Magyar-indonéz kapcsolatok

A feltáratlan lehetőségek piaca

1979. augusztus 4.   

Réti Pál újságíró cikke a magyar-indonéz kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról szól, annak fejlődéséről és a kapcsolatok fejlesztésének a fontosságáról.   
Az indonéz gazdaságról Magyarországon kialakult kép – ha van ilyen egyáltalán – nem mindig fedi a valóságot. A világ ötödik legnépesebb országának gazdasága évek óta gyorsan fejlődik, rohamosan emelkedik az import. Ha nagyobb üzleti sikereket remélnek, a magyar vállalatoknak sem szabad pótlólagos piacnak tekinteniük Indonéziát.

A 136 milliós népesség, a stabil gazdasági helyzet és az erőteljes beruházási politika vonzó piaccá teszik Indonéziát – mondta előadásában Ligeti Pál, djakartai magyar kereskedelmi tanácsos, a Magyar Kereskedelmi Kamara marketing szakbizottságának ülésén. – Igaz, az egy főre jutó nemzeti jövedelem ebben az országban csak körülbelül 240 dollár, ám évek óta 7 százalékkal nő, s Indonéziában japán, valamint nyugatnémet licencek alapján egyebek között színes tévét, magnetofont, hűtőszekrényt gyártanak; autóösszeszerelő üzeme van itt a Toyotának, a Hondának, a Mazdának, de a Mercedesnek és a Polski Fiatnak is. Az ország fizetési mérlege tartósan aktív, tavaly 11,2 milliárd dollár értékű árut – főleg olajat – exportáltak, s 6,7 milliárd dollár értékű árutót importáltak. A tervek szerint 1982-re az import meghaladja a tízmilliárd dollárt. A szocialista országok részesedése Indonézia külkereskedelméből jelenleg mindössze egy százalék.

Magyarország 1974 óta a legnagyobb kedvezmény elve alapján kereskedik Indonéziával, a forgalom tavaly mintegy 24 millió dollár volt. Ez hozzávetőlegesen ötszöröse a két évvel azelőttinek, hiszen 1976-ban még az ötmillió dollárt sem érte el. 1977-ben a hagyományos importtermékek (elsősorban fűszerek) mellett a magyar behozatali listán megjelent a kávé és az ón, s 1978-ban további három millió dollárral, húsz millió dollárra nőtt az import. Tavaly a magyar export csaknem negyven százaléka gép és berendezés volt, ezenkívül főleg gyógyszereket, izzólámpaalkatrészt – utóbbit 1,5 millió dollárért – vásárolt Indonézia Magyarországtól. Egy izzólámpa- és fénycsőgyár berendezéseinek szállítására 1976-ban vállalkozott az Egyesült Izzó. A gyár tervezett teljes kapacitása évi 30 millió izzó és ötmillió fénycső. Az új üzemben 1978 februárjától magyar alkatrészekből szerelik össze a lámpákat, a gyártóberendezések szállításáról most folynak a tárgyalások.

A magyar exportelképzelések kidolgozásakor figyelembe kell venni az indonéz piac sajátosságait – hangsúlyozta a tanácsos a Kamarában. – A magyar vállalatoknak rendívül éles versenyben kell megküzdeniük a megrendelésekért az iparilag fejlett országok – gyakran indonéziai képviselettel is rendelkező – vállalataival, a japán, amerikai, ausztrál, nyugatnémet, vagy holland cégekkel, s nemkülönben a korszerűt is olcsón szállító közeli országok, Kína, Hong-Kong, Dél-Korea, vagy Tajvan termékeivel.

Mindez megköveteli, hogy a magyar vállalatok kulturált piaci munkát végezzenek Indonéziában, időben reagáljanak az érdeklődésekre, a kiírásnak megfelelően készítsék el pályázataikat a versenytárgyalásokra, tartsák be a szállítási határidőket, s igyekezzenek alkalmazkodni az Indonéziában szokásos üzleti feltételekhez.

A beruházások mintegy felét állami vállalatok bonyolítják. Ilyenkor az üzletkötéshez kötelező egy ügynök közbeiktatása. Ezért különösen fontos, hogy az eladni szándékozó vállalatok jó hírű és jó kapcsolatokkal rendelkező ügynököt válasszanak.

A piaci jelenlét Indonéziában is sokra becsült módja a vásárokon, kiállításokon való részvétel. (A Medicor Művek ismerve az indonéz egészségügyi fejlesztési terveket, már az idén önálló kiállítást rendez az indonéz fővárosban.) A következő lépés közös vállalatok, gyártási kooperációk létrehozása lehet. Ha az új vállalat új munkahelyet teremt, s lehetőségeket a hazai ipar termékeinek beépítésére, akkor létesítését az indonéz hatóságok is ösztönzik. A többé-kevésbé sajátos játékszabályok megszegése adott esetben a késedelmesedése itt is a remélt üzlet meghiúsulását jelentette.

A forgalom bővítésének – a magyar export növelésének – komoly gátja a magyar és az indonéz külkereskedelem eltérő hitelfizetési gyakorlata. Az indonéz importőrök nagyobb gépbeszerzések esetén meglehetősen hosszú futamidőt és egy-két éves türelmi időt kötnek ki. Ilyen feltételeket a magyar vállalatok legtöbbször nem vállalhatnak. De miután Indonézia jól fizető, megbízható partner, érdemes lenne a magyar vállalatoknak is megtalálniuk azokat a finanszírozási lehetőségeket, amelyek révén jobban bekapcsolódhatnának Indonézia új fejlesztési programjaiba.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő