Törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról

1979. június 30.

A nemzetközi magánjog azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek külföldi elemeket tartalmazó vagyoni, munka, illetve családjogi elemeket tartalmaznak. A nemzetközi jogtól jól elhatárolható abban a tekintetben, hogy nem államok, hanem személyek közötti kapcsolatokról van szó. A nemzetközi magánjog magyarországi szabályozásának szükségessége szorosan kapcsolódott az ország nemzetközi nyitási politikájához, annak jogi szabályrendszerét jelentette. A cikk ennek jelentőségét, a nemzetközi kapcsolatokban elfoglalt helyét ismerteti.

Az élet fejlődése mind gyakrabban szül olyan jogviszonyokat, amelyek meghaladják egy adott állam jogi szabályozásának kereteit, és egy másik állam jogának alkalmazását is igénylik. Példákkal élve: ha két magyar állampolgár házasságot kíván kötni, a magyar jogszabályok szerint kell eljárniuk. Ha viszont egy magyar és egy külföldi állampolgár köt házasságot, két jog ütközéséről beszélhetünk. Hasonló a helyzet akkor, ha a magyar állampolgár külföldön örököl, vagy a külföldi, illetőleg a külföldön élő magyar örököl hazánkban.

Nemzetközi gazdasági kapcsolataink során mind gyakrabban keletkeznek gazdasági jogviszonyok (adásvételkor, vállalkozáskor, szállítmányozáskor), s ekkor problémát jelenthet: melyik jogot kell alkalmazni és milyen feltételek mellett? Az eligazodásban, illetőleg az ütközések feloldásában a nemzetközi magánjog szabályai segíthetnek.

Magyarország nemzetközi kapcsolatainak intenzív fejlődése késztette arra a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsát, hogy megalkossa a nemzetközi magánjogról szóló törvényerejű rendeletét. Világosan megfogalmazza a nemzetközi magánjog célját és hatályát a július 1-én hatályba lépő új jogszabály első paragrafusa:

Nemzetközi magánjogi jogszabályunk eddig nem volt. Átfogó nemzetközi magánjogi szabályozás hiányában mostanáig a hazai jogban elszórtan található néhány szabályra, illetőleg két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseink rendelkezéseire kellett támaszkodnunk. Bármilyen jelentősek is az említett szerződések, az átfogó rendezés igényét nem elégítették ki, gyakran kellett szokásjogra hivatkozni, mindezek ellenére sok volt a hézag is. A 11 fejezetből álló jogszabály most egységbe foglalja a magyar nemzetközi magánjog szabályait.

Érdemes a szabályozás elveivel részletesebben is megismerkedni. A nemzetközi magánjog – szemben az államok belső jogával – nem azt mondja meg, hogy adott esetben milyen magatartást kell, vagy lehet tanúsítani, s a jogviszonyban részt vevő felek jogait és kötelezettségeit sem állapítja meg. Szabályai arra adnak választ, hogy adott esetben melyik állam jogát kell alkalmazni, ezért a nemzetközi magánjog rendelkezései, utaló jogszabályok. Nézzünk egy példát. A szellemi alkotások jogával foglalkozó 19. paragrafus szerint: „A szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik.”

Az új jogszabály a polgári jog, a családi jog a munkajog kérdéseiben a nemzetközi jogszabályalkotási, ítélkezési és szerződéskötési gyakorlatban és szokásokban kialakult úgynevezett kapcsoló elvekre épít. Ez azt jelenti, hogy adott esetben annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelynek a jogához a konkrét vita tárgya a legkézenfekvőbben kötődik, kapcsolódik. Tulajdonjogi és más dologi jogi kérdésekben például a dolog fekvésének helyén irányadó jogot kell alkalmazni, legalábbis ez az általános szabály.

Gazdasági életünket talán a kötelmi jogi rendelkezések (a szerződések, a felelősség szerződésen kívül okozott kárért, a jogalap nélküli gazdagodás) érintik a leginkább. Fontos elv, hogy az új jogszabály a felek jogválasztásából indul ki, eszerint a szerződésekre a felek által választott jogot kell alkalmazni. A rendelkezési jogot a jogszabály tehát nem korlátozza, a szerződő felek egyező akarattal bármely jog hatálya alá helyezhetik megállapodásukat.

Lényeges kiemelni, hogy a jogszabály a békés nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének igényével összhangban, a külföldi jog alkalmazását általában nem köti viszonossághoz. Ez azt jelenti, hogy – eltérő jogszabályi rendelkezések hiányában – a külföldi jog alkalmazása nem függ attól, hogy az illető ország hatóságai adott esetben alkalmazzák-e a magyar jogot.

A külföldi jog alkalmazására – a nemzetközi gyakorlattal összhangban – csak akkor nem kerülhet sor, ha alkalmazása a magyar közrendbe ütközne, illetőleg úgynevezett csalárd kapcsolás esetén. Nem szükséges a külföldi jogot alkalmazni akkor sem, ha a felek annak mellőzését kérik, azonban „a külföldi jog alkalmazása nem mellőzhető egymagában azért, mert a külföldi állam társadalmi-gazdasági rendszere a magyartól eltér.”

Jogrendszerünk jelentősen gazdagodott a nemzetközi magánjogi törvényerejű rendelettel. Mivel az új jogszabály korszerű és átfogó nemzetközi magánjogi rendezésre irányul, fontos eszközt kapott a nemzetközi együttműködés feltételeinek javításában mindenki, aki Magyarország nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésén fáradozik.

Dr. Lukács Tibor

Ezen a napon történt december 09.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők