„A népesség abszolút számában jelentős csökkenés állott be”

Próbanépszámlálás 1956 után

„tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük. Nem utolsó sorban ezért tér el lényegesen minden, a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslés a gyakorlattól. […] Amit ugyanakkor nem tudok itt elhallgatni, az az, hogy milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük – és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen – a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg."

Jenovay Jenő, a Munkaügyi Minisztérium osztályvezetője az előterjesztést 1957. augusztus 14-ei dátummal küldte

, melyben kérte, hogy a Gazdasági Bizottság ülésén nyújtson segítséget az elbírálásban, a „kedvező feltételek megteremtésében", és abban, hogy az anyagot a Gazdasági Bizottság a „lehető legsürgősebben tárgyalja". Külön kitért arra, hogy ez a segítség miben nyilvánuljon meg: „Itt leginkább , és elvtársak véleményét kellene kipuhatolni és kedvező irányba fordítani - tekintve, hogy az ő részükről várható inkább elutasítás". A továbbiakban az osztályvezető hangsúlyozta, hogy „tervgazdálkodni lehetetlenség anélkül, hogy ne ismernénk az adott helyzetet. Munkaerő tekintetében pedig nem ismerjük." Véleménye szerint a munkaerőhelyzetre vonatkozó becslések nagymértékben eltérnek a gyakorlattól. Ezt az eltérést kedvező irányú, de „épp úgy lehetett volna váratlanul kedvezőtlen is". Megállapítja, hogy a gazdaság ilyen nagyfokú bizonytalanságát nem lehet megengedni. Utalt arra is, hogy „milyen lehetetlenül következetlenek vagyunk ezekben a dolgokban. Így pl. évente felmérjük - és erre sok millió forintot irányozunk elő rendszeresen - a marhaállományt, illetve általában állatszámlálást végzünk, összeírjuk az ország összes fáit, stb., csak éppen az embereket nem számoljuk meg. Ezt a következetlenséget semmivel nem lehet indokolni", ezért már a kísérőlevélben javasolta a népösszeírást.

Az Országos Tervhivatal, a Munkaügyi Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal által jegyzett előterjesztés a „népösszeírás" indokaként felhozta, hogy az éves és a távlati tervek elkészítése során egyre több és komoly problémát okozott az a tény, hogy a népesség számát és összetételét tükröző statisztikai adatok részben elavultak, részben pedig egyáltalán nem állnak rendelkezésre. A népesség száma és összetétele már „az ellenforradalmi események előtti időkben sem volt teljességében és részleteiben ismert". 1949 elején történt a legutolsó népszámlálás, melynek területi és foglalkozási adatait a nagyarányú társadalmi és gazdasági változások miatt már nem tudják használni. A Központi Statisztikai Hivatal a népszámlálási adatok folyamatos vezetése és korrigálása során „adathiányra való tekintettel" nem tudta figyelembe venni a népszámlálás után történt legális és illegális külföldre távozásokat. Az akkor a távozottak számát „több tízezerre" becsülték

Az összeírt községek és városrészek kategóriánként.
Forrás: Demográfia, 1959.

A lakosság többszázezres nagyságrendű belső vándorlása jelentős változásokat okozott, főleg a népesség számának területi megoszlásában. Ez a belső vándorlás az „októberi események" után is folytatódott, illetve fokozódott. Az 1956. október 23-át követő időszakban különösen elavulttá váltak a már addig is bizonytalan adatok. A népesség abszolút számában jelentős csökkenés következett be, közel 200 ezer ember hagyta el „illegálisan" az országot. Mint az előterjesztő írja: „Az országot illegálisan elhagyók száma, valamint a hazatérők egyenlege csak becsléssel állapítható meg, mert a kötelező, de az eltávozottaknak nem teljes körére vonatkozó rendőrségi kijelentőlapok statisztikai összesítése alapján az eltávozottaknak csak egy része ismert."

A népgazdaságon belül olyan további belső mozgások folytak le, amelyek főleg a foglalkoztatottság megoszlásának vizsgálatánál okoztak nehézségeket, ugyanis tízezrekre volt tehető azoknak a bérből és fizetésből élőknek a száma, akik a mezőgazdaságba távoztak, és ott találták meg életlehetőségeiket. A termelőszövetkezetek egy része feloszlott és az ott dolgozók a mezőgazdaság magánszektorába mentek. Nagymértékben csökkent a fegyveres erők létszáma is. Növekedett a nem mezőgazdasági magánszektorban dolgozók száma. A külföldre távozás az ország népességének területi megoszlásában - és egyéb vonatkozásaiban is - újabb, jelentős eltolódásokat okozott. Az előterjesztés szerint ezért nincs elég adat a népgazdaság tervezéséhez (hároméves terv ellenőrzéséhez, ötéves terv elkészítéséhez, ezeken belül a munkaügyi tervezéshez), sőt, az „M" - katonai, hadikészletező - tervek elkészítésének alapjai is hiányoznak.

A KSH főépülete a budapesti Keleti Károly utcában

A fentiekben vázolt fontos feladatok elvégzéséhez a határozati részben az előterjesztők még az év - 1957. - végére javasolták a népesség egészére kiterjedő minimális adatigényű, de teljes körű statisztikai adatfelvétel elrendelését, amelyből meg lehet állapítani a népesség számát területi, nem, kor, családi állapot, foglalkozás stb. szerinti részletezésben. Ezen kívül javasolták - mint a GB határozatát - hogy a pénzügyminiszter biztosítsa az egyszeri adatfelvételhez szükséges 20 millió forintot, az Országos Tervhivatal pedig teremtse elő az - akkor stratégiai hiánycikknek számító - 45 tonna papírt. A javaslatból végül is egy pont maradt életben, az hogy az eredetileg 1959. év elejére kitűzött a (3454/VI. 22./1957. MT. sz. határozat) népszámlálást 1960. év elején kell végrehajtani. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. évre javasolt népösszeírása a népszámlálás „előkészítésére" nem valósult meg. (Lásd az 1. forrást!)

Ekkor azonban még úgy látszott, hogy az ügy sínen van.

a Központi Statisztikai Hivatal elnöke 1957. július 20-ai, a munkaügyi miniszternek írt válaszában egyetértett a Gazdasági Bizottság előterjesztésével, csak az 1960. évre vonatkozó népszámlálással kapcsolatban javasolt kiegészítéseket. (Lásd az 2. forrást!)

Nyárády Ferenc 1957. szeptember 21-én készült, az előterjesztéshez tett észrevételei is „indokoltnak és szükségesnek" tartották az ország népességére és összetételére vonatkozó egyszeri minimális adatfelvételt 1957. december végén. Feljegyzésében ugyanazokat az indokokat hozza fel, mint amelyek a Gazdasági Bizottság előterjesztésében találhatók, s három pontban sorolja fel azokat az okokat, amelyek szerint az adatfelvétel különösen indokolt. Eszerint: a népgazdasági tervek megalapozottá tétele, a munkaerő-gazdálkodási problémák megoldása, az M tervek pontos és megalapozott kidolgozása. (Lásd a 3. forrást!)

Az ügyben a következő levélváltás 1957. szeptember 24-én történt, amikor

, az Országos Tervhivatal elnöke megküldte írt levelének másolatát a Gazdasági Bizottság titkárának, Szász Jánosnak. Ajtai levele már utal arra, hogy a népösszeírás megtartása előtt anyagi gondok (konkrétan papírhiány) tornyosulnak, de a Tervhivatal mégis talált megoldást arra, hogy a „papírszükséglet milyen megkötöttségekkel" lesz biztosítható.

Ezen a napon történt március 28.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő