Horn, a „renitens" diplomata - 1962

„Felhívtuk Horn elvtárs figyelmét, hogy a jövőben több szerénységgel nyúljon az élet megnyilvánulásaihoz, legyenek a jelentések szolidabbak, de jobban bizonyítson és érveljen. Ítéletei ne legyenek elhamarkodottak, túl kategorikusak, törekedjen a megfontolt, leellenőrzött állásfoglalás megtételére. Horn elvtárs hibáit, hosszas töprengés után, tulajdonképpen csak most kezdi felismerni. Szemléletében gyökeres változást tapasztalunk. Ezt bizonyítják decemberben elkészített jelentései."

Kinek volt igaza?

Bulgária 1959-ben változtatott korábbi, a „tervországok" sémájába illeszkedő gazdaságpolitikájával. Ebben szerepe volt az 1956 után megbírált, de még jelentős befolyással rendelkező Cservenkovnak, aki kínai látogatása után meggyőzte a bolgár vezetőket, hogy a „nagy ugrás" politikájával rövid időn belül jelentős előrelépés érhető el az ország felzárkóztatásában. Az eredmény az lett, hogy az ország eladósodott, felélte tartalékait, a gazdasági egyensúly megbillent, és megtorpant az életszínvonal

. Zuhant a lakosság áruellátása az erőltetett export és a beruházási importpolitika miatt. Egy év múlva ugyan rájöttek tévedésükre, elkezdték kijavítani a hibáikat, de valójában csak a vadhajtásokat nyesegették le, nem volt őszinte a szakítás a megalomán tervekkel.

Az SZKP XXII. kongresszusa

1961 novemberében a BKP KB ülése Cservenkovot a személyi kultusz bűnbakjának tette meg, és kizárta a Politikai Bizottságból. A gazdasági helyzet azonban tovább romlott. A bemutatkozó látogatások után még Cséby Lajosnak is az volt a benyomása, hogy a vezetők nincsenek tisztában az ország gazdasági állapotával, nem hajlandók tudomásul venni a nehézségeket, idealizálják a helyzetet és a problémák megoldásának egyetlen módját erőművek építésétől remélik. Az ország eladósodása fokozódott. Már a szovjet nagykövet is - a csehekhez hasonlóan - a hitelben való szállítások beszüntetését helyzete kilátásba.

1962. június 23-án készült Horn jelentése

. Ebben a következőképp számolt be a helyzetről: a gépipari kapacitás 30%-a, a textilipari 40%-a nyersanyag hiány miatt nem volt kihasználva és a KGST-ből nem is tudták ezt pótolni. Az építőipari tervet 65%-ra teljesítették. A legnagyobb probléma a minőség, különösen az ipari termékeket illetően. A mezőgazdaság nem kapott elég beruházást, három éve rossz az időjárás is. Idén szárazság volt, emiatt halasztották el a pártkongresszust augusztusról novemberre. A külföldi tartozás felülmúlta a 400 millió levát, ami közel 500 millió USA dollárnak felelt meg. (Az össztartozás 80%-a tőkés országok felé irányult.) Hónapokig húzódott a lengyel, szovjet, NDK és különösen a csehszlovák kereskedelmi egyezmény megkötése. Hitelben vásároltak keletről, nyugatról egyaránt. A belső ellátási nehézségek növekedtek. Hús, vaj, tejtermék, időszakonként egyáltalán nem volt, olykor gyümölcs, zöldség sem. Egy éve teljesen eltűnt a jégszekrény, porszívó, padlókefélő, ritkán és hosszas utánajárásra lehetett kapni TV-t, rádiót, jobb minőségű szövetet és kötöttárut. A reáljövedelem a burkolt és tényeleges áremelések miatt csökkent.

Az év második felben sem történt javulás. Egy sor alapvető élelmezési cikk, hús, tej, kenyér, hüvelyesek, hagyma hiányzott, vagy nagyon rendszertelenné vált az ellátás. 1962-1963 telén a nehézségek csak erősödtek, különösen vidéken. Hornéknak igazuk lett. Több élelmiszerre jegyrendszert vezettek be 1962 őszén, és azt csak 1963 májusában tudták megszüntetni. Ősszel háborús hisztéria, felvásárlási láz tört ki, de szigorú rendelkezésekkel sikerült az összeomlást elkerülni. Ezen kívül súlyos hiány volt háztartási készülékekből, textíliákból, ruhákból, sőt fehérneműből is. Mindez úgy következett be, hogy többször áremelést hajtottak végre, ami érintette a húst és hústermékeket, tejtermékeket, szeszesitalokat, dohányárut, tartós fogyasztási cikkeket, szöveteket, szolgáltatásokat. A fizetéseket kénytelenek voltak emelni, ami az elégedetlenséget enyhítette. A kiskereskedelmi üzlethálózat gyengesége miatt a sorbaállás állandósult, még szerencse, hogy a szabadpiac működött, bár az árak ott a hivatalos kereskedés kétszeresére rúgtak. Egy idő után a vezetők rájöttek, hogy hibás mezőgazdasági politikát folytattak. Makacsul ragaszkodtak az iparfejlesztéshez, ezen belül ugyanakkor elhanyagolták a kemény cikknek számító rézérc kitermelését és feldolgozását. A gépipari gyorsítás egy halom eladhatatlan kapacitást eredményezett.

1962 végén a BKP VIII. kongresszusán aztán nagyívű bűnbakgyártás zajlott le. Zárt ülésen a pártellenes, frakciós csoportot lepleztek le. Eltávolították a pártból Cservenkovot, megfosztották tisztségétől Anton Jugovot, Georgi Cankovot. Kosztovot

. A miniszterelnök Todor Zsivkov lett, első elnökhelyettese Zsivko Zsivkov.

Az új miniszterelnök nagyszabású átszervezésbe kezdett, decentralizált, debürokratizált és fegyelmezett. Minden esetre 1963-at nehéz évnek harangozták be. Így is lett.

Ezen a napon történt november 23.

1935

Megszületett Törőcsik Mari a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, háromszoros Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő...Tovább

1935

Megszületik Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov szovjet űrhajós († 1971).Tovább

1940

Románia csatlakozik a tengelyhatalmakhoz.Tovább

1945

Első fokon halálra ítélik Imrédy Béla miniszterelnökötTovább

1956

Az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége (EPOSZ) Ideiglenes Szervező Bizottsága Felhívásban szólította fel a parasztifjúságot a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

ArchívNet 2024/4

 

Tisztelt Olvasók!

 

Megjelent online forrásközlő folyóiratunk idei negyedik száma. Friss lapszámunkban mindössze szűk két évtizedből származó forrásokat mutatnak be szerzőink: a publikációk közül három kapcsolódik a második világháborúhoz, egy pedig az 1950-es évekhez. A második világháborús tematikájú ismertetések közül pedig kettő évfordulósnak mondható: az 1944. őszi magyarországi hadi és politikai eseményeket járják körül – kortárs és retrospektív források segítségével.

 

Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) kétrészes forrásismertetésében Tuba László hadnagy 1942 áprilisa és szeptembere között vezetett harctéri naplóját adja közre. A napló nemcsak a 2. magyar hadsereg Don menti harcainak egy eddig publikálatlan forrása, hanem még szűkebben véve a 47. gyalogezred II. csáktornyai zászlóaljának a működéséhez is számos új információval szolgál. Mostani számunkban a napló első része kerül bemutatásra.

Magyarország második világháborús részvételének egyik sorsdöntő napja volt 1944. október 15., amikor sikertelenül próbálta meg a magyar vezetés végrehajtani az átállást. Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) Hlatky Endre, a Lakatos-kormány miniszterelnökségi államtitkára által 1952-ben magyar, valamint 1954-ben német nyelven írt visszatekintéseit mutatja be. Hlatky a két forrásban az 1944. október 15-én történt eseményekben betöltött szerepéről számolt be.

A kiugrási kísérlet idején Magyarország keleti fele már hadszíntér volt. Fóris Ákos (adjunktus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, kutató, Erőszakkutató Intézet) az észak-alföldi hadieseményekhez kapcsolódó német hadijelentéseket ismertet, amelyek azonban nem a konkrét harccselekményeket írták le, hanem, hogy a magyar polgári lakosságot milyen atrocitások érték a szovjet csapatok részéről. A szerző kétrészes forrásismertetésének első részében arra is kitér, hogy a német katonai hatóságok milyen módon jutottak hozzá az információkhoz, azokat hogyan dolgozták fel, és végül, hogy a Harmadik Birodalom propagandája miként kívánta azokat felhasználni a saját céljaira.

Luka Dániel (történész, agrártörténet kutató) egy 1954-es előterjesztés segítségével vizsgálja meg, hogy a Rákosi-rendszer agrárpolitikája, -irányítása miként változott a magántermelés esetében. A beszolgáltatással, mint gazdasági eszközzel végig számoló agrárpolitika revíziójára 1953-ban került sor, azonban a magyarországi pártállam belső harcai szintén érintették a gazdaságirányítás ezen területét is. Erre példa a szerző által bemutatott, a szabadpiac helyzetét és fejlesztési lehetőségeit taglaló előterjesztés is.

Az idei negyedk számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Az ArchívNet szerkesztőségen egyben továbbra is várja a jövő évi lapszámaiba a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. november 22.

Miklós Dániel
főszerkesztő