Törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról

1979. június 30.

A nemzetközi magánjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek külföldi elemeket tartalmazó vagyoni, munka, illetve családjogi elemeket tartalmaznak. A nemzetközi jogtól jól elhatárolható abban a tekintetben, hogy nem államok, hanem személyek közötti kapcsolatokról van szó. A nemzetközi magánjog magyarországi szabályozásának szükségessége szorosan kapcsolódott az ország nemzetközi nyitási politikájához, annak jogi szabályrendszerét jelentette. A cikk ennek jelentőségét, a nemzetközi kapcsolatokban elfoglalt helyét ismerteti.

Az élet fejlődése mind gyakrabban szül olyan jogviszonyokat, amelyek meghaladják egy adott állam jogi szabályozásának kereteit, és egy másik állam jogának alkalmazását is igénylik. Példákkal élve: ha két magyar állampolgár házasságot kíván kötni, a magyar jogszabályok szerint kell eljárniuk. Ha viszont egy magyar és egy külföldi állampolgár köt házasságot, két jog ütközéséről beszélhetünk. Hasonló a helyzet akkor, ha a magyar állampolgár külföldön örököl, vagy a külföldi, illetőleg a külföldön élő magyar örököl hazánkban.

Nemzetközi gazdasági kapcsolataink során mind gyakrabban keletkeznek gazdasági jogviszonyok (adásvételkor, vállalkozáskor, szállítmányozáskor), s ekkor problémát jelenthet: melyik jogot kell alkalmazni és milyen feltételek mellett? Az eligazodásban, illetőleg az ütközések feloldásában a nemzetközi magánjog szabályai segíthetnek.

Magyarország nemzetközi kapcsolatainak intenzív fejlődése késztette arra a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy megalkossa a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletét. Világosan megfogalmazza a nemzetközi magánjog célját és hatályát a július 1-én hatályba lépő új jogszabály első paragrafusa:

Nemzetközi magánjogi jogszabályunk eddig nem volt. Átfogó nemzetközi magánjogi szabályozás hiányában mostanáig a hazai jogban elszórtan található néhány szabályra, illetőleg két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseink rendelkezéseire kellett támaszkodnunk. Bármilyen jelentősek is az említett szerződések, az átfogó rendezés igényét nem elégítették ki, gyakran kellett szokásjogra hivatkozni, mindezek ellenére sok volt a hézag is. A 11 fejezetből álló jogszabály most egységbe foglalja a magyar nemzetközi magánjog szabályait.

Érdemes a szabályozás elveivel részletesebben is megismerkedni. A nemzetközi magánjog – szemben az államok belső jogával – nem azt mondja meg, hogy adott esetben milyen magatartást kell, vagy lehet tanúsítani, s a jogviszonyban részt vevő felek jogait és kötelezettségeit sem állapítja meg. Szabályai arra adnak választ, hogy adott esetben melyik állam jogát kell alkalmazni, ezért a nemzetközi magánjog rendelkezései, utaló jogszabályok. Nézzünk egy példát. A szellemi alkotások jogával foglalkozó 19. paragrafus szerint: „A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.”

Az új jogszabály a polgári jog, a családi jog a munkajog kérdéseiben a nemzetközi jogszabályalkotási, ítélkezési és szerződéskötési gyakorlatban és szokásokban kialakult úgynevezett kapcsoló elvekre épít. Ez azt jelenti, hogy adott esetben annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek a jogához a konkrét vita tárgya a legkézenfekvőbben kötődik, kapcsolódik. Tulajdonjogi és más dologi jogi kérdésekben például a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, legalábbis ez az általános szabály.

Gazdasági életünket talán a kötelmi jogi rendelkezések (a szerződések, a felelősség szerződésen kívül okozott kárért, a jogalap nélküli gazdagodás) érintik a leginkább. Fontos elv, hogy az új jogszabály a felek jogválasztásából indul ki, eszerint a szerződésekre a felek által választott jogot kell alkalmazni. A rendelkezési jogot a jogszabály tehát nem korlátozza, a szerződő felek egyező akarattal bármely jog hatálya alá helyezhetik megállapodásukat.

Lényeges kiemelni, hogy a jogszabály a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének igényével összhangban, a külföldi jog alkalmazását általában nem köti viszonossághoz. Ez azt jelenti, hogy – eltérő jogszabályi rendelkezések hiányában – a külföldi jog alkalmazása nem függ attól, hogy az illető ország hatóságai adott esetben alkalmazzák-e a magyar jogot.

A külföldi jog alkalmazására – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – csak akkor nem kerülhet sor, ha alkalmazása a magyar közrendbe ütközne, illetőleg úgynevezett csalárd kapcsolás esetén. Nem szükséges a külföldi jogot alkalmazni akkor sem, ha a felek annak mellőzését kérik, azonban „a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a magyartól eltér.”

Jogrendszerünk jelentősen gazdagodott a nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelettel. Mivel az új jogszabály korszerű és átfogó nemzetközi magánjogi rendezésre irányul, fontos eszközt kapott a nemzetközi együttműködés feltételeinek javításában mindenki, aki Magyarország nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésén fáradozik.

Dr. Lukács Tibor

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő