Az Írószövetség közgyűlésének vitája

Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 19.

1956. szeptember 17-én - két év után először - tanácskozásra gyűltek össze a Magyar Írók Szövetségének a tagjai. A Szabad Ifjúság egy korábbi cikkében (szeptember 18.) már tudósított az egész napos tisztújító közgyűlésről, elsősorban Képes Géza titkári beszámolójának az ismertetésével. Most, a közgyűlésen kibontakozó vita legfőbb hozzászólásait ismerteti a szerkesztőség olyan kérdéseket érintve: mint az irodalmi egységfront szélesítése, az irodalom és a nép szabadsága, az elítélt írók rehabilitációja, a haladás és a szabadság írói szolgálata stb.

 

Mint már közöltük, hétfőn egész napos közgyűlést tartott az Írószövetség, amelyen megvitatták irodalmi életünk néhány problémáját és megválasztották az Írószövetség új vezetőségét. Az alábbiakban ismertetjük a tanácskozáson elhangzott felszólalásokat.

 

Kállai Gyula:

 

Az irodalmi egységfront szélesítéséért

  

Az első felszólaló

, az MDP Központi Vezetősége kulturális osztályának vezetője volt.

Azért kértem elsőnek szót, mert egy megbízatást szeretnék teljesíteni: a magyar írók mai, nagyfontosságú tanácskozásán szeretném átadni önöknek pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének forró, elvtársi üdvözletét és szerencsekívánatait! (Hosszan tartó taps.)

A Magyar Írószövetség az utóbbi években szenvedélyes viták színhelye volt, olyan vitáké, amelyeknek országos, sőt nemzetközi visszhangja volt - mondotta, majd így folytatta:

A Központi Vezetőség júliusi ülése után tisztán és világosan látjuk, hogy a magyar írók ezekben a vitákban általában jó és nagy célért szálltak síkra, amikor a személyi kultusz, az irodalom adminisztratív eszközökkel való irányítása, a dogmatizmus, és ezek káros következményei ellen léptek fel. Alapjában véve helyes és jogos harcok során azonban - sokszor talán csak a harc logikája következtében - egyesek téves nézeteket is hangoztattak és pártszerűtlen magatartást tanúsítottak. Az ezekért kirótt, a pártfegyelmet sértő magatartással arányban nem álló, eltúlzott pártfenyítések nagy részét a Központi Ellenőrző Bizottság törölte, s természetesen nincsen kizárva annak lehetősége sem, hogy a többi pártbüntetés felülvizsgálására is sor kerüljön.

Örvendetes dolog, hogy a Központi Vezetőség ez év júliusi nagyjelentőségű határozatával az író elvtársak egyetértenek, s több ízben kijelentették, hogy a párthatározatok végrehajtásáért következetesen harcolni is akarnak.

Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az Önök mai tanácskozása megteremtheti a júliusi határozat szellemében folyó további munka szervezetének, elvi vezetésének feltételeit az Írószövetségen belül. A megválasztandó új vezetőségnek olyannak kell lennie, amely összetételében hűen tükrözi a Központi Vezetőség határozatának azt az irodalomra és a művészetre vonatkozó nagyjelentőségű megállapítását, hogy a mi jelenlegi irodalmi és általában művészeti életünkben helye, szerepe és jelentősége van a nem marxista-leninista szemléletű, a nem szocialista-realista irányzathoz tartozó, de egyébként haladó tendenciájú műveknek is és ezeken belül természetesen a különböző stílus-törekvéseknek is.

Az irodalmi egységfront szélesítésére pártunk Központi Vezetősége - amint az elvtársak tudják - anyagi eszközök biztosításával is igen komoly lépéseket tett. Az Irodalmi Újság oldalszámát az utóbbi időben növeltük. A közeljövőben három új folyóirat jelenik meg, a Nagyvilág, az Életképek és

szerkesztésében egy esztétikai folyóirat.

 

Kónya Lajos:

 

Ezután is mindent megteszünk az emberi és irodalmi szabadságért

  

felszólalásában hangoztatta: a vezetőségválasztás a sok kárt okozó szektás-dogmatikus sebek egy részének begyógyítását jelenti, s ezzel olyan feltételeket teremt a szervezeti formák terén, amelyek között az alkotó légkör a lehető legteljesebben és legszabadabban kibontakozhatik. Az ilyenfajta problémák megoldását a júliusi párthatározat tette lehetővé.

E határozat az elmúlt években elkövetett hibák és bűnök kijavítására és jóvátételére, a demokratizmus fejlesztésére üdvös kezdeti lépéseket tesz lehetővé.

Nem lettünk és nem leszünk hűtlenek eddigi elveinkhez és törekvéseinkhez, s ezután is mindent megteszünk a demokratizmusért, a törvényességért, közéletünk tisztaságáért, az emberi és irodalmi szabadságért, mindazokért a jogokért, amelyekért embernek lenni érdemes, írónak cselekedni kötelesség - mondotta.

 

, majd szólalt fel. Megállapította, hogy a Szabad Nép cikke lényegében a múlt év decemberi határozatban elítélt írók egy részének rehabilitációját jelenti. Ezek az írók akkor elfoglalt elvi álláspontjukat továbbra is fenntartják. Követeléseik közül azóta sok minden meg is valósult. Befejezésül kérte az irodalom vezetőit: teremtsenek olyan helyzetet, amelyben az írók nyugodtan alkothassanak, és a művek versenyében a képesség és a tisztesség döntsön.

 

 

Fekete Gyula:

 

Megkönnyebbülés és jövőbe vetett hit

  

felszólalásában arról beszélt, hogy a júliusi határozatok megkönnyebbülést, s a felszabadulás, a bizakodás, a jövőbe vetett hit tiszta érzését jelenti sokaknak. Ez a bizakodás azóta is nő, izmosodik, valahányszor egy-egy előrevivő intézkedésről adnak hírt a lapok.

A továbbiakban arról szólt, hogy most minden erővel segíteni kell a párt harcát a tisztulásért, a lenini normák végleges győzelméért a pártban, és a szocialista demokratizmus végleges győzelméért az országban. Annál is inkább szükség van erre, mert egyben-másban még akadozunk, egy helyben topogunk. Fel kell lépni minden visszahúzó erő, minden halogatás, a felelősségtől történő menekvés ellen.

, a Magyar Írók Szövetségének folyóiratának, a Csillagnak szerkesztését bírálta.

 

 

Háy Gyula:

 

Minden körülmények között igazat írni...

 

felszólalásában leszögezte: a Szabad Nép vasárnapi számában az Írószövetség közgyűlése elé szánt cikk, számos helyes, okos és igaz megállapítást tartalmaz. De véleménye szerint a cikk még mindig nem mondja ki a teljes igazságot, és elhallgat egyes részleteket. Különösen az nem fedi a tényeket, hogy az írók feladták volna decemberben elfoglalt elvi álláspontjukat.

Az igazság az , hogy a párt a XX. kongresszus és a júliusi határozat után e kérdésben is rátalált az igazságra, és minden alkudozás, minden hoci-nesze nélkül, nagyvonalúan és tisztakezűen, igazi kommunista párthoz méltóan helyrehozta a korábban elkövetett igazságtalanságot.

és felszólalása után Ignotus Pál köszönetet mondott az írótársadalomnak azért a meleg fogadtatásért, amelyben rehabilitált társaival együtt részesítették.

felszólalásában méltatta annak a harcnak a jelentőségét, amelyet a magyar írók az igazság érvényesüléséért, az ártatlanul bebörtönzöttekért folytattak.

, , , felszólalása után kapott szót. Örömmel üdvözölte az írói honoráriumok felemelésére vonatkozó rendelkezéseket, majd a júliusi határozat végrehajtásával foglalkozott. Hangoztatta, hogy a határozat és Gerő Ernő beszédének az írókra vonatkozó része igen jó benyomást keltett. Ma már azt is megmondhatjuk - mondotta -, hogy komoly változások következtek be. Az értelmiségi határozat, az írók és az újságírók rehabilitációja, a Szabad Nép cikke és számos egyéb tény mutatja, hogy előrehaladtunk a megkezdett úton. Majd a határozat végrehajtásában tapasztalható késedelmeskedéssel [olvashatatlan mondatrész]

Végül annak a véleményének adott kifejezést, hogy azoknak, akik a múltban elkövetett hibákért elsősorban felelősek, önkritikát kell gyakorolniok.

utána fiatal írókkal kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiadók általában kis példányszámban adják ki a könyveket. Ezért a fiatal írók megfelelő megismertetése érdekében is gondoskodni kell arról, hogy ha egy könyv elfogyott, azonnal nyomják utána.

felszólalásában hangoztatta, hogy az irodalom és a nép szabadsága egymástól elválaszthatatlan. Nem lehet tagadni az utóbbi hetekben bekövetkezett fejlődést. Örülünk ennek, de ez nem jelentheti azt, hogy többé ne beszéljünk a gondokról, bajokról, problémákról. A továbbiakban megállapította, hogy a felszólalásokban nem jelentkezett ellenvélemény a referátummal szemben. Ez azt jelenti, hogy az irodalomban megvan a sokat hangoztatott népi-nemzeti egység, az írók mindnyájan egyetértenek az alapkérdésben, a haladás és a szabadság írói szolgálatában. „Fogadjuk meg, hogy ezen a népi-nemzeti egységen tűzön-vízen át őrködni fogunk" - mondotta.

Ezután Urbán Eszter, Jánosi István, Petrovácz István, Hubay Miklós szólaltak fel, majd Bihari Sándor a miskolci írók helyzetét ismertette.

Lukácsy Sándor, Kovai Lőrinc és Rónai Mihály András felszólalása után Veres Péter zárta le a vitát.

Az Írószövetség új elnöksége szeptember 18-án tartotta első ülését. Ezen titkos szavazással Veres Pétert elnökké, Háy Gyulát a prózai szakosztály titkárává, Vészi Endrét a drámai szakosztály titkárává és Molnár Zoltánt a [a másolat olvashatatlan].




Ezen a napon történt április 18.

1949

Az Ír Köztársaság deklarálja az Brit Nemzetközösségből való kilépését.Tovább

1951

Aláírják a párizsi szerződést. Létrejön az Európai Szén- és Acélközösség, az Európai Unió alapja.Tovább

1955

Hegedüs András a miniszterelnök.Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő