysága 1,7 százalékkal nőtt, pedig a terv ennél többel számolt! A legfontosabb feladat a termelési szerkezet korszerűsítése, s ebben még csak kezdeti eredmények mutatkoznak.

A gazdaságos termelési szerkezetnek és a haladó technológiai eljárásoknak az elterjesztésében nem szabad megmaradni a hazai gazdaság összefüggés-rendszerében, még akkor sem, ha a bonyolultabb és sokszor ellentmondásos helyzet esetleg autarkiára csábít. Az autarkia nem igazi alternatíva sem a népgazdaság egésze, sem a vállalat szempontjából. Céltudatosabban és bátrabban kell kihasználni a nemzetközi munkamegosztás – elsősorban a KGST-országokkal való együttműködés – lehetőségeit.
A magyar gazdaság vállalati szerkezeti struktúrája azt mutatja, hogy kevés a kis- és középvállalat. Ez nemcsak a nemzetközi összehasonlítás alapján állapítható meg, hanem abból is, hogy a nagyvállalataink egyre növelik az alkatrészek importját, s ahol képesek rá, ott saját maguk rendezkednek be egyre inkább alkatrészek és részegységek gyártására is. Előrelépést olyan árarányok kialakítása jelenthet, amelyek a gazdaságos gyártást a jövedelmek révén ösztönzik, s lehetővé teszik az alkatrészgyártás gazdaságos fejlesztését.

Ugyancsak fontos eleme a hatékonyság fokozásának az importanyagokkal és az importtermékekkel való takarékos gazdálkodás. Az ipar és a mezőgazdaság sok olyan importból származó anyagot és terméket használ fel, amelyek hazai ára még mindig olcsóbb a világpiaci árnál, annak ellenére, hogy az elmúlt években követték a világpiaci ármozgás irányát. Így még mindig nem szűntek meg – bár mérséklődtek – a költségvetés importtámogatási kiadásai.

1979 első öt hónapjának adatai arra utalnak, hogy bár néhány területen mutatkoznak a változás jelei, azokkal még nem lehetünk elégedettek. A Központi Bizottság június 29-i üléséről kiadott közlemény megállapítja, hogy idén az első öt hónapban a népgazdaság alapvetően a tervben kitűzött célok irányában fejlődött, de a minőségi változások még nem bontakoztak ki a szükséges és lehetséges mértékben.

A kivitel összességében ugyan 14 százalékkal nőtt, a behozatal pedig csak 3,4 százalékkal, azonban míg a rubel elszámolású forgalom általában kiegyensúlyozottan fejlődött, s a nem-rubel elszámolású export is gyorsult, a nem-rubel elszámolású import növekedése meghaladta a tervezettet.

Világosan látni kell – és számolni kell vele -, hogy a népgazdasági terv végrehajtásának feltételei több tényező következtében nehezebbé váltak. Nem enyhült, sőt tovább fokozódott a tőkés világpiaci áremelkedések feszítő hatása, a vártnál nagyobb erőfeszítéseket igényel a rubel elszámolású áruforgalom tervszerűségének biztosítása, gondokat okoz a mezőgazdaságban a kedvezőtlen időjárás.

Mindez arra kényszerít, hogy erősíteni kell a gazdálkodás minőségi tényezőinek előretörését, térnyerését. Sürgető követelmény, hogy a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelési és termékszerkezet megfelelő irányú és ütemű módosítása érdekében a világpiaci árakat az eddigieknél jobban figyelembe vevő, reálisabb termelői és fogyasztói árak alakuljanak ki.

Határozott, következetes és gyors intézkedésekre, cselekvésre van szükség. A Központi Bizottság arra szólítja fel a gazdaságirányító szerveket és a vállalatokat, hogy az eddiginél is nagyobb erőfeszítéssel, több kezdeményezéssel, fegyelmezettebben és takarékosabban dolgozzanak és gazdálkodjanak.

Ezen a napon történt november 14.

1925

Statáriális bíróság elé állítják lázadás bűntettével vádolva az augusztus 22-én elfogott Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót, Vas...Tovább

1965

A vietnami háborúban elkezdődik a „Ia Drang”-i csata, az első jelentősebb ütközet az amerikai és észak-vietnami erők között.

1972

az MSZMP KB ülésén Kádár János keményvonalas beszéde, a reform visszafordítása, a visszarendeződés kezdete. Kádár Moszkva és a „...Tovább

1988

November 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltja a független palesztin államot az Izrael által megszállt...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők