Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
„A népesség abszolút számában jelentős csökkenés állott be”

Próbanépszámlálás 1956 után

„tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük. Nem utolsó sorban ezért tér el lényegesen minden, a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslés a gyakorlattól. […] Amit ugyanakkor nem tudok itt elhallgatni, az az, hogy milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük – és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen – a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg."

A népösszeírás azonban a szétzilálódott gazdasági és politikai helyzetben lévő kormányzatnak ekkor még sok volt, s csak 1958-ban tartottak összeírásokat, de ekkor is csupán egy százalékos mintavétellel, aminek költségkerete töredéke volt az 1957-re tervezettnek. A „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" népszámlálásról szóló 1001/1958. számú minisztertanácsi határozata elrendelte, hogy az 1960. évi népszámlálás előtt próbafelvételt kell tartani. A határozat alapján készült el a próbafelvétel tervezete, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal Kollégiuma 1958. október 30-ai ülésén elfogadott. A próbafelvétel céljaként a népszámlálás megszervezésével, technikai lebonyolításával, a felvétel módjával és a kérdőív tartalmával kapcsolatos kérdések tisztázását jelölték meg. Nem tartozott a felvétel céljai közé, hogy eredményeit kivetítsék, és az országos megoszlások becslésére

, ugyanakkor nem hivatkoztak a forradalom után bekövetkezett népességcsökkenésre sem.

A népszámlálási próbafelvétel elkészítését célozta az 1958 augusztusában Recsken (Heves megye) és az októberben Pellérden (Baranya megye) tartott kísérleti próbaösszeírás. E két próbaösszeírás tapasztalatai alapján módosították a kérdőívek egyes részeit.

A következő népszámlálási próbafelvétel eszmei időpontja 1958. december 31. és 1959. január 1. napja közötti éjfél volt. Az összeírást a Központi Statisztikai Hivatal 1959. január 1. és 8. között tartotta meg a KSH központi és területi szerveinek szakmai irányítása és ellenőrzése mellett. Munkájukat a tanácsok végrehajtó bizottságai által megbízott személyek (számlálóbiztosok, felülvizsgálók, községi és városi felelősök) segítették. A próbafelvétel alkalmával összeírandó városokat és községeket az ország különböző részein jelölték ki úgy, hogy azok egyben különböző településformákat is képviseljenek, és megoszlásaik hasonlóak legyenek az országos megoszlásokhoz. A teljes községek összeírásához ragaszkodtak, mert a tanácsok közreműködéséről csak így szerezhettek tapasztalatot. Az összeírandó községek kijelölésénél azt is szem előtt tartották, hogy azok - az irányítás és az ellenőrzés megkönnyítése céljából - egy-egy megyei vagy járási központból aránylag könnyen elérhetők legyenek. A kiválasztás tehát tudatos volt. Az előkészítéskor a városokat és a községeket a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásán alapuló jellegük és a lélekszám kombinációja segítségével alkotott csoportokra osztották, az 1949. évi népszámlálás megoszlási arányai, de az 1957. január 1-jei lélekszám alapján. E csoportokat úgy határozták meg, hogy azok jól jellemezzék a városok és a községek településformáit. Az egyes csoportokon belül tudatosan választották ki a községeket és a városokat, arra törekedve, hogy a mintában az ország jellegzetes tájegységi, települési sajátosságai általában helyet kapjanak. Az ország területét ezért kilenc nagyobb települési egységre osztották, és ezekből választották ki a lélekszám és a jelleg alapján konstruált csoportokba az egyes községeket.

A próbafelvétel során 32 község teljes népességét írták össze. E mellett őt városban is próbafelvételt hajtottak végre oly módon, hogy a kijelölt városokban néhány számlálókörzetet írtak össze. Mintegy 98 ezer mintát vettek. Próbafelvételkor mind az egyéni, mind pedig a lajstromos számbavételt

. Budapesten 53 számlálókörzetet írtak össze. A számlálókörzeteket úgy jelölték ki, hogy azokba belterületen 300-nál több, de 400-nál kevesebb lakos ne jusson. Külterületen a számlálókörzeteket mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően alakították ki. A számlálókörzeteket és a felülvizsgálati köröket a próbanépszámlálással érintett községek (városok) tanácsainak végrehajtó bizottságai az általuk kijelölt községi vagy városi felelős előterjesztése alapján - a Központi Statisztikai Hivatal megbízottjának meghallgatása után - jelölték ki. A felülvizsgálati köröket általában három-három számlálókörzetenként állapították meg.

A népszámlálási próbafelvétel nem terjedt ki a fegyveres testületek zárt egységekben lakó tagjaira, és nem volt megszervezve a bejelentett lakással nem rendelkezők, valamint az utólag jelentkezők összeírása sem. Ennyiben tehát nem tekinthető teljesnek a próbanépszámlálás. Az összeírásból ily módon kimaradt személyek száma mindamellett olyan kicsiny, hogy az adatok alkalmasak voltak arra, hogy feltárják a lakosság demográfiai viszonyait.

Közölt forrásaink is igazolják, hogy az 1960. évi népszámlálás előkészítése már 1957-ben megkezdődött, amihez igen alapos tanulmányok voltak szükségesek. Az1957-ben elkezdődött munkálatok, a különböző adatgyűjtések (pl. az országot elhagyókról), népszámlálási próbafelvételek, illetve az ekkor szerzett tapasztalatok jól szolgálták az 1960-as teljes körű népszámlálás lebonyolítását.

Ezen a napon történt december 12.

1940

Aláírják a magyar–jugoszláv „örök barátsági szerződést”.

1941

A második világháborúban Nagy-Britannia hadat üzen Bulgáriának és Magyarországnak, Románia az Amerikai Egyesült Államoknak és India...Tovább

1981

A KISZ KB e napra szervezett békemenete lényegesen különbözött a fiatalok eredeti elképzeléseitől. A békemenet az ország összes...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők