Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
„A népesség abszolút számában jelentős csökkenés állott be”

Próbanépszámlálás 1956 után

„tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük. Nem utolsó sorban ezért tér el lényegesen minden, a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslés a gyakorlattól. […] Amit ugyanakkor nem tudok itt elhallgatni, az az, hogy milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük – és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen – a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg."

A népösszeírás azonban a szétzilálódott gazdasági és politikai helyzetben lévő kormányzatnak ekkor még sok volt, s csak 1958-ban tartottak összeírásokat, de ekkor is csupán egy százalékos mintavétellel, aminek költségkerete töredéke volt az 1957-re tervezettnek. A „Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" népszámlálásról szóló 1001/1958. számú minisztertanácsi határozata elrendelte, hogy az 1960. évi népszámlálás előtt próbafelvételt kell tartani. A határozat alapján készült el a próbafelvétel tervezete, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal Kollégiuma 1958. október 30-ai ülésén elfogadott. A próbafelvétel céljaként a népszámlálás megszervezésével, technikai lebonyolításával, a felvétel módjával és a kérdőív tartalmával kapcsolatos kérdések tisztázását jelölték meg. Nem tartozott a felvétel céljai közé, hogy eredményeit kivetítsék, és az országos megoszlások becslésére

, ugyanakkor nem hivatkoztak a forradalom után bekövetkezett népességcsökkenésre sem.

A népszámlálási próbafelvétel elkészítését célozta az 1958 augusztusában Recsken (Heves megye) és az októberben Pellérden (Baranya megye) tartott kísérleti próbaösszeírás. E két próbaösszeírás tapasztalatai alapján módosították a kérdőívek egyes részeit.

A következő népszámlálási próbafelvétel eszmei időpontja 1958. december 31. és 1959. január 1. napja közötti éjfél volt. Az összeírást a Központi Statisztikai Hivatal 1959. január 1. és 8. között tartotta meg a KSH központi és területi szerveinek szakmai irányítása és ellenőrzése mellett. Munkájukat a tanácsok végrehajtó bizottságai által megbízott személyek (számlálóbiztosok, felülvizsgálók, községi és városi felelősök) segítették. A próbafelvétel alkalmával összeírandó városokat és községeket az ország különböző részein jelölték ki úgy, hogy azok egyben különböző településformákat is képviseljenek, és megoszlásaik hasonlóak legyenek az országos megoszlásokhoz. A teljes községek összeírásához ragaszkodtak, mert a tanácsok közreműködéséről csak így szerezhettek tapasztalatot. Az összeírandó községek kijelölésénél azt is szem előtt tartották, hogy azok - az irányítás és az ellenőrzés megkönnyítése céljából - egy-egy megyei vagy járási központból aránylag könnyen elérhetők legyenek. A kiválasztás tehát tudatos volt. Az előkészítéskor a városokat és a községeket a lakosság foglalkozás szerinti megoszlásán alapuló jellegük és a lélekszám kombinációja segítségével alkotott csoportokra osztották, az 1949. évi népszámlálás megoszlási arányai, de az 1957. január 1-jei lélekszám alapján. E csoportokat úgy határozták meg, hogy azok jól jellemezzék a városok és a községek településformáit. Az egyes csoportokon belül tudatosan választották ki a községeket és a városokat, arra törekedve, hogy a mintában az ország jellegzetes tájegységi, települési sajátosságai általában helyet kapjanak. Az ország területét ezért kilenc nagyobb települési egységre osztották, és ezekből választották ki a lélekszám és a jelleg alapján konstruált csoportokba az egyes községeket.

A próbafelvétel során 32 község teljes népességét írták össze. E mellett őt városban is próbafelvételt hajtottak végre oly módon, hogy a kijelölt városokban néhány számlálókörzetet írtak össze. Mintegy 98 ezer mintát vettek. Próbafelvételkor mind az egyéni, mind pedig a lajstromos számbavételt

. Budapesten 53 számlálókörzetet írtak össze. A számlálókörzeteket úgy jelölték ki, hogy azokba belterületen 300-nál több, de 400-nál kevesebb lakos ne jusson. Külterületen a számlálókörzeteket mindenütt a helyi viszonyoknak megfelelően alakították ki. A számlálókörzeteket és a felülvizsgálati köröket a próbanépszámlálással érintett községek (városok) tanácsainak végrehajtó bizottságai az általuk kijelölt községi vagy városi felelős előterjesztése alapján - a Központi Statisztikai Hivatal megbízottjának meghallgatása után - jelölték ki. A felülvizsgálati köröket általában három-három számlálókörzetenként állapították meg.

A népszámlálási próbafelvétel nem terjedt ki a fegyveres testületek zárt egységekben lakó tagjaira, és nem volt megszervezve a bejelentett lakással nem rendelkezők, valamint az utólag jelentkezők összeírása sem. Ennyiben tehát nem tekinthető teljesnek a próbanépszámlálás. Az összeírásból ily módon kimaradt személyek száma mindamellett olyan kicsiny, hogy az adatok alkalmasak voltak arra, hogy feltárják a lakosság demográfiai viszonyait.

Közölt forrásaink is igazolják, hogy az 1960. évi népszámlálás előkészítése már 1957-ben megkezdődött, amihez igen alapos tanulmányok voltak szükségesek. Az1957-ben elkezdődött munkálatok, a különböző adatgyűjtések (pl. az országot elhagyókról), népszámlálási próbafelvételek, illetve az ekkor szerzett tapasztalatok jól szolgálták az 1960-as teljes körű népszámlálás lebonyolítását.

Ezen a napon történt augusztus 21.

1959

Eisenhower amerikai elnök rendelete értelmében Hawaii az USA 50. tagállamává válik.

1965

Samu, az előember csontjait megtalálják a vértesszőlősi ásatáson

1968

A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével.

1968

A Varsói Szerződés csapatai leverik a „prágai tavaszt”. A demokratikus ellenzék teljesen feladta a rendszer megreformálhatóságának...Tovább

1982

Ifjúsági búcsút tartottak a Bács-Kiskun megyei Hajóson, ahol Paskai Lász-ló mutatott be szentmisét.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők